Méta egy pillanat alatt megfordult, pisztolya azonnal a markába ugrott, és lőtt. Mikah csodálkozva tapasztalta, hogy még mindig életben van; kezéről lehullott a bilincs.
A lövés csak a láncot szelte ketté. A lány egy tigris könnyedségével lépett Mikah elé, és fegyverének csövét erősen a férfi gyomrához nyomta.
— Jason nem akarja, hogy lelőjelek — suttogta, még jobban belepréselve fegyverét Mikah hasába. — De én nem teszem mindig azt, amit ő mond! Ezért, ha élni akarsz még egy darabig, akkor te viszont azt teszed, amit én mondok. Szereld le az asztal lapját, és készíts belőle hordágyat. Te fogod Jasont a hajóhoz vinni. Ha bármilyen problémát okozol, azonnal lelőlek.
Megértetted?
Mikah reklamálni akart, de a lány elszánt tekintetétől torkára fagyott a szó. Némán bólintott.
Ijale bátortalanul odalépett Jason ágyához. Egy szót sem értett az idegen beszédből.
— Mi történik itt, Jason? — kérdezte félénken. — Mi volt az a fényes doboz a karodon? Láttam, hogy ez a nő megcsókolt; biztosan ő az asszonyod. De te erős férfi vagy, lehet két asszonyod is. Kérlek, ne hagyj itt!
— Ki ez a lány? — kérdezte Méta hűvösen. A pisztolyát tartó erőtér bizonytalanul zümmögött, nem tudta, mitévő legyen: tartsa szorosan a fegyvert, vagy lökje a lány kezébe.
— Egy helybéli rabszolga, aki segített nekem — felelte Jason. Igyekezett közömbös hangon beszélni. — Ha itt hagyjuk, biztosan megölik. Magunkkal kell vinnünk…
— Nem hiszem, hogy okos dolog lenne — jegyezte meg Méta villogó szemmel. Ha egy pyrrusi nő szerelmes, akkor egyszerre igazi pyrrusi, és igazi nő: rendkívül veszélyes kombináció. Szerencsére az ajtó felől zaj hallatszott, és a lány kétszer tüzelt, mielőtt Jason megállíthatta volna.
— Várj! Ez Hertug, egy pillanatra láttam a ruháját, mielőtt visszaugrott a folyosóra.
Bátortalan hang szólalt meg odakinn.
— Nem tudtuk, hogy ő a barátod, Jason. Néhány őr félelmében rálőtt, de már megbüntettem őket. Barátok vagyunk, Jason. Engedjetek be, és beszélgessünk!
— Nem értem a szavait — mondta Méta —, de valami nem tetszik a hangjában.
— A megérzésed tökéletes, kedvesem — mosolygott rá Jason. — Akkor sem lehetne kétszínűbb, ha olyan volna, mint a kaméleon.
Jason úgy érezte, a gyógyszerektől sokat javult az állapota, bár kicsit még nehezére esett tiszta fejjel gondolkodni. Még nem múlt el a veszély, és egy ilyen kitűnő harcos, mint Méta sem tud egymaga legyőzni egy egész hadsereget.
— Gyere be nyugodtan, Hertug — invitálta Jason kedves hangon. — Senki sem fog bántani egy apró félreértés miatt. — Majd odasúgta Métának: — Ne lőj, de légy nagyon óvatos! Megpróbálom kiszedni belőle, hogy mi a szándéka, de készülj fel mindenre!
Hertug bedugta a fejét az ajtón, és körülnézett.
Amikor látta, hogy nem lőnek rá, bátortalanul belépett.
— Ügyes kis fegyvere van a barátodnak, Jason — jegyezte meg, miközben Méta ruháját tanulmányozta. — Illetve barátnődnek. Mondd meg neki, hogy köthetnénk vele üzletet. Öt rabszolgát kap a fegyverért.
— Hetet.
— Rendben van, akkor adja ide!
— Ezt nem lehet, régi családi ereklye. De a hajón van egy másik, mindjárt odamegyünk, azután megkapod.
Mikah közben elkészült a rögtönzött hordággyal. Méta segítségével ráfektették Jasont. Hertug megtörölte vörös orrát a keze fejével; kis disznószeme mindent megfigyelt.
— A hajón bizonyára vannak olyan, dolgok, amelyek meggyógyítanak téged — jelentette ki Hertug. Ez a megjegyzése meglepő intelligenciáról tanúskodott. — Nem fogsz meghalni, hanem az égbe repülsz a hajóval?
Jason színpadiasán felnyögött.
— Már haldoklóm, Hertug. A hajón fogják elhamvasztani a holttestemet, és hamvaimat szétszórják a csillagok között.
