— A visszavonulás vereséget jelent — mondta határozottan Kerk.
— Nem feltétlenül. Kereshetnénk egy megfelelő helyet a hegyek közt, amelyet nem lehet gyalogosan megközelíteni. Ott kiépíthetnénk egy erős bázist. Azután könnyűszerkezetes házakat építhetünk egy kisebb törzs területén, meleg vízzel, vécével, orvosi ellátással ellátva, majd rákényszerítjük a törzs lakóit, hogy ott éljenek.
Hamarosan belátják, hogy jobb körülmények között is lehet élni, mindenesetre továbbra is gyűlölni fognak minket, és mindenáron szökni próbálnak majd. Egy idő után elengedjük valamennyiüket. Állataikat és barbár felszerelésüket viszont megtartjuk.
— Mi a fenének? — kérdezte Méta.
— Azért, hogy saját nomád törzset alapítsunk. A pyrrusziak sokkal ügyesebbek és keményebbek, mint bármelyik törzs harcosai. Kerk vezetésével legyőzhetitek Temuchint, mire én visszajövök.
— Nem tudtam, hogy el akarsz menni — mondta meglepetten Kerk. A többiek arca is csodálkozást mutatott. — Mit tervezel?
— Vándorénekes leszek. Járom a falvakat, kikémlelek mindent, és előkészítem az érkezéseteket.
7
— Ha nevetni mersz, vagy csupán elmosolyodsz, eltöröm a karod! — sziszegte Méta.
Szerencsére Jason hivatásos szerencsejátékosként tevékenykedett hosszú időn át, melynek során megtanult uralkodni arckifejezésén.
— Sohasem nevetnék ki egy hölgyet az öltözéke miatt — felelte. — Ha ezt tettem volna, már régen nem élnék. De ez az öltözék alkalmas lesz a feladatra.
— Én viszont azt hiszem, úgy nézek ki benne, mint egy szőrös vadállat.
— Itt jön Grif is — jegyezte meg Jason. A lány önkéntelenül az ajtó felé fordult.
— Grif, gyere, öltözz át te is! — mondta Jason.
A kilencéves fiú vonakodva belépett a helyiségbe, és a durva bőrökből varrt ruhákat vizsgálva kijelentette.
— Nem csípem az ilyen szerelést. Utálom, ha kiröhögnek. Senki sem visel ilyen cuccokat.
— Csak mi hárman és a bolygó őslakói — válaszolta Jason. — Ahová megyünk, ez a hétköznapi viselet. Nézd meg Métát, ő is hasonlóan öltözött. — A lány durván cserzett bőrruhát viselt, és szőrmesapkája alól haragosan nézett Jasonre. — Majd meglátjátok, mennyire hasznosnak bizonyul ez az öltözék — tette hozzá Jason. Azután megvizsgálta a fiú és Méta arcszínét.
— A mesterséges ultraibolya sugárzás egészen olyanná tette a bőrötök színét, mint amilyen az őslakóké, de valami még hiányzik. A szél és a hideg ellen védő zsiradék. Várjatok! — kiáltotta, amint mindkét pyrruszi keze ökölbe szorult. — Nem akarom, hogy a hagyományos moropzsírt kenjétek magatokra. Itt van ez a kenőcs, amely éppúgy megvédi a bőrötöket a kiszáradástól. De higgyétek el, ezt feltétlenül használnotok kell.
Jason előbányászott egy kis tégelyt a zsebéből, és a krémmel bekente az arcát. A többiek vonakodva követték példáját. Jason szomorúan tapasztalta, hogy a krém még szembetűnőbbé tette a pyrrusziak mogorva arckifejezését. Miért nem tudják egy kicsit elengedni magukat? Ha így fognak viselkedni, kalandjuk hamar véget ér. Az elmúlt hét folyamán megkezdték a terv végrehajtását. Úgy tettek, mintha végleg elhagynák a bolygót, azután az északi hegységben találtak egy kellemes klímájú völgyet, amelyet meredek sziklafalak vettek körül, így tökéletesen megközelíthetetlennek tűnt.
Az űrhajót ott rejtették el. A közelben emelkedett egy hatalmas fennsík, amelynek sima, függőleges sziklafalai lehetetlenné tették a szökést. Ennek tetején építették fel a könnyűszerkezetes házakat. A településnek már lakói is voltak: öt nomád férfi és hat nő, akiket altatógáz segítségével fogtak el. Ruhájukat, felszerelésüket, moropjaikat Jasonhöz vitték. Minden készen állt az indulásra, már csak rá kellett vennie ezeket az egyszerű gondolkodású pyrrusziakat, hogy próbáljanak meg együtt működni vele.
