A kapszula hamarosan földet ért, és kipakolták belsejéből a sziklamászó felszerelést. Jason a zseblámpa fényénél alaposan megvizsgálta, hogy nem hiányzik-e belőle valami fontos tartozék. Közben lelkesen magyarázta Kerknek a kampók, karikák, áttételes szerkezetek lényegét, de a pyrruszi vezért nem hozta lázba.
— Ezek nekem nem mondanak semmit — jegyezte meg Kerk.
— Nem is kell. — Jason kipakolta az egész rakományt. — Elég, ha én ismerem a használatát. Majd elsőként mászom fel vele a sziklafalon. Az utánam jövőknek már könnyű dolguk lesz; csupán néhány gyakorlati fogást kell elsajátítaniuk. Bárcsak lenne egy modern hegymászó felszerelésem…! Már készítenek olyan kampókat, amelyet robbanótöltet fúr bele a sziklába. Azonnal terhelhető, és több mint kétezer kilót elbír. Hozzá hihetetlenül könnyű, de erős műanyag zsinórok és automata felhúzó- és leeresztőszerkezetek… De azt hiszem, most ez is megteszi. Temuchin úgyis gyanút fogna az idegen anyagok láttán. Úgy látom, minden itt van. Mondd meg az űrkomp pilótájának, hogy visszahívhatja a kapszulát!
A fúvókák beindítása port kavart az arcukba, majd a kapszula a magasba emelkedett, és hamarosan eltűnt. A felszerelést gondosan a nyereghez kötözték, azután felültek moropjaikra, és elindultak. Röviddel a táborba érkezésük után hajnalodni kezdett.
Amint a pyrrusziak a völgy bejáratához értek, azonnal látták, hogy az éjszaka folyamán borzalmas csata dúlt. A völgy száját elzáró, lezúdult sziklatömeget sebesültek és halottak borították. Egy vérző karú nomád kifejezéstelen arccal ült, miközben társa egyetlen mozdulattal kirántotta karjából a nyílvesszőt.
— Mi történt? — kérdezte Jason.
— Az éjjel megtámadtuk őket. De nem tudtuk hangtalanul megközelíteni a völgyet, mert a sziklák nagyon síkosak voltak, és alig tudtunk botorkálni rajtuk.
Sokan elestek, és összezúzták kezüket, lábukat. Amint az akadály feléhez értünk, a menyétek égő fűcsóvákat dobáltak ránk, és a tűz fényében nyilazni kezdtek minket.
Csak nagyon kevesen tudtunk visszatérni.
— Ez jól jön nekünk! — jegyezte meg Kerk, amint tovább mentek. — Temuchin elvesztette a tekintélyét ezzel a vereséggel, mi viszont előnyt szerzünk, ha fel tudunk mászni a sziklafalon. Na persze, ha valóban fel tudunk…
— Ne kezdj megint kételkedni — mondta Jason. — Csak állj mellettem készenlétben, és tégy úgy, mintha pontosan tudnád, mit csinálok.
Jason levette magáról a nehézkes külső ruhát, és megborzongott. De tudta, hogy hamarosan még izzadni is fog. A sziklafal olyan simának látszott, mint az űrhajó oldala. A hegymászó kalapácsot, ami a kampók beveréséhez kellett, a csuklójára erősítette, amikor odalépett hozzájuk Ahankk.
— Azt mondták, hogy bolond vagy. Csak azok hihetik, hogy fel tudnak mászni a sima sziklafalon.
— Neked nem csupán ezt mondták — fordult Jason a kapitány felé. — Temuchin azt mondta neked, hogy gyere ide, és nézd meg, mi történik. Nyugodtan helyezd magad kényelembe, nyújtsd ki a lábad. Hamarosan szaladhatsz a gazdádhoz, hogy beszámolj neki a sikeremről.
Kerk felnézett a sziklafalra, azután Jasonre pillantott.
— Hadd másszak én — javasolta. — Erősebb vagyok nálad, és sokkal jobb a kondícióm.
— Amint elérem a csúcsot, leeresztem neked a kötelet, és akkor felmászhatsz, sőt egy halom gránátot is hozol majd magaddal. De elsőnek nem mehetsz. A sziklamászás rutint igényel, amit csak hosszú évek alatt lehet megszerezni. De azért köszönöm. Egy kicsit felemelhetnél, hogy elérjem azt a kiugró peremet.
