Odabentről élénk vita foszlányai szűrődtek ki, de semmi egyéb nem történt. Jason feneke már szinte odafagyott a földhöz. A vita még hevesebbé vált, azután néma csend következett. Jason látta, hogy az őrök is kérdőn néznek egymásra.
Kerk jelent meg a sátor bejáratánál, de nem igazán értett a kinyitásához, ezért dühösen leszakította az egészet. Fejével intett, majd tovább indult. Jason azonnal odament hozzá.
— Mi történt? — kérdezte izgatottan.
— Semmi — dünnyögte Kerk. — Elkezdtünk beszélgetni, de ő nem akart válaszolni nekem, egyre csak a saját kérdéseit hajtotta. Én pedig meguntam az egyoldalú társalgást.
Jasont rossz előérzet fogta el.
— Meg kellett volna várnotok, amíg visszatérek. Miért jöttetek ide? — Persze a pyrrusziakat ismerve magától is tudhatta a választ.
Kerk pedig megerősítette:
— Nem bírtunk már tétlenül üldögélni a hegyek közt.
Felkerekedtünk, hogy megnézzük, mi történt veletek.
Idefelé jövet volt néhány összetűzésünk a helybeliekkel, amitől a fiúk hangulata sokat javult.
— Azt elhiszem — mondta Jason. Legszívesebben hanyatt feküdt volna a sátrában.
12
Bár odakinn erős szélvihar tombolt, a sátorban kellemes meleget teremtett az atomenergiával működő fűtőtest.
Jason úgy érezte, vérré válik testében az erős ital, amit Kerk hozott neki. Méta kibontott néhány konzervet, miközben az egyik pyrruszi a bejáratnál őrködött. Evés közben Jason Kerk sisakdíszére mutatott.
— Rendkívül meggyőző volt a mellvértre festett sas, de honnan szereztétek ezeket a koponyákat? Nagy hatást tett a helybéliekre. Nem hiszem, hogy túl sok sas élne ezen a bolygón.
— Valóban nem sok — válaszolta Kerk. — Csupán ezt az egyet tudtuk lelőni, majd kipreparáltuk a koponyáját. A többiekét ennek mintájára műanyagból készítettük. De most már áruld el nekünk, mikor ér véget ez a jelmezbál, és mikor nyithatjuk meg a bányákat?
— Türelem! — mondta Jason. — Ez a művelet nem olyan egyszerű. De azt garantálom, hogy elég küzdelemben lesz részetek! Temuchin gyakorlatilag uralja az egész síkságot. Elég értelmes embernek látszik, és erőskezű uralkodó. Amióta az első expedíciót elpusztították, ez a törzs szinte egyeduralkodóvá vált. A többi törzs természetesen szabadulni akar az iga alól, de nem mer nyíltan szembeszállni a fejedelemmel. Láttam egy nyilvános bemutatót, hogyan büntetik meg az árulókat.
Azóta megértem, hogy mindenki fél tőle.
— Ha valamennyi törzset egyesítette, akkor semmit sem tehetünk ellene — jegyezte meg Kerk.
— Öljük meg a fejedelmet! — javasolta Méta.
— Nézzétek, milyen vérszomjassá válik egy fiatal lány, ha néhány hetet a barbárok között tölt — mondta Jason. — Szerintem a törzsek közti háborúk hamarosan újra kezdődnek. Közben mi is egyengetjük majd a magunk útját. Temuchin nem uralkodik a síkság valamennyi törzse felett, csupán a legerősebbeket vonta a hatalma alá.
A peremvidéken lakó kisebb törzsekkel nem foglalkozott.
És a hegyek mellett sokan élnek, akik büszkék a függetlenségükre. Ezek a törzsek gyakran harcolnak egymással, de a közös ellenséggel szemben összefognának. A fejedelem közös ellenségük, hiszen valamennyiük függetlenségét fenyegeti. Ezt kihasználhatnánk.
— Hogyan? — kérdezte Rhes.
— Hagyjuk, hogy Temuchin elkövessen néhány súlyos hibát, azután bebizonyítjuk a peremvidék törzseinek, milyen veszélyt jelent számukra a hadúr. Valószínűleg sikerül egyesítenünk a törzseket, és akkor Kerk egyenrangú félként fog tárgyalni Temuchinnal. El kell érnünk, hogy Kerk legyen a síkság fejedelme.
— Miért nem én? — kérdezte Rhes.
