Elhatározta, hogy nyitva tartja a szemét, és türelmesen vár a megfelelő pillanatra. A gyors cselekvés fél siker.
Ha viszont az ember túl sokáig habozik, a kedvező pillanat elmúlik, és ez már önmagában balszerencse.
Eltolta maga elől az üres tálcát, majd cukrot tett a teába. Mikah kifejezéstelen szemmel bámult maga elé, amint gondolataiba merülve kortyolgatta teáját. Kissé összerezzent, amikor Jason megszólalt.
— Említette, hogy nem tart cigarettát a hajón. De azt bizonyára megengedi, hogy a sajátomra rágyújtsak? Csak elő kéne kotornia a zsebemből, mert így leszíjazva nem férek hozzá.
— Nem tehetem — felelte Mikah mozdulatlanul. A dohányzás káros az egészségre. Ha cigarettát adnék magának, elősegíteném, hogy rákot kapjon.
— Ne legyen ilyen ál szent! — vetette oda Jason.
Elégedetten tapasztalta, hogy Mikah elvörösödik. — A rákkeltő anyagokat egyébként is, már évszázadokkal ezelőtt kivonták a dohányból. De ha nem, akkor mit változtatna a helyzeten? Maga visszavisz engem Cassyliára, ahol biztos halál vár rám. Miért érdekli, hogy néhány évtized múlva esetleg tüdőrákot kapnék?
— Én nem így látom ezt. Vannak bizonyos szabályok, amelyeket életünk folyamán be kell tartanunk…
— Valóban? — vágott a szavába Jason. — Szerencsére nem olyan sok, mint ahogy maga szeretné. Akik ezeket az ostoba szabályokat kigondolják, sohasem látnak az orruknál tovább. Ellenzi például a drogok használatát. De a teát megitta, amely nagy mennyiségű koffeint tartalmaz, ami köztudottan erős stimuláló és vízhajtó hatású alkaloida. Az űrkikötők vendéglőiben ezért nem szolgálnak fel teát. Tehát a drogokkal és a cigarettával kapcsolatos álláspontját át kellene értékelnie.
Mikah elgondolkodott Jason szavain.
— Talán igaza van — bólintott végül. — De fáradt vagyok, nincs kedvem ezen vitatkozni. — Kivette a cigarettatárcát Jason zsebéből, és az asztalra dobta.
Azután töltött magának még egy csésze teát. — Ne haragudjon, Jason, amiért a kényelmét a saját értékrendemhez próbálom igazítani. A nagy Igazság érdekében néha apróbb igazságtalanságokat kell elkövetni. Alapjában véve megértő vagyok, de elvárom, hogy az emberek azoknak a szabályoknak megfelelően éljenek, amelyeket magam számára is kötelező érvényűnek tekintek. A szerénység persze nagyon fontos, ezért köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmem. Az Igazság keresése nehéz feladat.
— A nagybetűs Igazság nem is létezik — jelentette ki Jason. Hangjából már eltűnt a harag. Nem akarta, hogy abbamaradjon a beszélgetés, hátha sikerül fogva tartójának figyelmét elterelnie a szabadon maradt jobb kézről. Szájához emelte a teáscsészét, de nem ivott belőle. A félig telt csésze indokolta, hogy szabad kezére továbbra is szüksége van.
— Nem létezik Igazság? — töprengett Mikah. — Ezt nem gondolhatja komolyan. A galaxist megtölti az Igazság; az Élet alapköve. Ez emeli ki az Emberiséget az állatvilágból.
— Nincs Igazság, sem Élet, sem Emberiség. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ön gondolja: nagy kezdőbetűvel. Nem léteznek.
Mikah homloka összeráncolódott.
— Ezt magyarázza meg! — reccsent rá. — Nem elég világos.
— Szerintem az ön elmélete nem elég világos. Az igazság, kis i-vel, egy álláspont jellemzésének a módja.
Ám az Igazság, nagy i-vel, csak kitaláció, egy értelem nélküli főnév. Nincs jelentése, nincs semmi értelme.
Amikor kijelenti: „Hiszek az Igazságban”, valójában az mondja: „Nem hiszek semmiben.”
— Nagyon téved! — rázta a fejét Mikah, felemelve a mutatóujját. — Az Igazság filozófiai elvonatkoztatás, amely réven a tudatunk kiemelt minket az állatvilágból.
