A férfi felnevetett, és ki akarta kerülni Jasont.
— Értem, mire gondolsz — mondta Jason, kardját sorompóként tartva a férfi elé. — A hitel szót nem nagyon kedvelitek.
Jason elgondolkodva nézte kardja markolatát, melyet gyémántok és rubinok díszítettek.
— Ha adsz egy kést, leszedem a markolatról ezeket a köveket. Egy vöröset kapsz, amikor elindulunk, egy zöldet, amint megérkeztünk.
A megállapodás némi vitát okozott, de az előlegbe felajánlott két rubin végül eloszlatta a halász kételyeit; azonnal útnak indította bárkáját. A halász bizonyára nagyon jól ismerte a város hajózási útvonalait, mert hamarosan megálltak egy hatalmas kapu előtt. A férfi esküdözött, hogy ez a Perssono erőd egyik bejárata.
Jason már megismerte a helyi szokásokat, ezért arra gondolt, hogy lehet ez éppen egy egészen más erődnek a bejárata, sőt akár a mastregulóké is. Ezért a bárkában maradt, amíg egy katona jelent meg a kapu mellett, aki ruháján a perssonók címerét viselte. A halász, legnagyobb csodálkozására, megkapta a gyémántot, gyanakvón körülnézett, és gyors evezésbe kezdett, hogy minél hamarabb eltávolodjon a parttól. Jasontől elvették a kardot, és azonnal Hertug elé vezették.
— Áruló! — kiabálta magából kikelve Hertug. — Szövetkeztél az ellenséggel, és megöltétek az embereimet, hogy megszökhess, de most a kezemben vagy…!
— Lassan a testtel! — mondta Jason ingerülten, és lerázta magáról a karját tartó őröket. — Önként jöttem vissza, és ez még Appsalában is jelent valamit. A mastregulók raboltak el egy áruló katonád segítségével…
— Mi a neve?
— Benn’t. Ő szervezte meg az elrablásomat, megölte az embereidet, és elvitt a mastregulókhoz. De én nem akartam nekik dolgozni, ezért megszöktem tőlük. Itt a bizonyíték, hogy igazat beszélek. — Jason előhúzta zsebéből a kénsavat tartalmazó üveggömböt, és Hertug orra elé tartotta, aki azonnal holtsápadttá vált.
— A perzselő víz — hebegte.
— Pontosan. És amint a megfelelő anyagokat a rendelkezésemre bocsátód, annyit állítok elő belőle, amennyit akarsz. De nem akarom, hogy még egyszer elraboljanak, ezért elmondom a tervem, ha kiküldőd ezeket az embereket a szobából.
Hertug idegesen harapdálta az ajkát, és a testőröket nézte.
— Visszajöttél hozzám — mondta. — Miért?
— Azért, mert szükségem van rád, mint ahogy neked is rám. Neked sok embered van, pénzed, hatalmad, nekem pedig nagy terveim… De előbb küldj ki mindenkit a szobából.
Az asztalon lévő kis tálkáról Jason elvett egy krenót, és rágcsálni kezdte. Hertug erősen gondolkodott.
— Visszajöttél… — mondta megint. Szemmel láthatóan megdöbbentette ez a tény. — Rendben van, beszélgessünk!
— Négyszemközt.
— Ürítsétek ki a termet! — parancsolta, de elővigyázatosságból a térdére fektetett egy felhúzott számszeríjat. Jason tudomást sem vett róla, sokkal rosszabbra számított. Az ablakhoz sétált, és egy pillantást vetett a városra. A vihar elmúlt, a felhők mögül előbújt a nap.
— Még mindig uralni akarod ezt a várost? — kérdezte Jason.
— Folytasd!
— Korábban már említettem, hogy hozzá tudlak segíteni, és most is komolyan gondolom. Ismerem valamennyi klán féltve őrzött titkát. Megmutatom, hogyan finomítják a d’zertanók az olajat, hogyan állítják elő a mastregulók a kénsavat, és hogyan készítenek a trozelligók gőzgépeket. Sőt sokkal hatékonyabb fegyvereket is tervezhetek. A csapataid minden csatát megnyernek majd, lesöpröd a térképről a vetélytársaidat, és te leszel a világ ura. Mit szólsz ehhez?
— Supren la Perssonoj! — kiáltotta lelkesen Hertug.
— Gondoltam, hogy ez lesz a válaszod. De közben az én kényelmemről se feledkezzünk meg. Sokat nélkülöztem az utóbbi időben, ideje, hogy változtassunk ezen.
