Jason lábdobogást hallott a háta mögött. Üldözői visszatértek a bejárathoz. Hirtelen megtorpantak, amint észrevették a hadúrral beszélgető szökevényt.
Temuchin leeresztette a kardját, és hegyét a poros földbe szúrta. Hosszasan nézett Jason szemébe, miközben a többiek mozdulatlanul, lélegzet-visszafojtva álltak.
— Ahankk! — kiáltotta végül. — Vegyél magadhoz húsz embert, és vágtass a patkánytörzshöz…
— Odavezetem… — szakította félbe Jason. Temuchin mélyet lélegzett, és fenyegető pillantást vetett rá.
— Ha még egyszer az engedélyem nélkül mersz megszólalni, megöllek! — sziszegte.
Jason némán bólintott. Érezte, hogy kishíján mindent elrontott. Temuchin megint a kapitányhoz fordult.
— Vágtass azonnal Shaninhoz, és parancsold meg neki, hogy adják át neked a két szolgát. Valamint hozzátok ide a rendbontókat is.
Ahankk mélyen meghajolt, majd távozott.
Temuchin rosszkedvűen fel-alá sétált. Tisztjei diszkréten elhagyták a sátrat, vagy a bejárat közelébe húzódtak. Csak Jason állt mozdulatlanul, még akkor is, amint a dühös hadúr odalépett elé, és megrázta az öklét az orra előtt.
— Vajon miért engedem meg neked mindezt? — mondta hűvösen.
— Válaszolhatok? — kérdezte bátortalanul Jason.
— Beszélj!
— Azért hagytam el a sátradat, mert csak így győződhettem meg arról, hogy valóban igazságos uralkodó vagy.
Temuchin nem szólt egy szót sem, de szemei még mindig szikráztak a haragtól.
— A dalnokok nem viselnek totemet, és egyik törzshöz sem tartoznak. De ez így helyes, hiszen örökösen vándorolnak egyik törzstől a másikig. Senkinek sem tartoznak hűséggel, sem engedelmességgel. Én a pyrruszi törzsben születtem, és amikor felnőtté váltam, elhagytam őket. Így lettem vándorénekes.
Temuchin nem tette fel a nyilvánvaló kérdést, Jason pedig lehajtotta a fejét és folytatta.
— Azért jöttem el tőlük, mert sokkal gyengébb voltam, mint a többi pyrruszi, ezért folyton kigúnyoltak.
Temuchin először elmosolyodott, azután harsány nevetésben tört ki. Leült a trónjára, és vidáman nevetett.
Katonái nem tudták mire vélni vezérük viselkedését.
Jason fanyarul elmosolyodott, de nem szólt többet.
Temuchin intett a szolgáknak, akik sietve hoztak neki egy kancsó achádhot, amit a fejedelem egyetlen hajtásra megivott. Utána nagyot csuklóit, majd megint felvette hűvös modorát.
— Tetszik a történeted — mondta. — Azt hiszem, te rendkívül intelligens ember vagy. Túl intelligens. Egy napon ez okozza majd a halálodat. De most beszélj nekem a pyrrusziakról.
— Az északi hegyvidéken élünk, a lankás domboldalak nagyszerű legelőt biztosítanak állataink számára. — Jason azóta gondolkodott ezen a történeten, amióta a nomádok közé került. Most kiderül, mennyire sikerült összehoznia.
— Hiszünk az erőben mint a hatalom forrásában, de tiszteljük a törvényeket. Gyakran átjövünk a síkságra, és megölünk mindenkit, aki a hegyek közelébe merészkedik. A pyrrusziak toteme a sas, amely olyan erőt sugároz, hogy egy pyrruszi asszony könnyedén megölt párviadalban egy síkvidéki harcost. Hallottuk Temuchin hírét, aki a pusztaság igazságos uralkodója, ezért eljöttem, hogy megtudjam, igaz-e ez a hír. Ha valóban olyan igazságos fejedelem vagy, amilyennek tartanak, a pyrrusziak szívesen csatlakoznának hozzád…
Beszélgetésüket megszakították a kinti zajok.
