— Hányan vannak a támadók? — kérdezte Jason, amint a puskaporszállítók kimentek a kapun.
— Kétszázan vagy még annál is többen. Menj a többiekkel, hamarosan támadni fognak! — Szavait megerősítvén egy ágyúgolyó csapódott a falba, és az egész erőd beleremegett. Már hallatszott a rohamozó katonák csatakiáltása.
Jason nem tétovázott, felült moropjára. Közben eszébe jutottak Temuchin szavai. Kétszázan támadnak rájuk, ők pedig legfeljebb húszan lehetnek. Tíz katona nyergére nehéz puskaporos hordót erősítettek. Tehát mindössze tíz harcosra lehetett számítani. Tíz harcos kétszáz ellen.
Temuchin bámulatosán méri fel az esélyeket…
A puskaport szállító csapat az erdő felé vágtatott, a többiek pedig előreszegett lándzsával kilovagoltak az erőd mögül, és lecsaptak a támadókra. Sikoltások és halálhörgések hallatszottak az erőd túloldaláról. Jason még annyit látott, hogy a támadók futva menekülnek a nomádok lándzsái elől. Azután elérte az erdőt, és a fák eltakarták előle a látványt.
Az erdő sűrűjében bevártak a többieket. Hamarosan patacsattogás hallatszott, és hét morop nyargalt be az erdei ösvényre. Egyikük hátán két harcos ült.
— Menjetek tovább! — kiáltotta Temuchin. — Kövessétek azt a nyomot, amerről jöttünk. Mi itt maradunk, és feltartóztatjuk az üldözőket Majd utolérünk benneteket.
Jason és a puskaporszállító osztag tovább haladt, a többiek leszálltak a nyeregből, és a síkságot kezdték figyelni.
Jason elég rosszul érezte magát. Nem merte elhozni a medikitet, bár most úgy gondolta, jobban tette volna, ha mégis magával viszi. Attól félt, hogy az üldözök utolérik őket, vagy legalábbis kemény vágtával tudják csak lerázni őket, és ezt az ő sebei nem teszik lehetővé. Félt, hogy leszakad a csapattól, és elfogják. Vagy társai végeznek vele, nehogy beszéljen az ellenségnek.
Combjából vastag csíkban csörgött a vér moropja hátára.
Amint a folyóhoz értek, Temuchin megállította a csapatot.
— Leszállás! — adta ki a parancsot. — Mindenki vegye magához a legszükségesebb holmiját! A moropokat itt hagyjuk.
Jason kicsit elkábult a vérveszteségtől, azt sem nagyon érzékelte, mi történik körülötte. Kivette a nyeregtáskából, amit fontosnak tartott, majd körülpillantott, de egyetlen moropot sem látott a parton.
— Mindent magadhoz vettél? — kérdezte Temuchin, kivezetve Jason moropját közvetlenül a folyópartra.
Amint Jason bólintott, a fejedelem villámgyors mozdulattal belevágta tőrét az állat torkába. Vastag sugárban ömlött a morop vére, lábai meginogtak, és belezuhant a vízbe. A folyó azonnal elsodorta a tetemet.
— Nincs időnk arra, hogy a moropokat is felvigyük a sziklapárkányra — mondta Temuchin. — De itt sem hagyhatjuk őket, mert még nyomra vezetnék az ellenséget. Gyalog megyünk tovább. Tudsz járni?
— Persze — felelte Jason. — Sohasem voltam még ilyen jól. Úgy érzem, csupán néhány ébren töltött éjszakára és száz kilométer gyaloglásra vágyik a szervezetem.
A séta nem bizonyult kellemesnek. Egy percre sem álltak meg, és a puskaporos hordókat felváltva vitték.
Csak Jasont és a három sebesültet mentették fel ez alól. A legnehezebben a csúszós, eső áztatta domboldalon jutottak fel. Jason sebéből a szorítókötés ellenére megint szivárogni kezdett a vér. Csizmája már megtelt vele, és nedvesen cuppogott minden lépésnél. Jason hirtelen megszédült, és elesett. Gurulni kezdett a füves lejtőn, majd egy szikla megállította. A többiek szó nélkül elmentek mellette. Megpróbált talpra állni, letörölte homlokáról az esővizet. Tudta, hogy mindenáron követnie kell a csapatot, különben a moropok sorsára jut.