— Neked is hasonló szerepet szántam. Nem fordítottunk kellő figyelmet a mélyföldre, mivel ott nem mutattak a műszerek elegendő ércet. De azon a vidéken sokkal kellemesebb a klíma, hatalmas erdőket találni, és a lakosság farmgazdálkodást folytat. Temuchin módot talált arra, hogy egy kisebb csapatot a mélybe juttasson.
Odalenn elfoglalt egy erődöt, és megszerzett többhordónyi puskaport. De a puskaporon kívül mást is észrevettem: kovácsoltvas puskákat, ágyúkat, egyenruhás hadsereget és lisztet. Ez már elegendő bizonyíték.
— Minek a bizonyítéka mindez? — kérdezte Kerk. Nem értette, hová akar Jason kilyukadni.
— Hogy a mélyföldön egy fejlettebb kultúra van kialakulóban. Vegyészet, központi kormány, adók, kereskedelem, vaskohászat, textilipar.
— Honnan tudod ezt? — kérdezte Méta.
— Később ezt is elmondom. De a következtetésem helyes. A mélyföldön kialakult egy gazdag polgári réteg; bankárok, gyárosok, kereskedők. Úgy vélem, Rhes jól bele tudna illeszkedni ebbe a társadalomba. Nézzetek ide: ez a siker forrása.
Elővett egy apró, kerek fémdarabot a zsebéből, és átnyújtotta Rhesnek.
— Mi ez? — kérdezte Rhes.
— Pénz. Egy halott katonánál találtam. Ez a fogyasztói társadalmak mozgatórugója. Amint sikerül analizálnunk az összetételét, rengeteget gyárthatunk belőle. Azután veszel magadnak egy üzletet, és kereskedőként fogsz tevékenykedni. A továbbiakat pedig majd meglátjuk.
Rhes elgondolkodva nézegette a pénzdarabot.
— És mi lesz a továbbiakban?
— Amint egyesítjük a törzseket, és Kerk lesz a síkság fejedelme, megindítjuk a kereskedelmet a mélyföld és a pusztaság népei között. Kerk fennhatósága alatt a mélyföldről érkező kereskedőket nem fenyegetné veszély. Egyre többen érkeznek majd, és talán egy tengeri utat is találnánk a két világ közt, amely meggyorsítaná a forgalmat. A mélyföldön rengeteg felszíni vizet láttam. Valószínűnek tartom, hogy a lentiek rendelkeznek hajókkal. A nomádok eleinte csak prémeket tudnának áruba bocsátani, de cserébe hozzájutnának a civilizáció vívmányaihoz. Hamarosan ezen a vidéken is farmok, majd városok épülnek, eleinte főleg a kereskedelmi központok mellett. És egy ilyen település és kereskedelmi centrum fog épülni a bányatelepünk közelében is.
Jason terve rendkívül logikusnak tűnt, bár az egyes részleteket illetően még hosszasan tanácskoztak. Késő este fejezték be a megbeszélést; Grif addigra elaludt, Jason kikapcsolta a fűtőtestet, de a sátor falai jól szigeteltek, és még sokáig tartották a meleget. Jason leterítette a hálózsákját Méta mellé, majd kimerültén elnyúlt. A lány közelebb húzódott, és a vállára hajtotta a fejét.
— Mi fog történni azután, ha már győztünk? — kérdezte.
— Azt én sem tudom — felelte Jason a lány haját simogatva. — Egyelőre korai még ezen gondolkodni.
Előbb tegyünk meg mindent a győzelem érdekében.
— Én mégis sokat gondolkodom ezen. A győzelem azt jelenti, hogy a harc örökre befejeződött számunkra. Ha ezen a bolygón maradunk, és felépítünk egy új várost, te mit fogsz tenni?
— Ezen még nem gondolkodtam — mondta, magához szorítva a lányt.
— Én szívesen lemondanék a harcról. Sokkal boldogabb lehetne az életem nélküle. Az itteni asszonyok maguk nevelik a gyerekeiket… A Pyrruszon már igen korán bölcsődébe kellett adni őket, és az anya soha többé nem látta a gyerekét. Úgy érzem, csodálatos dolog lehet, ha valaki felnevelheti a saját gyerekét…
— Talán egy barbár asszony számára fontos, de nem hiszem, hogy egy civilizált lány is erre vágyjon.
Néhány percig némán várta Méta válaszát, de azután észrevette, hogy a lány elaludt. Jason magához húzta a puha, meleg testet, majd rajta is erőt vett a kimerültség.