— Remélem, előbb-utóbb jön erre egy hajó! — mondta a testőrnek. Azután karjukat a kötéllétrába kulcsolva csendesen várakoztak. Hamarosan egy hajó közeledett, fedélzetén Hertug állt kivont karddal.
Amint Jason a fedélzetre ugrott, Hertug kérdésekkel árasztotta el.
— Mi volt ez a támadás? Miért törtek ránk? — ordította.
Jason a hajó korlátjára támaszkodott.
— Az egész támadás arra irányult, hogy engem elfogjanak.
— Micsoda? Nem hiszem, hogy…
— Pedig ez az igazság. Először megtámadták a tengeri kaput, de ez csak elterelő hadmozdulat volt. Azután a fő erők a laboratóriumot és a dolgozószobát vették célba, hiszen ebben az időben ott szoktam tartózkodni.
— De hát ki akar téged elrabolni, és miért?
— Még nem jöttél rá, hogy jelenleg én vagyok a legértékesebb vagyontárgy Appsalában? A mastregulók jöttek rá erre először. Nekik legalább sikerült elrabolniuk.
Ezek után számítanunk kellett volna a trozelligók támadására. Bizonyára megtudták, hogy értek a gőzgépek készítéséhez, ami az ő monopóliumuk.
A hajó orra nekiütközött a partnak, és Jason nagy huppanással a homokra zuhant.
— De honnan ismerték a ház belső elrendezését, honnan tudták, hogy hol van a műhely és a szobád? — kérdezte Hertug.
— Ezt csak egy belső ember árulhatta el nekik. Sőt ő eresztette le a támadóknak az ablakból a kötéllétrát.
— Meg fogom találni ezt a rohadékot, és ízekre szaggatom… — hörögte Hertug.
— Én már rájöttem, ki az — mondta Jason. Amikor a dolgozószobában harcoltunk, valaki felkiáltott: „ő az”. A támadók még sohasem láthattak, és a hang is ismerősnek tűnt. Az én kedves rabszolgám, Mikah, megint elárult engem.
Tizenötödik fejezet
— Megfizetnek ezért! Mind megfizetnek ezért! — morogta Hertug a fogai közt. Majd meghúzta Jason kis üstijét, amitől az orra a szokottnál is jobban kivörösödött.
— Örömmel hallom — mondta Jason, és közelebb jött, újabb kancsó pálinkával egyensúlyozva. — Kezdődjék a háború!
— Nem korai? — pislogott Hertug. — Gondolod, hogy eléggé felkészültünk rá?
— Betörtek a kastélyodba, megölték a katonáidat, elsüllyesztették a…
— Halál a trozelligókra! — kiáltotta Hertug, és korsóját a falhoz csapta.
— Ez az, sőt! Ne felejtsd el, hogy ezek a sunyi orgyilkosok a hatalmadra törnek. Nem hagyhatod ennyiben! Ha most nem indítunk ellenük háborút, később már nem lesz rá lehetőségünk! Ha a trozelligók idemerészkedtek, hogy elraboljanak engem, akkor valószínűleg nagyon aggódnak. Mivel ez a támadásuk kudarcot vallott, később visszajönnek, de akkor már sokkal nagyobb erőkkel. Talán szövetségre lépnek a többi klánnal. Már mindannyian félnek tőled, Hertug.
Nekünk kell először támadnunk, mielőtt szövetségre lépnek, és eltörölnek minket a föld színéről. Addig kell sorjában levernünk őket, és biztos lesz a győzelmünk.
— Mégis várnunk kéne…, sokkal több emberre van szükségünk…
— Két napunk maradt mindenre. Azalatt összeállítom az inváziós flotta felszerelését. Te pedig összeszedsz minden használható embert. Legelőször a trozelligó erőd ellen vonulunk, és az új gőzkatapulttal porig romboljuk a falakat.
— Kipróbáltad már?
— Még néhány apróság hiányzik, de két nap múlva működni fog, majd meglátod. Hajnalban munkához látok, te pedig küldj hírnököket mindenfelé, és gyújtsd az embereket! Halál a trozelligókra!
— Halál rájuk! — ismételte Hertug, és gonosz vigyorral csengetett a szolgáknak.
Még nagyon sok tennivaló akadt, ezért Jason le sem feküdt aludni. Amikor elálmosodott, eszébe jutott Mikah árulása. Azt is szerette volna tudni, hogy mi történt Ijalével; dühödten folytatta tovább a munkáját. Még abban sem lehetett biztos, hogy a lányt életben hagyták-e.