Moropok patacsattogása, kiáltozás. Jason gyenge hangot hallott a készülékbőclass="underline" Jason… Nem tudta, melyikük szólt, Méta vagy Grif.
Ahankk és emberei léptek a sátorba, maguk előtt rugdosva a foglyokat. Egyikük csurom vér volt, a többiek látszólag sértetlenek. Azután behozták az eszméletlen Métát és Grifet, majd a földre dobták őket. Mindkettőjük testét sebek borították. Grif felnyitotta egyik szemét…
— Jason — suttogta, azután megint visszazuhant az öntudatlanságba.
Jason oda akart szaladni hozzá, de szerencsére eszébe jutottak a helyi szokások, és uralkodott magán.
— Számolj be az eseményekről! — utasította Temuchin a kapitányt. Ahankk előrelépett és meghajolt.
— Úgy tettünk, ahogy parancsoltad, Temuchin. A patkánytörzshöz vágtattunk, ahol Shanin elvezetett minket egy sátorhoz. Rövid küzdelem után lefegyvereztük őket. Senki sem menekült, de néhányan közülük elestek az összecsapásban. A két szolga még lélegzik, tehát életben vannak.
Temuchin töprengve az állat simogatta. Jason megragadta a lehetőséget.
— Megengeded, nagy Temuchin, hogy kérdezzek valamit?
Temuchin szigorúan nézett rá, de azután beleegyezőn bólintott.
— Mi a büntetése annak, aki önkényesen ítélkezni mer?
— Halál. Lehet más büntetés?
— Akkor engedd meg, hogy egyben válaszoljak egy korábbi kérdésedre. Kíváncsi voltál, milyenek a pyrrusziak. Én vagyok közöttük a leggyengébb harcos.
Ezért szívesen kiállnék bármelyik fogollyal párviadalra puszta tőrrel úgy, hogy a másik kezem lekötözitek. Az ellenfelemet ti választhatjátok ki, és olyan fegyvert kap, amilyet akar.
— Nem rossz ötlet! — ragyogott fel Temuchin szeme.
— Kötözzétek hátra a bal karomat — kiáltott Jason a katonáknak. A foglyokat úgyis kivégzik, egyikük halála legalább hasznos célt szolgálhat. Jasonben felébredt a lelkiismeret. Valamikor irtózott a haláltól, most viszont szinte kereste.
Métára pillantott, aki eszméletlenül feküdt a földön.
Előhúzta tőrét, és szembefordult ellenfelével. Ez a harci játék valósággal lázba hozta Temuchint. Az ellenfélnek kiállított barbár harcos vigyorogva bámult Jasonre.
Vérszomjas tekintetéből sugárzott az ölni akarás.
Jason nem lepődött meg, amikor Ahankk a saját kardját adta kölcsön a barbár vitéznek. A hűséges kapitány, aki az ellenségnek segít. Még biztosan élénken élt emlékeiben az ujjcsavarás trükkje, amiért most elégtételt szeretett volna venni. Jason kezébe fogta a széles pengéjű tőrt, de nem emelte a magasba, csak a combja mellett tartotta. Szokatlan formájú tőr volt, a hajdani „Bowie” késre hasonlított. Tenyérnyi széles pengéjét az egyik oldalon élesre köszörülték, míg a másik oldalon csak a feléig. A tőr legalább két kilót nyomott, és a legjobb minőségű acélból készült.
A barbár harcos magasra emelte kardját, és bősz csatakiáltással Jason felé rohant. Csapását semmiféle kés nem állíthatta volna meg. Jason azonban nyugodtan várakozott.
Csak amint a kard lecsapott, akkor siklott ki előle egy villámgyors mozdulattal, és fél térdre ereszkedve, kivédte a tőrrel kard csapását. A kard iszonyú erővel csapott le, Jason úgy érezte, kiszakad a karja a helyéből, de sikerült megfékeznie a támadást. A kard viszont nem bírta ezt a megterhelést, és kettétört.
Jason kihasználta a helyzetet, és a lendülettől erőredőlt férfi mellkasába döfte a kését. A barbár mozdulatlanná dermedt, majd szemei kifordultak.