Temuchin már felért a dombtetőre, és kezét kardja markolatán tartva visszanézett a völgybe. Jason megszaporázta lépteit.
Nagy nehezen felért ő is a dombtetőre, és leroskadt a többiek mellé. Hátát a sima sziklafalnak támasztotta.
— Temuchin már felment — közölte vele Ahankk. — Te leszel a következő. Az első tíz ember egy-egy hordó puskaport is visz magával.
— Bölcs gondolat — felelte Jason. Amíg a háló visszaérkezett, megerősítette sebein a kötést. Hamarosan bemászhatott a hálóba, ahol már gondosan elhelyeztek egy hordót. Jason nekitámasztotta a fejét. Amikor felébredt, már a sziklapárkány tetején volt. Pihent morop várt rá, és a fejedelem útnak indította a tábor felé. A többiek még a hordók és társaik felhúzásával foglalatoskodtak. Az állat egyenletes tempóban haladt, az utazás elviselhetőnek bizonyult. De mire a sátrához ért, már annyi ereje sem maradt, hogy leszálljon a nyeregből.
— Méta — nyögte —, segítenél egy háborús veteránnak?
— Szerencsére a lány időben megfogta, mielőtt leesett volna, majd bevonszolta a sátorba.
— Enned kell valamit — mondta Méta. — És már túl sokat ittál.
— Marhaság — felelte Jason, szájához emelve az acélpoharat. — A vérveszteséget folyadékkal kell pótolni.
Ezt tanácsolta a medikit. És egyébként sem vagyok éhes.
— A medikit szerint vérátömlesztésre lenne szükséged.
— Ezt itt elég nehéz megoldani. Gyorsan pótolom a folyadékveszteséget, és majd később eszem valamit.
— Nyissátok ki! — hallatszott egy hang odakintről. — Temuchin nevében akarok beszélni veled. Méta gyorsan a takaró alá rejtette a medikitet, majd kinyitotta a sátor bejáratát. Grif a tűz mellett üldögélt. Kezébe vett egy lándzsát, és a hegyét vizsgálgatta. Egy katona dugta be a fejét az ajtón.
— Azonnal Temuchinhoz kell jönnöd!
— Mondd meg neki, hogy rögtön indulok.
A katona kissé meglepődött Jason válaszán, és protestálni kezdett, de Méta megcsavarta az orrát, és kitolta a sátorból.
— Nem mehetsz most oda — mondta a lány.
— Nincs más választásom. Bekötözzük a sebeket, a testembe juttatott antibiotikumokról pedig semmit sem tudnak.
— Nem erre gondoltam.
— Tudom, mire gondoltál, de itt azt kell tennünk, amit parancsolnak. — Ellenőrizte a medikit adatait.
— A fájdalomcsillapítókat már beadta. Rövidesen hatniuk kell. Már egész jól tudok járni!
Méta gyengéden megfogta a karját.
— Még nem tudsz… — suttogta.
Jason magához szorította, majd megcsókolta a lányt.
Grif zavartan piszkálgatta a tüzet.
— Jason, nagyon félek, hogy ennek az egésznek rossz vége lesz — mondta a lány. — Vigyázz magadra!
— Ne aggódj, már nem kell sokáig maradnunk.
Megmutatom Temuchinnak, hogyan kell használni a puskaport, azután visszamegyünk a hajóhoz.
Megmondom neki, hogy ide hozom a pyrruszi törzset, hogy szövetségre lépjenek vele. Valóban ez a tervem.
Hamarosan új nap virrad a Boldogság bolygón.
A serkentőszerektől könnyűnek érezte magát. Méta viszont kevésbé optimistán látta a jövőt. De szó nélkül útjára engedte a férfit.
Temuchin már várta. A fejedelmen nem látszott az elmúlt napok kimerültsége. Amint Jason a sátorba lépett, az egyik puskaporos hordóra mutatott.
— Robbansd fel!
— Szerintem ezt máshol kéne végrehajtanunk, hacsak nem akarsz öngyilkosságot elkövetni. Legelőször elég lenne néhány kisebb cserépedény.
— Mondd el, mire van szükséged, és mindent megkapsz.
A fejedelem nyilván titokban akarta végrehajtani a robbantási kísérleteket, és ez a terv Jasonnek is megfelelt.