Mindenesetre magukkal vitték. Mikah minden bizonnyal tudja ezekre a kérdésekre a választ.
Az egyik hajót gőzmotorral és hajócsavarral látták el, valamint oldalát és fedélzetét erős vaslemezekkel burkolták. A hajó orrlemezeit készítették a legvastagabb anyagból. Jason először úgy tervezte, hogy a gőzkatapultot a hadihajóra szerelteti, de óriási túlsúlyt jelentett volna, ezért végül egy lapos fenekű uszályon helyezték el, a hozzá tartozó kazánnal, üzemanyagtartállyal és a gondosan tervezett lövedékekkel együtt.
A bosszúvágytól fűtött perssonó sereg hajóra szállt.
Felbőszült kiáltozásuk ellenére Jasonnek mégis sikerült néhány órát aludni. A második nap hajnalán a flotta elindult.
Elöl haladt a páncélozott csatahajó, fedélzetén Jasonnel és Hertuggal, és ez vontatta az uszályt is.
Mögöttük különböző méretű bárkák sokasága haladt, amelyek a katonákat szállították. Az egész város tudott az eseményekről, ezért aki tehette, elmenekült a közelből, míg a megerősített trozelligó erődben talpig felfegyverzett katonák fegyelmezetten várták a támadást.
Jason gőzgépe éles füttyjelet hallatott, és a flotta megállt.
— Miért nem támadunk? — kérdezte Hertug.
— Mert a gőzkatapult hatótávolsága elér odáig, ők viszont ilyen messziről nem tehetnek kárt bennünk. Nézd csak! — Hatalmas, acélhegyű nyílvesszők csapódtak a vízbe, harmincméternyire a hajó orrától.
— Jetiló nyilak — borzongott meg Hertug. — Egy alkalommal láttam, amint hét emberen ment keresztül egy ilyen nyíl, és nem veszített a sebességéből.
— Most bemutatom neked, milyen a tudományos hadviselés.
A falakon álló katonák harsány ordítása és fegyvereik fenyegető csörgetése nem tette hatékonyabbá a jetiló lövedékeket. Ezért hamarosan elcsendesedtek. Jason átszállt az uszályra, és elégedetten tapasztalta, hogy segédei már gondosan lehorgonyozták. Amíg a kazánban felhevült a gőz, gondosan beállította az irányzékot.
Elég egyszerű, de hatásos szerkezet volt, és Jason sokat várt tőle. Lényegében a régi kőhajító gépek elvén működött, de itt a kanálszerű rudat gőzerővel hajtott dugattyú lendítette a magasba. Azután a felcsapódó rúd nekiütközött egy keresztfának, és megállt, a kanálszerű mélyedésben elhelyezett tárgy pedig a tehetetlenség törvényének megfelelően tovább repült. Előzőleg kipróbálták a szerkezetet, és az tökéletesen működött.
— Teljes gőznyomást! — adta ki Jason a parancsot. — Tegyetek követ a kanálba! — Többféle bombát készített, de arra különös gondot fordított, hogy a súlya mindegyiknek megegyezzen. Ezalatt még egyszer ellenőrizte a dugattyúkat és a hengereket.
— Rajta! — kiáltotta, és beeresztette a nagynyomású gőzt a hengerbe. A tolórúd hihetetlen sebességgel lendítette magasba az óriási kanalat. A kanál nyele nekicsapódott a keresztfának, és a golyó süvítve száguldott az erődítmény felé. A perssonók feszülten figyelték a golyó útját, és kissé elkedvetlenedtek, amikor az átrepült a vár fölött, és a túloldalon a csatornában landolt. A trozelligók vidám rikoltozása hallatszott.
— Ez csak próbalövés volt, hogy beállíthassuk a hatótávolságot. A következő már a várudvarra fog érkezni.
Előkészítették a kőhajítót az újabb lövésre. Jason beindította a szerkezetet. Ezúttal is csak a trozelligók nevettek, mert a golyó a támadók egyik bárkáját találta el, és süllyesztette víz alá.
— Nem ér semmit ez az istenverte masina — mondta ingerülten Hertug.
— A kőhajító gépeknél mindig adódtak távolságbeli problémák, míg a hatósugarat pontosan be nem mérték.