Jasont a felvert por köhögésre ingerelte; alig tudott beszélni.
— Amint a törzshöz csatlakozunk, kössétek meg a kecskéket, nehogy elkeveredjenek a többi között!
— Te nem akarsz segíteni ebben a műveletben? — kérdezte Méta.
— Szívesen tenném, de ez egy olyan világ, ahol férfiuralom van. A női egyenjogúságot itt még nem vezették be. Az asszonyokat állati sorban tartják. Ha segítenék, rögtön gyanút fognának.
Késő délután a barbár horda letáborozott. Jasonék számára már így is túl hosszúra nyúlt a nap. Feneküket teljesen feltörte a nyereg, örültek, hogy leszállhatnak, és járkálhatnak egy kicsit. Méta és Grif megkötötték a kecskéket, Jason közben körülnézett a táborban. Egy kőből kirakott síremlék jelezte a kút helyét. Megfigyelte, hogy a kúthoz csak a férfiak és a fiúgyermekek járulnak.
A víz nemhez kötött tabu lehetett ezen a félsivatagos sztyeppén.
A síremlék mellett lévő kút fémfedelét rendkívül nehezen tudták eltávolítani. Az idők folyamán teljesen megrozsdásodott a zárszerkezet, ezért alaposan be kellett zsírozni, és úgy is csak nagy erőfeszítések árán sikerült felemelni a fedelet.
A kút egy méter átmérőjű lehetett, és hihetetlenül mély. Oldalait szabályosan kifaragott kövekből rakták ki, és bámulatos pontossággal illesztették őket egymáshoz, malter vagy más kötőanyag nélkül. Az eltelt évszázadok mégsem tettek semmi kárt bennük. Jason tisztelettel adózott a hajdani építőmestereknek.
A kútból rendkívül primitív módszerrel nyerték ki a vizet. Bőrszíjon leengedtek egy vödröt, és amint megtelt, felhúzták. A kúthoz egyszerre egyetlen ember fért hozzá.
Rendkívül kimerítő munka volt, ezért a férfiak folyton váltották egymást. Közben a fiúgyerekek a sátrakhoz hordták a vizet. Hamarosan Jason is sorra került, majd visszament társaihoz, és megnézte, hogyan halad a sátor építése.
A kecskéket már összeszedték; Grif éppen a sátor vázát próbálta felállítani. Jason előkotorta a lantot az egyik zsákból, majd leült, és pengetni kezdte a húrokat.
Éppen mellettük ment el a nomád férfi, és érdeklődve figyelte Jason tevékenykedését, de ő úgy tett, mintha nem venné észre. Eszébe jutott egy régi hajósének dallama; megpróbált kitalálni hozzá valami szöveget.
— Erős asszony, csak buta — jegyezte meg a nomád férfi, határozott érdeklődést mutatva Méta iránt. — Még egy sátrat sem tud felállítani.
Jason nem tudta, mit válaszoljon, de a férfi arcán látta a mohó vágyakozást.
— Szükségem van egy erős asszonyra. Adok érte hat kecskét.
Jason azonnal észrevette, hogy a barbár nem csupán Méta erejét csodálja. A nehéz munka közben ugyanis a lány levette magáról a nehézkes prémöltözetet. Karcsú teste sokkal vonzóbb volt, mint a tenyeres-talpas nomád asszonyoké. Csillogó fekete haja kibomlott, hófehér fogai elővillantak piros ajkai közül.
— Nem való neked — mondta Jason. — Mindig későn alszik el, túl sokat eszik, és nagyon sokba kerül. Én magam is tizenkét kecskét adtam érte.
— Tőlem kapsz tízet — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon a férfi, majd megragadta Méta karját, és magával akarta vonszolni a lányt.
Jason megborzongott a küszöbönálló események gondolatától. A nomád asszonyok bizonyára megszokták, hogy tárgyként kezelik őket, de Méta nem. Jason várta, mikor robban ki a harc, de nem ez történt. A lány könnyedén kiszabadította karját, majd visszatért a munkájához.
— Gyere! — szólt oda Jason a férfinak. — Igyekezett barátságos hangjával feloldani a feszültséget. Gyere, igyál velem! Van egy palack erős achadhom.
De már túl késő volt. A harcost felbőszítette, hogy egy asszony szembe mert szegülni vele. Öklével halántékon csapta a lányt, majd újabb ütésre emelte a kezét.