Ez a bizonyíték, hogy nem vagyunk állatok, hanem felsőbbrendű lények. Az állatok talán tudnak igazságosan cselekedni, de nem ismerik az Igazságot. Látnak, de nem látják a Szépséget.
— Ostobaság — morogta Jason. — Magával nem lehet vitatkozni. Mintha nem is azonos nyelven beszélnénk.
Egy időre felejtsük el, hogy melyikünknek van igaza, és tisztázzuk néhány alapvető fogalom értelmezését.
Kezdjük az elején: meg tudná határozni a különbséget az etika és az ethos között?
— Természetesen — jelentette ki Mikah elégedetten csillogó szemmel. — Az etika olyan tudományág, amely azzal foglalkozik, hogy meghatározza, mi jó és mi rossz, mi igaz és mi hamis. Az ethos, vagyis erkölcsi világkép a legfontosabb hitvallások, társadalmi normák, elvek összességét jelenti, amelyek egy adott csoportot vagy közösséget jellemeznek.
— Nagyon jó. Úgy látom, a világűr hosszú, magányos éjszakáit a könyvek böngészésével tölti. Most pedig pontosítsuk a két fogalom közti különbséget, mert ez a beszélgetésünk alapja. Az ethos elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik egy adott társadalomhoz, nem lehet tőle elkülöníteni, mert akkor értelmét veszti. Egyetért ezzel?
— Nos…
— Egyet kell értenie, hiszen ez az ön definíciójából következik. Társadalmi normák nem léteznek társadalom nélkül, hiszen az emberek egymás közötti viszonyát jelentik. Nem?
Mikah bizonytalanul, de egyetértőn bólintott.
— Most, hogy ebben megegyezik a véleményünk, azt hiszem, tovább léphetünk. Az etika, az ön definíciójának megfelelően, általánosan fogalmazza meg a társadalmi szabályokat. Tehát, ön szerint, az etika törvényei abszolút értelműek, és valamennyi társadalomra érvényesek.
Egyetemesek, mint a gravitációs törvények.
— Nem tudom követni. .
— Számítottam rá. A magafajta emberek, amikor az egyetemes törvényekről fecsegnek, sohasem veszik figyelembe a kifejezések pontos jelentését. Azt hiszem, a természettudományok fejlődésével kapcsolatos ismereteim kissé hiányosak, de azt tudom, hogy az első gravitációs törvény egy zuhanó test megfigyelésén alapult. A testre hatott egy erő, amely egységnyi idő alatt meghatározott sebességre gyorsította. Ez törvényszerűség, de ki kell egészítenünk azzal, hogy „azon a bolygón”. Különböző gravitációs erővel rendelkező bolygókon a test gyorsulása eltérő eredményt mutat. A gravitációs törvény formulája a következő:
— Ez alapján meghatározható a gravitációs erő mértéke bárhol a világegyetemben. A törvény megmásíthatatlan és mindenütt alkalmazható. Ha tud mondani igazi etikai törvényeket, akkor azoknak is ugyanilyen egyetemes érvényűeknek kell lenniük. Alkalmazhatók a Cassylián, a Pyrruson vagy bármelyik bolygón, bármilyen társadalomban. Most jutottunk el az ön álláspontjához.
Amit maga olyan fennkölten etikai törvényeknek nevez…
csupa nagybetűvel, mindössze primitív törzsi szokásokként alkalmazhatók, melynek segítségével a birkapásztorok rendet tartanak a házuk táján. Ezek a szabályok nem általános érvényűek, ezt még maga is beláthatja. Gondoljon vissza a különböző bolygókra, ahol megfordult valaha. Az emberi kapcsolatok számtalan módja kialakult. Próbáljon meghatározni tíz olyan törvényt, amely valamennyi társadalomban alkalmazható.
Lehetetlen feladat. De fogadni mernék, tud tíz olyan szabályt, amelyek betartását rám akarja kényszeríteni.
Ám ha csak az egyikről kiderül, hogy agyrém, hogyan tudná elhitetni velem, hogy a többi általános érvényű?
Magának semmi etikai érzéke sincs, ha a környezetére megpróbálja rákényszeríteni a saját, igaznak hitt elveit.