Méta és Grif közben elkészítették a sátrat. Azután minden holmijukat behordták. Jason kiküldte Grifet, hogy hozza a kecskéket egészen a sátor közelébe. A gyilkosság még komoly problémákat okozhat.
Így is történt, de még hamarabb, mint gondolta.
Néhány tompa puffanás és egy sikoltás hallatszott odakintről. Mire kiszaladt, az események nagy része már lezajlott.
Féltucatnyi kölyök, nyilván a halott rokonai, bosszút akart állni Grifen. Legtöbbjük nagyobb és erősebb volt nála. Bizonyára azt tervezték, hogy hirtelen lerohanják, jól elverik, azután sietve odébbállnak. De tervük nem vált be.
Hárman lefogták, hogy a többiek nyugodtan üthessék.
De a háromból kettő eszméletlenül feküdt a földön. A pyrruszi fiú összeütötte két fogvatartója fejét, a harmadik pedig egy erőteljes rúgástól vonyítva hempergett a földön. Grif éppen a negyedik nyakán térdelt, miközben megpróbálta kitörni az ötödik támadó lábát. A hatodik menekülni akart, és Grif a kése után nyúlt, nehogy a fiú messzire juthasson.
— Hagyd a kést! — szólt rá Jason. — Már így is elég nagy bajba kerültünk. Nem hiányzik még egy gyilkosság.
Grif még egyszer beletérdelt a földön fekvő fiú nyakába, azután felállt, és leporolta magát. Az egyik szeme kissé megkékült, és az inge ujja elszakadt, de ettől eltekintve teljesen sértetlen volt. A támadók lassan elvánszorogtak a harctérről. Jason bevezette a fiút a sátorba, ahol Méta vizes borogatást tett a szemére.
Jason befűzte a sátor bejáratát. A két pyrruszi még mindig feszülten várakozott.
— Azt hiszem, elég nagy hatást gyakoroltunk a helybéliekre… — jegyezte meg.
8
Bár kardjuk csillogott a fényben, Sok harcos mégis halálát lelte, Nyilaik zizzenése Azt parancsolta az idegeneknek, Hogy elhagyják ezt a földet…
— Temuchin nevében szólok hozzátok, mivel Ahankk vagyok, az ő kapitánya — jelentette ki a harcos, amint Shanin sátrába lépett.
Jason félbeszakította a „Repülő Idegenekről szóló balladáját”, és a látogató felé fordult. A férfi díszes öltözéket, csillogó vértezetet és sisakot viselt, melyet durván csiszolt drágakövek ékesítettek. Határozott léptekkel Shanin elé ment.
— Mit akar Temuchin? — kérdezte hűvösen Shanin.
— Hallani akarja a Jason nevű dalnokot. Azonnal velem kell jönnie.
Shanin szemei résnyire szűkültek.
— Most éppen nekem énekel. Amint befejezi, elviheted Temuchinhoz. Folytasd a balladát! — fordult Jason felé.
A nomád főnökök rendkívül konok emberek voltak.
Temuchin tisztjei viszont ismerték a meggyőzés módját.
Ahankk éles füttyszavára egy csapat jól felfegyverzett harcos nyomult a sátorba, és fenyegetőn körülvették Shanint. Az érv hatásosnak bizonyult, a főnök beleegyezően bólintott.
— Már amúgy is untam — jegyezte meg. — Inkább iszom egy kis achádhot valamelyik asszonyommal.
A szabadba érve Jason a sátra felé indult, de a tiszt megállította kinyújtott karjával.
— Temuchin azt parancsolta, hogy azonnal vigyelek elé. Ne ellenkezz!
— Vedd le rólam a kezed! — figyelmeztette Jason a tisztet olyan halkan, hogy a katonák nem hallhatták. — A sátramba megyek, hogy felvegyem a legszebb öltözékem, és kicseréljem a hangszer elszakadt húrját.
— Azonnal velem jössz! — parancsolta Ahankk, meglökve Jasont.
— Először a sátramba megyek. Itt áll a közelben — felelte Jason most már hangosan. A kapitány keze még mindig Jason vállán pihent, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. Megragadta a kapitány hüvelykujját.
Két G-hez edződött izmai olyan erővel húzták meg a harcos hüvelykujját, hogy a férfi azt hitte, menten kiszakad a kezéből. A kapitány a kardja után kapkodott, de Jason éppen a jobb kezét kínozta.
