Valószínűleg arra gondolt, vajon mi fog történni vele, ha Jason meghal, és ez szemmel láthatóan nyugtalansággal töltötte el.
Amint Jason behunyt szemmel feküdt az ágyon, dübörgő hangra lett figyelmes, amely szinte megrázta a levegőt, majd hirtelen elhalt. Feltámaszkodott a könyökére, és a lányt hívta.
— Ijale, hol vagy? Gyere ide gyorsan!
A lány szaladva jött a másik szobából. Jason közben a kinti zajokat figyelte rémült kiáltozások a csatorna, és a várudvar felől. Vagy csak a magas láz következtében hallucinál? Ijale megpróbálta visszanyomni a párnára, de nem sikerült neki. Jason odakiáltott Mikah-nak.
— Hallotta az előbb azt a zajt?
— Aludtam… Valamit hallottam, de azt hittem, álmodom…
— Mi volt az?
— Úgy hangzott… de nem, az lehetetlen!
— Miért lenne lehetetlen? Ezt a jellegzetes hangot csak a légkörbe érkező űrhajó hajtóműve adhatja.
— De itt nincsenek űrhajók…
— Most már igen, maga idióta. Mit gondol, miért készítettem azt a rádióadót?! — Fejében vadul cikáztak a gondolatok, mit tegyen.
— Ijale! — kiáltotta, közben benyúlt a párnája alá, és előhúzta az ott rejtegetett erszényt. — Menj gyorsan Elektro Isten templomába, de ne hagyd, hogy útközben megállítsanak, ez most a legfontosabb. Add az összes pénzt a papoknak, és mondd meg nekik, hogy hatalmas istenek érkeznek az égből, ezért az imát kibocsátó szerkezetet semmiképpen sem szabad leállítaniuk. Ha az istenek nem találják meg, hogy honnan jön a jelzés, akkor egészen más helyen fognak leszállni, és abból nagy baj lehet!
Ijale lélekszakadva elrohant, Jason pedig visszahanyatlott a párnára. Lehetséges, hogy valóban egy űrhajó érkezett a légkörbe, és fogta az S. O. S. jelzést?
Talán még gyógyszerek és orvos is van a fedélzeten, aki meg tudja állítani ezt az előrehaladott fertőzést. Minden űrhajót ellátnak alapvető orvosi felszereléssel. A remény hihetetlen erőt adott neki. Még arra is képes volt, hogy Mikah-ra mosolyogjon.
— Az az érzésem, Mikah, öregfiú, hogy nem kell több krenót zabálnunk. Remélem, nem csüggeszti el nagyon ez a gondolat!
— Ha kijutunk innen, nem nyugszom, amíg bíróság elé nem kerül. Olyan súlyos bűnöket követett el, amelyekért bűnhődnie kell. Azonnal szólok a kapitánynak, hogy értesítse a rendőrséget…
— Hogy tud valaki ezekkel a beteges gondolatokkal ilyen sokáig élni? — mondta hűvösen Jason. — Még most is kivégeztethetem, és akkor nem lesz, aki vádat emeljen ellenem.
— Minden romlottsága ellenére, azt hiszem, képtelen lenne erre. Maga mégiscsak megbecsüli az emberi életet.
— Nocsak! Nem hittem, hogy messzebbre lát az orránál.
Mielőtt Mikah válaszolhatott volna, megint felharsant a hajtómű bömbölése, de ezúttal jóval közelebbről, és amint az űrhajó lassan ereszkedett, a zaj szinte az elviselhetetlenségig fokozódott.
— Vegyi hajtóanyag! — próbálta Jason túlharsogni a zajt. — Kisebb hajó lehet, amelyik rendelkezik planetáris hajtóművel, vagy egy nagyobb hajó kompja. Biztosan fogták a rádióüzenetemet, mert a közelben szállnak le…
Ebben a pillanatban Ijale robbant be a szobába holtsápadt arccal, és elbújt Jason ágya mögött.
— A papok eltűntek, mindenki világgá szaladt, vagy elbújt valahová. Hatalmas tűzokádó sárkány száll le az égből, hogy elpusztítson mindannyiunkat. — A hirtelen beállt csendben a lány szavai kiáltozásként hallatszottak.
— Nyugodj meg, Ijale! — mondta Jason. — Add ide az asztalról a papírt meg a tollat! Írok néhány sort, és te odaviszed az űrhajóhoz! — A lány félelemtől reszketve nézett rá.
