Figyeld csak meg a következő lövést. — A szerkezet sokkal nagyobb erővel tudta elhajítani a köveket, mint azt Jason előre sejtette, ezért a keresztfát előbbre állíttatta, hogy a lövedék szinte a vízfelszínnel párhuzamosan repüljön.
— Ez a lövés lesz az igazi — jelentette ki magabiztosan, és útjára bocsátotta kőgolyót. A lövedék a várfal tetejét találta el, hatalmas rombolást okozva. A trozelligók korábbi gúnyos nevetését döbbent csend váltotta fel.
— Reszketnek a félelemtől — örvendezett Hertug. — Támadás!
— Várjunk még vele — magyarázta Jason türelmesen. — Az ostromgépek legnagyobb előnye abban rejlik, hogy lerombolják a várfalakat a támadás megindítása előtt, így az ostrom sokkal kisebb emberáldozattal jár.
A következő lövedékek az első közelében csapódtak be, hatalmas lyukakat ütve a várfalon.
— Tegyetek fel egy speciális lövedéket! — adta ki Jason a parancsot. Ez egy olajjal átitatott rongyokból készült golyó volt, belsejében kőnehezékeket helyeztek el, és az egészet kötelekkel tekerték körbe.
Amikor a rongylabdát a kanál mélyedésébe helyezték, Jason meggyújtotta, és csak akkor lövette ki, amikor már lángolt az egész. A becsapódás erejétől szinte szétrobbant, és az olajjal átitatott rongyok nagy kiterjedésű tüzet okoztak.
— Még küldünk nekik néhányat ebből a fajtából — mondta Jason elégedetten dörzsölve tenyerét.
Amikor a külső várfal romokban hevert, a tornyok leomlottak, a háztetők lángban álltak, az elkeseredett trozelligók ellentámadással próbálkoztak. Jason számított erre, ezért mindvégig szemmel tartotta az erődítmény kapuját, amely most lassan kinyílt.
— Tüzet szüntess! — adta ki a parancsot, és aggodalmas pillantást vetett a nyomásmérőre. — Hagyjátok, hadd hűljön le egy kicsit. Agyonütlek benneteket, ha felrobbantjátok ezt a kazánt! — mondta a fiatal segédeknek. Átugrott az egyik bárkára, és utasította a legénységet, hogy vigyék a csatahajóhoz. Hertug nagy csörtetéssel követte.
— Mindig Hertug vezeti a támadást! — kiáltotta, és kihúzta kardját a hüvelyéből; a széles mozdulattal csaknem a vízbe lökte egyik emberét.
— Felőlem vezetheted — mondta Jason —, csak ne hadonássz azzal a karddal, mert még leütsz valakit. És húzd le a fejed, ha közelebb érünk az ellenséghez!
Amint Jason felkapaszkodott a csatahajó fedélzetére, észrevette, hogy a trozelligók nehézkes, oldallapátos hajója kifutott a vár kapuján, és egyenesen feléjük tart.
Jason vérfagyasztó történeteket hallott erről a hajóról, és örömmel látta, hogy a szóbeszéd ellenére csak egy rozoga, páncélozatlan bárka.
— Teljes sebességgel előre! — kiáltott bele a szócsőbe.
Átvette a hajó kormányzását.
A két hajó gyorsan közeledett egymáshoz. A jetiló nyílvesszők tömkelege csapódott a páncélzatnak, majd a vízbe hullottak. Nem tudtak kárt tenni az erős vaslemezekben. Az ütközés már elkerülhetetlennek látszott. Az ellenséges hajó kapitánya bizonyára megijedt az alacsony építésű, páncélozott hajótól, amely darázsként száguldott feléjük, és az utolsó pillanatban rájött, hogy a frontális ütközés inkább az ő hajójukban tenne nagyobb kárt. Ezért villámgyorsan félretekerte a kormányt, és megpróbált kitérni az ütközés elől. De Jason nem hagyta elszökni őket. Elfordította a kormányt, hogy az orrpáncél a másik hajó oldalának ütközzön.
— Kapaszkodjatok! Mindjárt összeütközünk! — kiáltotta, és egy pillanattal később a csatahajó páncélozott orra belefúródott az ellenséges hajó oldalába, szétroncsolva a hajtókereket, hatalmas rést ütve, miközben mindenfelé fadarabok repültek. De az ütközés lefékezte a csatahajó lendületét.