Hertug hirtelen az ajtó felé iramodott, de Méta félúton utolérte, hátracsavarta a karját, és a fegyver csövét a bordái közé nyomta.
— Mi a terved, Jason? — kérdezte halkan a lány.
— Fogja Mikah a hordágy elejét, Ijale és Hertug pedig a végét. Nyomd a pisztolyt az öregfiú hátába, és talán ép bőrrel eljutunk az űrhajóig.
Lassan elindult a menet. A vezér nélkül maradt katonák nem tudták, mit tegyenek. Jason néhány lövéssel értésükre adta, hogy jobb, ha távolabb húzódnak. Jason rendkívüli módon élvezte az utazást, kényelmesen elhelyezkedett a hordágyon, és a fedezék mögül kibukkanó fejekre lövöldözött. Minden nehézség nélkül elérték az űrhajót.
— Most jön a legnehezebb rész — mondta Jason. Egyik karjával átölelte Ijale nyakát, a másikkal Mikah-ra nehezedett, és megpróbált talpra állni. — Maradj az ajtónál, Méta, és lőj le mindenkit, aki közelebb merészkedik. Ezek egy pillanatig sem fognak habozni, és megölik akár Hertugot is, csak hogy elkapjanak minket.
— Gondoltam, hiszen ilyen a háború — felelte a lány.
— Azt hiszem, a pyrrusiak jobban átlátják ezeket a dolgokat. Maradj itt, de kérlek, légy nagyon óvatos! Én beindítom a hajtóműveket. Aztán siess utánam; nem vagyok még olyan állapotban, hogy el tudjam vezetni az űrhajót. Rendben van?
— Persze. Indulj már!
Jason beleroskadt a másodpilóta székébe, és a műszerekkel kezdett babrálni. Néhány másodperccel később Méta elfoglalta a pilótaülést, és az űrhajó a levegőbe emelkedett.
— Minden primitívségük ellenére bizonyos dolgokban nagyon ügyesek — vélte Méta. — Az egyik épületből elővontattak valami füstölgő gépet, amely hatalmas kőgolyót hajított az űrhajó felé. Szerencsére nem találta el, én pedig azonnal szétlőttem a szerkezetet. Hertug viszont ezalatt kereket oldott.
— Valóban rendkívül ügyes masinákat készítenek — mondta erőtlenül Jason. Még szerencse, hogy nem volt ideje tökéletesíteni a kőhajító gépet!
Tizenhetedik fejezet
Méta rutinos mozdulatokkal vezette a kompot a bolygó körül keringő űrhajóhoz. A súlytalanságtól Ijale halálra rémült, ezért gyorsan belenyomták egy nyomáskiegyenlítő fotelbe. Jason is kényelmesen elhelyezkedett, és a hirtelen rátörő kimerültségtől azonnal elaludt.
Amikor felébredt, fájdalmai csaknem teljesen megszűntek, bár még rendkívül gyengének érezte magát.
Nagy nehezen átevickélt az irányítófülkébe, ahol Méta a komputer programozásával foglalatoskodott.
— Kaja! — hörögte Jason, és bohóckodva a torkához kapott. — Csont és bőr vagyok, ha nem segítesz rajtam, rögtön éhen halok…
Méta szó nélkül átnyújtott neki egy tubus sűrített tápszert. Jason azonnal észrevette, hogy a lány valamiért haragszik. Szájába vette a tubus végét, és beszürcsölte az egészet.
— Ez jólesett! — jelentette ki erőltetett vidámsággal. — Egyedül jöttél ezzel a hajóval, Méta?
— Persze hogy egyedül — felelte a lány, és olyan szemmel nézett rá, mintha azt kérdezné: Normális vagy te egyáltalán? — Megengedték, hogy elvigyem a hajót, de senki sem tudott velem jönni.
— Hogyan találtál meg? — kérdezte Jason. Próbált olyan témát keresni, amivel felvidíthatná a lányt.
— Az űrkikötő rádiósa megjegyezte a hajó jelzését, amelyik elvitt téged. Kerk azonosította, hogy cassyliai.
Azonnal elmentem a Cassyliára, és körülszimatoltam egy kicsit. Megtudtam, hogy a hajó nem érkezett vissza.
Végigtanulmányoztam a két bolygó közti legvalószínűbb útvonalat, és három olyan bolygót találtam, amely szóba jöhetett. Ezek közül kettő modern űrkikötőkkel rendelkezik, tehát tudniuk kellett volna rólatok, még akkor is, ha a bolygó lakatlan részén zuhantatok le.