— Induljunk! Most rajtunk a sor.
Amint az űrhajó légzsilipjéhez közeledtek, Teca jött velük szembe.
— Kerk küldött — mondta a fiatal orvos. — Már minden készen áll.
Jason bólintott, Teca pedig végignézett rajtuk.
Külsejüket megfelelőnek találta, de neki is feltűnt az oda nem illő mogorva pyrruszi arckifejezés.
— Tudod, hogy nézel ki…? — kérdezte vigyorogva Métát.
A lány dühösen megfordult, de Grif közelebb állt a férfihoz, és öklével azonnal gyomron vágta a gúnyolódót.
Grif csupán kilenc éves volt, de igazi pyrruszi. Teca nem számított a támadásra, felnyögött, majd levegő után kapkodva seggre esett.
Jason arra számított, hogy az összetűzés folytatódik a három felbőszült pyrruszi között. Teca szóra nyitotta a száját, de hang még mindig nem jött ki a torkán. Bamba arckifejezését látva Méta elnevette magát. Példáját Grif is követte, így a kedélyek hamar lecsillapodtak. A pyrrusziak ritkán nevetnek, és Jason örült, hogy ez a kis közjáték feloldotta a feszültséget. Teca feltápászkodott, és sértődött arccal távozott.
Az űrhajó mellett Kerk várta őket. Az utolsó elkábított moropot éppen akkor emelte az űrkomp a magasba egy háló segítségével.
— A másik kettőt már elszállítottuk. Ezután ti következtek.
Az űrkomp hamarosan eltűnt a magas sziklák fölött.
— Mi van a felszerelésünkkel? — kérdezte Jason.
— Mindent összeállítottunk. Már csak be kell pakolni a kompba — válaszolta Kerk, miközben alaposan szemügyre vette őket. — Csodálatosan festetek ebben a ruhában. Az ember azt hinné, jelmezbálba készültök.
Furcsának tűnő öltözékük remekül védte őket a metsző széllel szemben. Csaknem olyan hatékonynak bizonyult, mint Kerk fűthető ruhája. Krémmel fedett arcukat sem csípte a hideg szél. Kerk arcbőre viszont hamar kivörösödött.
— Kenj te is krémet magadra, ha nem akarod, hogy fagysérülést szenvedj — javasolta Jason.
— Nem, már úgysem maradok sokáig idekinn — felelte Kerk.
— Köszönjük a segítséged.
— Sok szerencsét! — mondta Kerk, majd kezet rázott velük. — Állandó ügyeletet fogunk tartani a rádiónál.
Bármikor hívhattok bennünket.
Csendesen várakoztak, amíg a komp visszatért.
Azután sietve bepakolták a felszerelést, majd ők is beszálltak, és elindultak a síkság felé. A kabinban trópusinak tűnt a klíma a kinti hideg után.
Amint leszálltak, és a komp visszatért az űrhajóhoz, Jason a kerek sátor felé intett.
— Bújjatok be, és érezzétek otthon magatokat! Én megnézem, hogy lecövekelték-e a moropokat. Nem szeretném, ha felébredve elkószálnának. Az egyik zsákban találtok egy atomenergiával működő parányi fűtőtestet, amely egyaránt használható hő- és fényforrásként. Utolsó éjszakánk, hogy élvezzük a civilizáció vívmányait.
Mire végzett az állatok ellenőrzésével, a sátor levegője már felmelegedett, és vidám fény töltötte be a parányi helyiséget. Jason bezárta maga mögött az ajtónyílást borító vastag bőrdarabot, majd kibújt a külső szőrmeruhából. Az egyik zsákból előkotort egy fémedényt, vizet töltött bele, és feltette a tűzhelyre melegedni. Méta és a fiú némán figyelték mozdulatait.
Amint a víz forrni kezdett, beledobott egy szárított levelekből préselt kockát.
— Ez a char — mondta a többieknek. — Az íze elviselhető. Jobb, ha hozzászokunk az itteni ételekhez.
Amint a levelek szétoszlottak a vízben, az oldat sűrűvé és bíborszínűvé vált.