— Ledöflek a késemmel, ha megmoccansz! — suttogta Jason, és a meglepett tiszt oldalához nyomta a lant csontból készült nyelét. — Temuchin azt parancsolta, hogy vigyél hozzá, nem pedig azt, hogy megölj! Biztosan mérges lesz, ha tudomására jut, hogy harcoltunk. Nos, mit szólsz ehhez?
A kapitány még küszködött egy darabig, azután dühösen elengedte kardja markolatát.
— Jól van, menjünk a sátradhoz, de tisztességes ruhát vegyél magadra ezek helyett! — parancsolta fennhangon.
Jason elengedte az ujját, majd elindult a sátra felé. A tiszt mellette lépkedett, fájós ujját dörzsölgette, és tekintetéből szinte sütött a gyűlölet. Jason vállat vont.
Szerzett magának egy újabb ellenséget, de mindenképpen előbb a sátorba kellett mennie.
A vándorlás Shanin törzsével fárasztó volt, de eseménytelen. A halott rokonaival nem akadt több problémájuk. Az út során Jason továbbfejlesztette dalnoki képességeit, miközben alkalma nyílt megfigyelni a nomád nép szokásait. Hamarosan elérték Temuchin törzsét, és már egy hete ott táboroztak.
A tábor nem volt túlságosan rendezett. Mindenki ott verte fel a sátrát, ahol akarta. A közelben csordogált egy piszkos vizű patak, amelyet a nomádok folyónak neveztek. Temuchin táborának központi részét egy erősen militarizált mag alkotta, de Jason azon belül még sohasem járt. Őszintén szólva nem is vágyott rá.
Egyelőre megelégedett a peremvidék tanulmányozásával.
Aggasztotta, hogy Temuchin egyszer már látta őt közelről, és a hadúr olyan embernek tűnt, akinek jó a memóriája. Bár Jason bőre most sokkal sötétebb volt, és azóta hatalmas bajuszt növesztett, amely kétoldalt az álláig ért. Teca pedig egy apró műtéttel megváltoztatta az orrának alakját. Remélte, hogy mindez elegendőnek bizonyul. Már csak azt szerette volna tudni, vajon a hadúr mit hallott róla.
— Felkelni! — kiáltotta Jason, amint a sátorba lépett. — A nagy Temuchin színe elé fogok járulni, és díszes öltözetet akarok felvenni.
Méta és Grif hűvösen nézett az ajtónyílásban álló harcosra.
— Tegyetek úgy, mintha mély megtiszteltetésnek tekintenétek a látogatását! — mondta Jason pyrruszi nyelven. — Kínáljátok meg itallal! Kössétek le a figyelmét!
Ahankk elfogadta az italt, de szemét egy pillanatra sem vette le Jasonről.
— Cseréld ki az elszakadt húrt a lanton! — parancsolt rá Jason a fiúra, majd hozzátette: — És őrizd meg a hidegvéred, ha néha meglöklek. Ez is hozzátartozik a színjátékhoz.
Grif hozzálátott a húr kicseréléséhez, Jason pedig egy ládából előhúzta ünneplő ruháját meg egy apró tárgyat, amelyet észrevétlenül a dzsekijéhez rögzített.
— Magamhoz vettem egy adóvevőt — közölte társaival pyrruszi nyelven. — Maradjatok állandó kapcsolatban velem. Nem tudom, hogyan fog zajlani a találkozásom Temuchinnal, de készüljetek fel mindenre! Ha valami balul ütne ki, azonnal el kell tűnnünk innen.
Magára öltötte a dzsekit, arcát friss krémmel kente be, azután rákiáltott a fiúra a nomádok nyelvén:
— Add ide a lantot! Ha bármi ostobaságot tesztek a távollétemben, megverlek benneteket!
Laza alakzatban vágtattak, és pusztán véletlennek tűnhetett, hogy Jasont minden oldalról katonák vették körül. Vajon mit hallott róla Temuchin, és miért akarja látni? De a találgatás értelmetlennek látszott, ezért Jason felhagyott vele, és inkább a tábor központját kezdte tanulmányozni.
A nap éppen akkor tűnt el a sátrak mögött, amikor a tábor militarizált magjához értek. Itt a sátrak szabályos alakzatban helyezkedtek el. Bármerre nézett, mindenütt őrszemeket látott. Jasonnek nem volt szüksége térképre, hogy rájöjjön, melyik a hadúr sátra. Leszállt a moropról, hóna alá fogta a lantot, és követte a kapitányt. Közben ügyes mozdulattal szájába csúsztatta a parányi dentifont, és nyelvével az egyik zápfogához rögzítette. A nyál hatására a műszer azonnal működni kezdett.