Kerk lehajolt, Jason pedig a vállára lépett. Azután a pyrruszi felegyenesedett. Jason ügyesen kihasználta a szikla repedéseit és bemélyedéseit, így az első kampót csak tíz méter magasan kellett bevernie. Nagyon óvatos volt, mivel legalább tíz éve nem mászott sziklát. Lassan ráhelyezte testsúlyát a kampóra: megbírta. Azután pihent néhány másodpercig a kampóhoz rögzített hevedereken.
Alatta számtalan kíváncsiskodó gyűlt össze. Hamarosan Temuchin is csatlakozott hozzájuk. Az ellenség is nagyon szerette volna tudni, mi történik ott, de a szikla eltakarta előlük Jasont.
Jason nem tudta pontosan megállapítani a szikla magasságát, de úgy ítélte meg, hogy körülbelül a táv felénél járhat. Éppen be akarta verni a következő kampót, amikor kiabálást hallott odalentről.
Amennyire tudott, előrehajolt, és lekiáltott.
— Nem hallom! Mit akartok?
Abban a pillanatban egy nyílvessző csapódott a sziklának a feje mellett.
Jason ijedtében majdnem leesett. Amint oldalra fordította a fejét, megpillantott egy menyét harcost, akit odafentről eresztettek le kötélen. A férfit bőrheveder tartotta, így mindkét kezét szabadon használhatta. Már készült az íjra fektetni a következő nyílvesszőt. Egy kiálló párkány miatt fentről nem tudták Jasont célba venni, ezért eresztették le a harcost a párkány alá.
A katona gondosan célzott. Jason a bal kezében tartotta a kampót. Az utolsó pillanatban a katona felé hajította, és a vállát találta el. Nem okozott sérülést, de arra elég volt, hogy kimozdítsa egyensúlyából a harcost, így a második nyíl is célt tévesztett. De a katona nem adta fel, újabb nyilat illesztett a húrra.
Lentről is nyilaztak társai a hermelinre, de túl nagy volt a távolság, és felfelé nehezen lehetett célozni. Az egyik nyílvessző mégis belefúródott a katona combjába, de az ügyet sem vetett rá.
Jason elővett egy újabb kampót, amely szintén kiváló minőségű acélból készült, és vége tűhegyes volt, hogy a legkisebb repedésben is utat találjon. Jason ujjai közé fogta a kampó szárát, a hegye pedig előrenézett. Azután felemelte, és teljes erővel elhajította. A kampó tövig beleállt a katona torkába. A férfi elejtette a nyilat, a torkához kapott, majd testén remegés futott végig, és meghalt. A halottat hamarosan felhúzták társai a sziklapárkányra.
Valaki odalenn lecsendesítette a felmorajló tömeget, majd Kerk kiáltását hallotta.
— Tartsd erősen a kötelet!
Jason lenézve döbbenten látta, hogy a pyrrusziak hátrébb húzódnak, és meggyújtják az egyik bomba kanócát. Jason megerősítette a csomókat, és szinte a sima falhoz tapadt.
Odalenn a katonák sietve húzódtak távolabb. Kerk a megfelelőnek ítélt távolságban megállt, és teljes erejével elhajította a gránátot.
Jason jól látta a magasba ívelő bombát, és egy pillanatig úgy tűnt neki, hogy egyenesen feléje tart. De a gránát még magasabbra emelkedett, és jóval odébb, a sziklapárkány tetején csapódott be. Jason szinte belebújt a kőfalba.
A robbanás ereje megrázta az egész sziklát.
Kődarabok és holttestek zuhantak a mélybe, de Jason a párkány alatt biztonságban volt. Amint minden elcsendesedett, nyugtalanító érzés fogta el.
— Kerk! — kiáltotta le pyrruszi nyelven. — Mi történt azzal a kampóval, ami az imént leesett? Ha Temuchin megtalálja, azonnal gyanút fog…
— Figyeltem, hova esett — felelte Kerk. — Majd megkeresem. Most mindenki téged figyel. Nem sérültél meg?
— Jól vagyok — mondta Jason, majd nagyot sóhajtott. — Megyek tovább.
Az utolsó terepszakasz rendkívül nehéz feladatnak bizonyult. Jason többször visszacsúszott, csak a karabinerek és a biztosítókötelek tartották meg. Mire a csúcs közelébe ért, teljesen kimerült. A sziklafal tíz méter átmérőjű fennsíknak látszott. Olyan volt, mint egy bástya.