Megállás nélkül vágtattak hajnalig, amikor Temuchin rövid pihenőt engedélyezett. Az állatoknak jólesett a pihenő és a friss víz, de Jasonre azonnal rátört a fáradtság, amint leszállt a nyeregből. Lábai remegtek.
Kerk támogatta, miközben egy pyrruszi ellátta mindkettőjük moropját. Néhány lépés után érezte, hogy visszatér lábába az erő. Hagyta, hogy a medikit serkentőket juttasson a szervezetébe, azután a könyörtelen vágta tovább folytatódott.
Egy kicsit mégis büszke volt magára. Már több lovas leszakadt a csapattól ebben a vágtában, de ő, a külhoni, még mindig bírta. Bár már nem sokáig!
A felkelő nap első sugarainál megpillantotta az erőd falait. Beadott magának még egy nagy adag serkentőt.
Úgy érezte, ez a legfontosabb.
A drog kiűzte testéből a fáradtságot és a fájdalmat.
Az egész hadsereg félelmetes erővel közeledett a völgy felé. Az íjászok valóságos nyílzáport zúdítottak az erődre, hogy fedezzék a rohamot. A völgy beszűkült bejáratánál porfelhőt kavart a moropok patája. A pyrrusziak a többi harcossal együtt nyomultak előre.
Jason pedig Temuchin elé járult, hogy meghallgassa az instrukcióit. A testőrök utat nyitottak neki.
A hadúr rendkívül izgatottnak látszott.
— Minden a tervem szerint halad. Egész nap vágtattunk, sikerült váratlanul meglepni őket. De a kőfalak sokkal erősebbek, mint gondoltam. A védők biztos fedezék mögül nyilazhatják az embereimet.
Hosszú ostromra lenne szükség, melynek során a fél hadseregem elesne. Közben ideér a felmentő seregük.
— Arra gondolsz, hogy a bombák segítségével megadásra késztethetnénk őket?
— Pontosan.
— Akkor megalapítjuk a Boldogság bolygó első gránátos alakulatát. Szeretném, ha néhány barátom segítene, mivel én nem tudom elég messzire hajítani a bombákat.
— Minden segítséget megadok.
Mire Jason megtalálta a bombákat szállító állatokat, és elkezdte kirakodni a robbanóanyagot, az első pyrrusziak már a helyszínre érkeztek. Kerk és két társa jöttek segíteni.
— El tudjátok hajítani elég messzire ezeket a bombákat? — kérdezte Jason.
— Persze. Miről van szó?
— Temuchin azt szeretné, ha a bombák célba találnának, és én nem tudom elhajítani őket elég messzire. Ezekben a cserépedényekben puskapor van.
Meggyújtjátok a kanócot, azután jó messzire eldobjátok a bombát.
— Jól van, szedd össze a teljes készletet, azután keressünk egy olyan helyet, ahonnan kifüstölhetjük őket!
A fiúk majd segítenek oda vinni a bombákat.
Mindannyian leszálltak moropjaikról, és gyalog indultak el az erőd felé. A nomádok nyilai még mindig fedezék mögött tartották a védőket, ezért viszonylag nyugodtan leereszkedhettek a domboldalon. Ott már belebotlottak néhány sebesültbe, halottba és elpusztult moropba. A domboldal egyre meredekebbé vált, majd eljutottak egy olyan helyre, ahol szinte szakadék húzódott az erőd és a sziklák között. Tovább haladtak egy keskeny sziklapárkányon, óvatosan cipelve a gránátokat tartalmazó ládát. A következő párkányt mesterségesen építették, egymásra halmozott sziklákból.
Innen már be lehetett látni az erődbe. Odalenn prémes öltözéket viselő emberek szaladgáltak. Valamennyiük sisakját menyétkoponya díszítette.
Jason alaposan szemügyre vette a falakat, majd társaihoz fordult.
— Ha a gránátok nem találnak pontosan célba, az sem baj, mert a robbanástól annyi sziklatörmelék hullik majd a védőkre, hogy valamennyien elpusztulnak. Olyan lyukat nyitunk a falba, hogy szekerestül lehet bemenni rajta.
— Nagyon optimista vagy — mondta Kerk. — Ezek csupán őrtornyok. A belső várfal odébb húzódik.
