Bármi volt is a dobozban, határozottan jót tett. A fájdalom elmúlt, szomjúsága is csillapodott, sőt szinte könnyűnek és gondtalannak érezte magát.
— Hogyan végződött a csata? — kérdezte Hertugot, aki karba tett kézzel bóbiskolt az ágya mellett.
— Miénk a győzelem. A Trozelligó család tagjai a rabszolgáink, a klánjuk nem létezik többé. Néhány katonának sikerült elmenekülnie, de ők nem keverhetnek bajt. Megszereztük a gépek és a műhelyek titkait. Ha látnád azokat a csodálatos masinákat… — A gondolatra, hogy Jason talán sohasem láthatja meg őket, sőt talán mást sem, Hertug megint magába roskadt.
— Fel a fejjel! — mondta Jason. — Ha legyőztük az egyiket, legyőzzük valamennyiüket. Nincs már olyan erős klán, amelyik ellenállhatna neked! Csak addig kell leverni őket, mielőtt szövetkeznek. Kezd azzal, amelyiket legjobban utálod. De arra vigyázz, nehogy a technikusaikat megöljék a katonáid. Valakinek meg kell őriznie a titkokat Appsala számára. Igyekezz, és a tél beállta előtt Appsala ura lehetsz!
— Olyan temetésed lesz, amilyet még nem látott a világ — tört ki elérzékenyülten Hertug.
— Ebben egy percig sem kételkedtem! Aztán ne fukarkodjatok a kiadásokkal!
— Gyászünnepet rendelek el, és a papok egész nap imádkozni fognak a lelked üdvéért. Testedet pedig Elektro Isten szentélyében fogjuk elhamvasztani…
— Mindig erre vágytam!
— Azután hamvaidat hajók viszik majd ki a nyílt tengerre, és a katonák szétszórják a szélben.
— Ez már igazán túlzás, Hertug. Sohasem gondoltam, hogy ennyire szentimentális vagy.
Az ajtó felől hangos lánccsörgés hallatszott, majd néhány rabszolgát lökdöstek a helyiségbe. Jason végignézett rajtuk. Legtöbbjük különféle dobozokat és más tárgyakat cipelt, kivéve az utolsót, aki csak a nehéz láncokat emelte fel, hogy járni tudjon tőlük. Jason a rabszolgában Mikah-t ismerte fel. Egy hatalmas rúgástól a szoba sarkába repült, és ott összerogyott.
— Ki akartam végeztetni az árulót, de azután arra gondoltam, hogy biztosan örömöd leled benne, ha te magad kínozhatod halálra. Az elektromos kemence hamarosan felhevül, és apránként sütögetheted meg a gazembert, és előtted fog haladni Elektro Istenhez vezető utadon, hogy jelezze érkezésed.
— Igazán rendkívül figyelmes vagy — mondta Jason, Mikah görnyedt alakját figyelve. — Bilincseljétek a falhoz, azután hagyjatok magunkra bennünket. Valami különleges kínhalált szeretnék kitalálni.
— Ahogy óhajtod — felelte Hertug. — A kínzások terén mindig érdekeltek az újdonságok.
— Ebben biztos voltam, Hertug.
Amint magukra hagyták őket, Ijale egy konyhakéssel fenyegetőn megindult Mikah felé.
— Ne tedd ezt, kérlek — mondta Jason —, semmi jó sem származna belőle!
A lány engedelmesen letette a kést, majd egy vizes szivaccsal megmosta Jason verejtékes arcát. Mikah felemelte a fejét, és Jason szemébe nézett. A katonák alaposan helybenhagyták, arca csupa kék-zöld foltból állt, egyik szeme eltűnt egy lila színű daganat mélyén.
— Elmondaná, mi a fenéért árult el, és miért akart elfogatni a trozelligókkal?
— Halálra kínozhat, akkor sem mondok semmit!
— Maga napról napra hülyébb, Mikah. Senki sem akarja megkínozni. Csak egyszerűen szeretném megérteni, mi járt a fejében, amikor elárult, mi motiválta?
— Azt tettem, amit legjobbnak láttam.
— Maga mindig azt teszi, amit legjobbnak vél, csakhogy ostobán gondolkodik. Nem tetszett, ahogy magával bántam?
— Semmiféle személyes érzelem nem befolyásolta a döntésemet. Az emberiség boldogabb jövője érdekében tettem.
— Szerintem inkább a jutalomért, egy új munkahelyért, de legfőképpen, mert haragudott rám. — Jason szándékosan sértegette Mikah-t, ismerve gyenge pontjait.