— Ellengőz! Szabadítsuk ki a hajó elejét! — kiáltotta Jason a szócsőbe.
Egy ellenséges katona, aki az ütközéskor a vízbe esett, felkapaszkodott a csatahajóra, és harsány kiáltással támadt Jasonre. Hertug karja lesújtott a katona nyakára, a vér messzire spriccelt, majd Hertug belelökte a haldoklót a vízbe. Az ellenséges katonák kezdték összeszedni magukat, és egyre többen ugráltak át a csatahajóra.
Hertug visszahúzódott a páncélozott hajóhíd biztonságába, éppen idejében, mert egy nyílvessző fúródott a feje fölötti deszkába.
A csatahajó motorja keményen dolgozott, a két hajótest nyögött és recsegett, mégsem tudtak elszakadni az ellenségtől. Jason nagyokat káromkodott, miközben jobbra-balra forgatta a kormányt. A hajó teste megremegett, és végre kiszabadult, majd egyenletes tempóban távolodott a roncstól. Az oldallapátos azonnal süllyedni kezdett, szerkezete hirtelen összeroppant.
— Láttátok, hogyan pusztítottam el a ránk támadó hajót? — kérdezte Hertug önelégülten.
— És vajon te láttad-e, hogyan ütöttem lyukat az oldalába, miközben te csak a kardoddal hadonásztál? Ó!
Most érte el kazán a víz szintjét! — kiáltotta Jason a sistergő roncsra mutatva. A hirtelen lehűlt kazán szétrepedt, és hatalmas gőzfelhő tört a magasba.
— Tiporjuk le a túlélőket! — parancsolta Hertug, de Jason elengedte szavait a füle mellett.
— Víz van a hajótérben! — jelentette az egyik matróz, felkapaszkodva a fedélzetre. — Egyelőre bokáig ér.
— Biztosan az illesztéseknél sérült meg a burkolat mondta Jason. — Erre az esetre készítettem el a szivattyút, és ezért hoztuk magunkkal a rabszolgákat. Állítsátok munkába őket!
— Ez a győzelem napja — jelentette ki Hertug, véres kardját nézegetve. — Bánhatják a disznók, hogy megtámadtak minket!
— De majd akkor mennyire bánják, mire lemegy a nap — mondta Jason. — Akciónk az utolsó fázishoz érkezett.
Tudják az embereid a dolgukat?
— Magam ismertettem velük több ízben, és az általad készített tervrajzokat is kiosztottam. Mindenki a jelre vár.
— Hamarosan annak is eljön az ideje. Te maradj itt a kapitányi hídon, én pedig még leadok néhány lövést a gőzkatapulttal.
Jason átment az uszályra, és kilövetett még néhány tűzgömböt, nehogy a tetők és faszerkezetek égése alábbhagyjon. Azután következett néhány félelmetes robbanógolyó, melyek becsapódásuk után ököl nagyságú kődarabokká robbantak. Végül a tengeri kaput zúzta szét tömör kőgolyókkal. Az út megnyílt az inváziós csapatok előtt. Jason magasba emelte a karját, és beugrott a csónakba. A csatahajóról három éles füttyjel hallatszott, és a várakozó perssonók támadásba lendültek.
Mivel Jason nem talált megbízható embereket, akikre rá merte volna bízni a feladatokat, ezért mindent neki kellett csinálnia. Ó volt az akcióparancsnok, tűzmester, hajókapitány és minden más; lába már remegett az ide-oda futkosástól. Csoda, hogy fel tudott mászni a csatahajó fedélzetére. Alig várta, hogy a csapatok bejussanak az erődbe, és akkor már rájuk bízhatja a véres munka hátralévő részét. Ő elvégezte a saját feladatát: meggyengítette a védelmet, lerombolta a falakat, és jelentős emberveszteséget okozott. Innentől csak a hagyományos várostrom maradt hátra, a teljes győzelemig. A vitorlás és evezős hajók már félúton jártak, amikor a csatahajó elindult, de gőzmotorja segítségével hamarosan megelőzte őket. A páncélburkolat könnyedén nyitott utat a tengeri kapu roncsai közt. A perssonó sereg bősz kiáltásokkal követte.
A trozelligók minden erejüket a dokkoknál vonták össze, így néhány perc alatt rendkívül heves küzdelem alakult ki. Hertug híres, válogatott testőrei szálltak partra elsőként, utat nyitva a többiek számára.