— Nem kell félned, Ijale! Ez ugyanolyan hajó, amilyenben már utaztál, csak a levegőben úszik, nem a vízen. Emberek vannak benne, akik nem fognak bántani.
— Nagyon félek…
— Ne félj, nem esik bántódásod! Az emberek azért jöttek ide azzal a hajóval, hogy segítsenek nekem. Talán meg tudnak gyógyítani.
— Akkor odamegyek — jelentette ki egyszerűen. Felállt, és nyugalmat erőltetve magára az ajtó felé indult.
Jason a lány után nézett.
— Tudja, Mikah, amikor nem gondolok magára, néha csodálatot érzek az emberi faj iránt.
Lassan teltek a percek, Jason türelmetlenül sodorgatta ujjaival a takaró sarkát. Közben teljes figyelmét a kinti zajokra összpontosította. Fémes koppanások hallatszottak, majd néhány halk robbanás. Csak nem támadták meg az űrhajót? Bosszankodott saját tehetetlensége miatt, és megpróbált felkelni, de belátta, hogy már nincs hozzá elég ereje. Visszafeküdt az ágyra, és keserűen gondolt arra, hogy a sorsa most mások kezében van.
Újabb robbanások hallatszottak, ezúttal már az épület belsejéből, melyeket hangos kiáltások és sikolyok követtek. Futó lépteket hallott a folyosóról, majd Ijale szaladt be az ajtón, mögötte pedig Méta, füstölgő sugárpisztolyát lövésre készen tartva.
— Elég nehezen találtatok rám! — jegyezte meg Jason kötekedő hangon. Közben mohó szemmel nézte Méta bájos arcát és nőies idomait, melyet a testhez simuló ruha erősen kihangsúlyozott.
— Megsebesültél? — sietett Méta az ágyhoz, miközben figyelme továbbra is az ajtóra irányult. Keze gyengéden megérintette Jason arcát, majd lecsatolta övéről a medikitet, és a férfi karjára rögzítette. A kis műszer céltudatosan dolgozott: parányi tűt nyomott a bőr alá, vérmintát vett, és analizálta. Majd kikereste a megfelelő vakcinát, és a vénába fecskendezte.
Méta közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta, majd egy pillanattal később mellbe lőtte az ajtón berontó katonát.
Ez a mögötte jövőket egy kissé elbizonytalanította.
— Ne öld meg őket! — nyögte Jason. — Csak engem akarnak megvédeni… Azt is mondhatnám, hogy a barátaim.
— De nem az én barátaim! Amint kiléptem a kabinból, primitív fegyverekkel lövöldöztek rám. Sőt a fiatal lányra is, aki a leveled hozta. Rájuk omlasztottam az egyik falat, akkor kissé visszahúzódtak. Jobban érzed magad?
— Még nem tudom, de legjobb lenne minél előbb visszajutnunk a kabinhoz. Remélem, tudok járni… — Megpróbált felállni, de az erő kiszaladt a lábából, és összecsuklott. Méta visszafektette az ágyra, majd gondosan betakarta.
— Itt kell maradnod, amíg jobban leszel. Ilyen állapotban nem mozoghatsz.
— Sokkal rosszabb, ha itt maradok. Ha ennek a várnak a parancsnoka, Hertug, megtudja, hogy el akarok menni, akkor mindent el fog követni, hogy megakadályozza.
Nem számít neki az emberveszteség. El kell tűnnünk innen, mielőtt a kis buta agya eljut erre a következtetésre.
Méta szeme körbejárta a szobát, egy pillanatra megállt Ijalén, majd tovább siklott, mintha a lány csak egy bútordarab lett volna. Végül megpillantotta Mikah-t.
— Veszélyes ez a falhoz bilincselt alak? — kérdezte.
— Néha igen, jobb, ha szemmel tartod. Ő rabolt el a Pyrrusról.
Méta átnyújtott Jasonnek egy hatalmas sugárpisztolyt.
— Tessék; biztosan meg akarod ölni.
— Látja, Mikah — mondta Jason jóleső érzéssel simogatva a fegyver markolatát —, mindenki azt akarja, hogy megöljem. Vajon miért van ez?
— Nem félek a haláltól — felelte Mikah.
— Pedig jobban tenné! — Jason rászegezte a fegyvert. — Szinte hihetetlen, hogy valaki ennyi ideig kitartson az ostoba elméletei mellett.
Majd Métához fordult.
— Már olyan sok embert elpusztítottam ezen a bolygón, hogy belefáradtam. Ez az alak talán segíthetne lemennem a lépcsőn, egyedül képtelen leszek rá.