Méta a váratlan ütés erejétől elesett. A nomád hátracsavarta a feltápászkodó lány karját, és újból meg akarta ütni a védtelen teremtést, de Méta homloka teljes erővel lecsapott a barbár ádámcsutkájára. A férfi azonnal elengedte, érdes hangon köhögni kezdett, miközben szája sarkából vér szivárgott. Övéből előhúzta hosszú kését, és gonosz tekintettel közeledett áldozatához.
Amint a barbár felfelé szúrt, Méta összekulcsolt ujjai megállították a csuklóját, majd egy gyors csavarás, és a kés a földre esett. Ennyiben hagyhatta volna az ügyet, de ő vérbeli pyrruszi volt.
Még a levegőben elkapta a földre hulló kést, és a férfi bordái közé döfte, átszúrva a tüdőt és a szívet. A nomád már halott volt, amint a földre zuhant.
Jason az acélládán ült, ujjait a nyitószerkezeten tartva.
A véres jelenetnek rengeteg szemtanúja akadt, és most halkan sugdolództak. Végül az egyik asszony odament a földön fekvő alakhoz, és szemügyre vette.
— Halott — jelentette ki, majd csodálkozó szemekkel nézett Métára.
— Gyertek ide azonnal! — kiáltotta Jason pyrruszi nyelven, amit a törzsbeliek nem érthettek. — Vegyétek el a fegyvereiteket, és maradjatok készenlétben. Ha komollyá válik a helyzet, altatógázt fogunk alkalmazni, és bevetjük a sugárfegyvereinket is. De akkor ki kell irtanunk, vagy el kell vinnünk a bázisra az egész törzset.
Tehát ezt csak végszükség esetén tehetjük.
Shanin közeledett feléjük egy csapat harcossal, félrelökdösve útjukból a bámészkodókat. Csodálkozva nézett a halottra.
— Az asszonyod megölt egy harcost annak saját késével?
— Igen, de a harcos magának kereste a bajt. Ő támadt az asszonyra, és el akarta innen vonszolni. Ő csak védekezett. Kérdezz meg bárkit! — A tömeg egyetértőén felmorajlott.
A vezér inkább meglepettnek tűnt, mint mérgesnek.
Hol a halottra pillantott, hol Métára. Azután a lányhoz lépett, megfogta az állat, és elforgatva a fejét, alaposan szemügyre vette. Jason látta, hogy Méta keze ökölbe szorul, de még uralkodik magán.
— Melyik törzshöz tartozik? — kérdezte Shanin.
— Egy nagyon távoli törzshöz. Messze északon, a hegyek lábánál élnek…Pyrrusziaknak hívják őket.
Nagyon kemény harcosok.
— Sohasem hallottam róluk — dünnyögte Shanin. Agya feltehetően olyan kapacitású lehetett, mint egy adatbank.
— Mi a totemállatuk?
Mi is lehetne, tűnődött Jason. Patkány vagy menyét kizárva. Milyen állat él a hegyekben?
— Sas — jelentette ki bizonytalanul Jason. Egyszer látott valami sashoz hasonló madarat körözni magasan az űrhajó felett.
— Nagy erőt sugárzó totem — mondta lenyűgözve Shanin. Azután megint a halottra nézett. — Volt egy moropja és néhány prémje. De asszonyé nem lehet a tulajdona.
Gonosz szemekkel bámult Jasonre, miközben a javaslatára várt.
A válasz roppant egyszerűnek tűnt: asszony nem birtokolhat semmit, mivel maga is tulajdon. És a szokás értelmében a vesztes minden vagyona a győztest illeti.
Senki se vesse Jason dinAlt szemére, hogy kicsinyesen viselkedett egy rossz morop és néhány ócska szőrme tulajdonjogát illetően.
— A halott minden vagyona természetesen a tiéd, Shanin, hiszen te vagy a törzs vezére. Eszembe sem jutna megtartani a halott vagyontárgyait. Az asszonyt pedig megbüntetem tettéért még ma éjjel.
Ez volt az a válasz, amit Shanin áhított. Elégedetten indult a szállása felé. A válla fölött még visszakiáltott:
— Nem lehetett valami jó harcos, ha egy asszony elbánt vele. De van két fivére.
Jasont sokáig foglalkoztatta ez a megjegyzés. A tömeg hamarosan szétoszlott, magukkal vitték a halottat is.