— Soha! Ha tudni akarja, azért tettem, hogy megakadályozzam a háborút!
— És ezt pontosan hogyan képzelte?
Mikah lilára vert szeme ellenére méltóságteljesen nézett Jasonre, bilincsei megcsörrentek, amint vádlón felemelte mutatóujját.
— Az egyik este, amikor már meglehetősen sokat ivott, elmondta nekem, hogy háborút akar kirobbantani, semmibe véve, hogy ez hány ártatlan emberi életet követel. Úgy éreztem, meg kell akadályoznom a vérontást. Már korábban tudomást szereztem arról, hogy a trozelligók érdeklődnek irántunk, és meg akartak vásárolni minket. Később kapcsolatba léptek velem, és felajánlották, hogy segítenek megszökni, ha nekik akarunk inkább dolgozni. Eleinte nem adtam nekik választ, mert tisztában voltam azzal, hogy szöktetésünk nem mehet végbe véráldozat nélkül. De amikor meghallottam a háborús terveit, fontolóra vettem, hogy mit lehetne tenni. A háború elkerülhetőnek látszott, ha a trozelligók megszöktetnek minket.
— Maga tényleg rendkívül ostoba — jelentette ki Jason; Mikah elvörösödött.
— Nem érdekel a rólam alkotott véleménye. Ha még egyszer döntenem kéne, akkor is ugyanezt a megoldást választanám.
— Pedig most már tudja, hogy az a csapat, amelyikhez átállt, semmivel sem különb ennél. Úgy láttam, éppen ön akadályozta meg, hogy az egyik katona megölje Ijalét.
Ezt mindenesetre szeretném megköszönni, annak ellenére, hogy maga juttatta szerencsétlent abba a helyzetbe.
— Ne mondjon köszönetet, a körülmények kényszerítették őket, hogy Ijale életét fenyegessék. Nem hibáztatom ezért őket…
— Most már mindegy. A háborúnak vége, elindítottam az ipari forradalmat, és vele együtt a gazdasági fejlődést.
Most már nélkülem is tovább halad a folyamat. Az egyetlen, amit nem tudok megbocsátani, hogy a maga árulása miatt kell meghalnom.
— Ostobaság!
— Ostobaság, maga szűk látókörű bolond! — Jason fel akart ülni, de mellkasába olyan erős fájdalom nyilallt, hogy visszazuhant a párnára. — Azt hiszi, azért fekszem itt, mert elfáradtam? A maga árulása folytán rabolták el Ijalét, és azzal fenyegették, hogy megölik a szemem láttára. Ezért kellett belevetnem magam a küzdelembe, végül beleszaladtam egy hosszú pengéjű kardba, amely felnyársalt, mint egy disznót.
— Nem értem, miről beszél…
— Látom, nehéz a felfogása. Keresztülszúrtak egy karddal. Az anatómiai ismereteim nem tökéletesek, de azt hiszem, létfontosságú szervem nem sérült. Ha a szívem vagy a májam járta volna át a kardpenge, már nem beszélgetnék itt magával. De a seben keresztül bejutott fertőző mikroorganizmusok hamarosan befejezik munkájukat. A bolygó primitív orvosi színvonala mellett nem sok jóra számíthatok.
Mikah-t nagyon felkavarták a sebesült szavai, de ez Jasont cseppet sem vidította fel. Behunyta a szemét, hogy egy kicsit pihenjen. Amikor felébredt, már hajnalodott.
Megkérte Ijalét, hogy hozzon neki egy keveset a bedegyökér kivonatából. A lány gyengéden megtörölgette Jason homlokát.
— Nem emelkedett a lázam, ugye? — kérdezte, Ijale arckifejezését figyelve.
— Miattam sebesültél meg — suttogta a lány, majd hirtelen zokogni kezdett.
— Butaságot beszélsz. Mindig tudtam, hogy nem természetes halállal fogom végezni. Azon a bolygón, ahol születtem, csodálatosan sütött a nap, béke és nyugalom honolt. Mindenki sokáig és rettentő unalmasan élt. Elhatároztam, hogy otthagyom azt az unalmas helyet.
Inkább rövid, de mozgalmas életre vágytam. Most pedig adj még abból a bedegyökérből, hogy elfeledjem a gondokat.
A bede nagy hatású kábítószert tartalmazhatott, mert Jason hosszú ideig kábultan feküdt. Amikor felébredt, semmi sem változott körülötte; Ijale még mindig ott ült mellette, Mikah a távoli sarokban gubbasztott szótlanul.