— Még egy utolsó erőfeszítés… — nyögte. Az orrába belefagyott a lecsapódó pára. Alig kapott levegőt. Már csak néhány méter volt hátra, de a fal itt teljesen simának tűnt. Úgy érezte, nem tudja megcsinálni… De tudta azt is, hogy fel kell jutnia mindenáron. Ilyen közel a céltól nem adhatja fel. Reszkető lábbal tolta magát feljebb, ujjai megtaláltak egy hasadékot, és karjával felhúzta magát.
Elérte a csúcsot!
Amint körülnézett, meglepődve tapasztalta, hogy az egész még tíz méter átmérőjű sincs. Kifújta magát, majd lenézett a mélyben várakozó emberekre. Amint észrevették, hogy feljutott a csúcsra, harsány éljenzésbe kezdtek.
De hamarosan be kellett látnia, hogy korai volt az öröm. A vár közeli bástyájáról, ami nagyjából a szikla tetejével lehetett egy magasságban, íjászok vették célba.
De csupán két nyílvessző csapódott be a közelében. A katonák remek céllövők lehettek, és a biztos fedezék mögül háborítatlanul lövöldözték rá nyilaikat. Bár elég nagy volt a távolság, tudta, hogy előbb-utóbb eltalálják.
— Jason, te egy jóindulatú bolond vagy — mondta magának. — Megpróbálsz segíteni mindenkinek, végül rajtavesztesz…
Úgy döntött, hogy nem néz farkasszemet a halállal, inkább nem is gondol rá. Lesz, ami lesz. Rögzítette egy karabinerrel a kötél végét, és az egész tekercset ledobta a mélybe.
A kötél hangos csapódással ért földet. Kerk egy jókora zsák gránátot a hátára erősített, majd erőteljes mozdulatokkal mászni kezdett. Hamarosan elérte a sziklapárkányt.
— Tudnál segíteni, hogy átjussak ezen a párkányon? — kiáltotta.
— Persze.
Jason lehasalt a szikla szélére, és lenyújtotta a kezét.
Mindketten megfogták egymás csuklóját. Nem lett volna annyi ereje, hogy a pyrruszit felhúzza, de nem is kellett.
Kerknek elegendő volt egy biztos pont, amibe belekapaszkodhatott, és így már könnyedén felkapaszkodott.
— Nagyszerű — mondta, amint felért, és az ellenségre pillantott. — Kezdhetjük?
Amint az egymást követő robbanások megrázták a földet, Temuchin serege diadalmas kiáltásokkal rohamra indult. A katonák jelentéktelen veszteség árán jutottak át a völgy bejáratát elzáró köveken, és hamarosan elfoglalták az erődöt.
Jason leült a földre, és Kerket figyelte, amint a pyrruszi vezér önfeledten bombázza az ellenséget.
A terv első része sikerrel zárult. A következő lépés, hogy a pyrrusziak megnyissák a bányatelepet, és birtokukba vegyék a bolygót. Hosszú küzdelem állt még előttük, de Jason bízott a sikerben.
Csak egyre fáradtabbnak érezte magát.
15
Jason dinAlt visszahúzta moropja gyeplőjét, amikor a sziklás dombtetőre ért. A hideg szél az arcába vágott.
Odalenn az óceán fodros hullámai csapdosták a sziklákat.
A felhőkkel borított alkonyi ég sötétjét csak egy-egy villámlás törte meg.
A sziklás domboldalon kitaposott ösvény vezetett lefelé. Amint elindult az ösvényen, észrevette, hogy az nagyon régi út lehet. A nomádok valószínűleg sóért jártak ide. Az űrhajóból készített légi felvételek szerint ez volt az egyetlen hágó, amely megtörve a sziklafennsíkot, a tengerhez vezetett. Ahogy a tengerhez közeledett, a klíma egyre kellemesebbé vált. A szerpentin utolsó kanyarulatán túl egy öbölbe érkezett, ahol két kisebb hajót pillantott meg, amelyeket a matrózok partra vontattak. A parton pedig néhány színes sátor állt. A hajók körül tevékenykedő emberek észrevették Jason közeledését. Magas figura vált ki közülük, és a látogató felé indult. Amint Jason is közelebb ért, leszállt moropjáról, és gyalogosan ment a férfi elé.
— Elég különös öltözéket viselsz, Rhes — jegyezte meg Jason, miközben megszorította barátja kezét.