Tizennegyedik fejezet
A nappalok egyre hosszabbodtak, az eső sem áztatta annyit Appsala utcáit, a felhőket messzire repítette a friss tengeri szél. Mindenütt virágok nyíltak, illatuk áthatotta a levegőt. De Jason alig vette észre a természet szépségét, munkája minden figyelmét lekötötte. A kutatások költségei a csillagos égig emelkedtek, és Hertug nagyokat sóhajtva vakargatta szakállát. De Jason mindig megalkotott egy-egy újabb csodát, ilyen volt például a neonvilágítás és az olvasztókemence, amelyben a fémeket könnyen megmunkálhatták. Ez utóbbi akkor nyerte el igazán Hertug tetszését, amikor egy trozelliót szorosan a külsejéhez bilincseltek, és ő hamarosan mindent elárult, amire Hertug kíváncsi volt.
Később Jason kibontotta a mastregulóktól zsákmányolt üveggömböt, és nagyszerű savas akkumulátort készített a kénsav segítségével. Mivel elrablása miatt még mindig neheztelt a mastregulókra, gyors rajtaütést szervezett ellenük, aminek eredményeként rengeteg kénsavat és vegyi felszerelést zsákmányoltak. A puskaporkészítés nem hozta lázba, de segédei nagy lelkesedéssel dolgoztak a robbanógolyók előállításán.
Tovább kísérletezett a gőzgépekkel, végül kifejlesztett egy könnyű, de rendkívül hatékony hajómotort. Közben nem feledkezett meg a telefonról és a hangosbeszélőről sem. Sőt egy kezdetleges lemezjátszót is fabrikált, amely ámulatba ejtett mindenkit. A hajókat víz alatti propellerrel látta el, amely hihetetlenül megnövelte a gőzmotorok hatásfokát. De legjobban annak a parányi lepárlókészüléknek örült, melynek segítségével alkoholt tudott előállítani a saját szobájában.
— Nem is olyan rossz itt — jelentette ki. Elégedetten dőlt hátra a kényelmes karosszékben, és nagyokat kortyolt a legújabb főzetből. Kellemes tavaszi levegő áramlott a szobába. Egyik találmánya segítségével a krenót sikerült kiszorítania a háztartásból, és liszt, valamint élesztő segítségével végre friss kenyeret is süthettek a parányi kemencében. Mikah nagy gonddal sütötte a gömbölyű zsemléket.
— Maga miért nem iszik valamit, Mikah?
— A bort nem szeretem, mert sok gyomorsavat termel, a tömény szeszt pedig elvből elutasítom…
— Ahogy gondolja, én nem erőltetem. Akkor igyon vizet, de a munkával igyekezzen, nem várhat reggelig.
— Tudom, hogy a rabszolgája vagyok — mondta sötét tekintettel Mikah, és megérintette a nyakán lévő vaspántot, majd engedelmesen visszatért a munkájához.
— Csak saját magát hibáztathatja ezért. Ha megbízhatóbb lenne, szabadon engedném. Mindössze azt kell megígérnie, hogy nem okoz nekünk több gondot.
Remélem, sikerült olyan viszonyba kerülnöm Hertuggal, hogy a maga esetleges baklövéseit eltussolhassam.
— Nem! Maga a Sátánnal cimborál. Ne tegyen nekem szívességet! — mondta Mikah, és sokatmondó mozdulattal végigsimította nyakpántját — Sohasem fogom megígérni, hogy a segítségére leszek, és csak arra a percre várok, hogy bíróság előtt láthassam.
— Úgy látom, nem hagy kétséget a szándékát illetően —
mondta Jason felhörpintve a pohár tartalmát. — Mit gondol, hová vezet a túlzott szabadság, mit tenne, ha szabadon engedném?
— Semmit, a rabszolgája vagyok.
— Igen, és mindketten tudjuk, hogy miért. De ha szabad lenne, azt hiszi, tehetne valamit a szabadulásunk érdekében? Az égvilágon semmit. Nekem sem sikerült.
Találtam egy kevés félvezetőt, néhány kristályt, és készítettem belőlük egy detektoros rádiót. De semmiféle adást sem fogtam. Az egész istenverte bolygón csak mi ketten vagyunk külhoniak. Nem fogtam rádióadást, csupán az atmoszféráról visszaverődő saját S. O. S.