— De még mindig jobb, mintha pesszimista lennék.
Csak megpróbáltam meggyőzni magam arról, hogy sikerül túlélnem a barbár háborút, és megint békésen élhetek. — Lejjebb ereszkedtek a meredek domboldalon.
Az ostromlók hátraküldték moropjaikat, és gyalogosan támadtak. A védők igyekeztek nyilaikkal távol tartani őket a falaktól. Egy nyílvessző csapódott a sziklának Jason feje mellett.
— Már a tűzvonalban vagyunk — jegyezte meg,
miközben az egyik szikla mögé húzódtak. — Maradjatok itt, kikukkantok!
Sisakját mélyen a szemébe húzta, majd kidugta fejét a szikla mögül. Abban a pillanatban egy nyílvessző hegye koppant a fémsisakon. A támadók rohama szemmel láthatóan megtört, mielőtt még elérhették volna a falakat.
A várban tartózkodó katonák biztos fedezék mögül nyilazhattak a rohamozó ellenségre.
— A távolság még legalább negyven méter — állapította meg Jason. — Gondolod, hogy el tudod hajítani odáig?
Kerk a kezébe vette a gránátot, és a súlyát próbálgatta.
— Azt hiszem, könnyedén. Csak előbb hadd nézzek ki, hogy magam is bemérjem a távolságot. Villámgyors mozdulattal kidugta fejét, majd azonnal vissza is húzta.
— A várfal itt magasabb, mint a többi részen. Két bombát fogok eldobni. Meggyújtom az elsőnek a kanócát, azután kilépek a fedezékből, és elhajítom. Te ezalatt meggyújtod a másikat, és azonnal a kezembe adod. Világos?
— Tökéletesen. Lássunk hozzá!
Elővett két gránátot, az egyiket odanyújtotta Kerknek.
A közelben lapuló nomád harcosok feszülten figyelték minden mozdulatukat. Amint az első kanóc lángra kapott, Kerk kilépett a fedezékből. Szinte abban a pillanatban két nyílvessző érkezett a várból. Az egyik a sisakjáról lepattant, a másik néhány centiméterrel a karja mellett vágódott a sziklának. Jason közben meggyújtotta a második gránát kanócát, és sürgette Kerket, hogy hajítsa már el végre az elsőt. A pyrruszi megfelelő célpontot keresett, és a szélirányt is figyelembe próbálta venni.
Közben újabb nyílvesszők érkeztek, szerencsére egyikük sem talált célba. Kerk kimért mozdulatokkal eldobta a gránátot. Nagyszerű dobás volt. Jason azonnal a pyrruszi kezébe nyomta a másodikat. A két gránát szabályos ívet leírva repült a vár felé.
Egy pillanattal később az egész fal szinte szétszakadt.
Kődarabok és holttestek repültek a magasba.
— Elég jól sikerült — jelentette ki Kerk, majd visszahúzódott a fedezékbe a szanaszét repülő kődarabok elől.
— Remélem, a többi is ilyen könnyen fog menni.
Természetesen nem ment olyan könnyen. Amint a védők felfedezték, hogy a robbanásokat egy férfi okozza, aki kis gömböket hajigál feléjük, jobban odafigyeltek tevékenységére. Amint Kerk kilépett a szikla mögül, azonnal vissza is ugrott. Valóságos nyílzápor hullott arra a helyre, ahol az imént állt.
— Valamit ki kell találnunk… — javasolta Kerk.
— Talán félsz? Miért hagytad abba? — kiáltotta mögöttük egy felháborodott hang. Kerk megpördült, és farkasszemet nézett Temuchinnal, aki testőrei fedezékében közelítette meg a frontvonalat.
— Az óvatosság csatát nyerhet, a félelem biztos vereség. Én meg fogom nyerni neked ezt a csatát — mondta hűvösen Kerk.
— Vajon az óvatosság vagy a gyávaság tart a szikla fedezékében, miután megparancsoltam, hogy romboljátok le a falat.
— Vajon az óvatosság vagy a félelem hozott ide ahelyett, hogy rohamra vezetnéd a sereged?
Temuchin felhördült, és kirántotta kardját. Kerk felemelte a kezében lévő bombát, készen arra, hogy teljes erővel fejbe dobja vele Temuchint. Jason sietve közéjük lépett.