— Nem különösebbet, mint te! — felelte mosolyogva a pyrruszi. Puha bőrből készült ruhát viselt, magas szárú csizmát és fényesre polírozott fémsisakot, melynek tetejéből aranyszínű tüske meredt az égre. Rendkívül impozáns látványt nyújtott.
— Ilyen öltözetet viselnek Ammh kereskedelmi utazói.
— Úgy hallottam, hogy szépen alakulnak a dolgok a mélyföldön.
— Még sohasem éreztem ilyen jól magam. Ammh leginkább mezőgazdasági termelést folytató társadalom.
Most kezdődött meg a gépesítés korszaka, amely rendkívüli fejlődést jelent az eddigi nehéz, fizikai munkával szemben. Az egyes osztályok élesen elkülönülnek egymástól, melynek csúcsán a kereskedők és a katonák állnak. Szerencsére sikerült bekerülnöm a legmagasabb körökbe. Már az üzleti tevékenységbe is elég jól belejöttem. Vásároltam egy üzletházat Camarban, amely egy tengerparti település. Azóta várom a hívásotokat, hogy északra hajózzak. Iszol egy pohár bort?
— Hát nem egyet! Meg ennék is valamit! Vezesd csak elő a legjobb ételeidet!
Odasétáltak az egyik nyitott elejű sátorhoz, amelyben tábori asztal állt, rajta sült és szárított hússzeletek, valamint néhány palack bor. Rhes felvett egy hosszú nyakú zöld üveget, és Jason felé nyújtotta.
— Ezt kóstold meg! Hatéves, kiváló minőségű bor. Hol egy kés, amivel levághatnám róla a pecsétet?
— Ne bajlódj vele! — mondta Jason, majd az üveg nyakát letörte az asztal sarkán. Azután hatalmas kortyokkal itta az aranysárga nedűt, amely lecsorgott az állán. Végül az inge ujjával megtörölte a száját. — Én barbár vagyok, ne felejtsd el! Ez legalább meggyőzi a hajó legénységét. — Barátságosan a matrózok felé intett az üveggel, akik önkéntelenül is a fegyvereik után nyúltak.
— Egészen jól alakítod ezt a szerepet — jegyezte meg Rhes, miközben egy ronggyal letörölgette az üveg törött nyakát, majd töltött egy pohárral magának is. — Mi a terved? — kérdezte végül.
Jason hangos csámcsogással zabálta a sült húst, majd egészségeset böfögött, mielőtt válaszolt volna.
— Temuchin sereggel közeledik ide. Bár nem túl nagy sereggel; a harcosok jelentős része visszatért a táborhelyre, miután a menyéttörzset legyőzték. De a menyétek beszéltek a fejedelemnek a lejáró létezéséről.
Sőt azt is elmondták, hogy itt értékes holmikat lehet cserélni prémekért. Temuchin elhatározta, hogy megnézi ezt a helyet. Körülbelül egynapi lovaglásra lehet. A pyrrusziak valamivel előtte jönnek. Legyetek készen a fogadásukra. Elhoztad a megbeszélt árut?
— Persze. Kések, acél nyílhegyek, vasfazekak, só, cukor meg sok egyéb holmi. Ezek között biztosan akad, ami elnyeri a tetszésüket.
— Ebben bízom én is — mondta Jason, szomorúan nézve a kiürült üveget.
— Meginnál még egyet?
— Igen, de sajnos, azonnal vissza kell mennem a táborba. Ott kell lennem, amikor találkozunk Temuchinnal. Ez a megbeszélés rendkívül fontos lesz.
Magunk mellé kell állítanunk a törzseket, és rávenni őket a békés kereskedelemre. Tartsd hidegen a bort, amíg visszajövök!
Mire Jason megint felkaptatott a hegytetőre, már teljesen besötétedett. A szél odafenn szinte késpengeként vágott az arcába. Moropját erős vágtára fogta. Késő délután ért a pyrruszi táborba.
— Szerencsére még időben érkeztél — mondta Kerk. — Az űrkomp felemelkedett, és nagy magasságból követi műszereivel Temuchin csapatainak mozgását. Kora délután a Pokol Kapuja felé vette az irányt. Valószínűleg ott tölti az éjszakát.
— Sohasem gondoltam róla, hogy vallásos.
— Én pedig biztos vagyok benne, hogy nem az — felelte Kerk. — De elég jó uralkodó ahhoz, hogy tudja, mire vágynak az emberei. Ez egy szent hely. Talán a pokol hátsó bejárata. Temuchin szeretne áldozatot bemutatni.