— Félretéve a tréfát és a vitát, egy problémát mindenképpen meg kell oldanunk. Akik itt maradnak, előbb-utóbb meghalnak. Valamennyien. Csak úgy maradhatunk életben, ha elmegyünk egy sokkal barátságosabb világba. Lakható bolygókat, amelyek felszíne tele van könnyen elérhető nyersanyagokkal, nem könnyű találni, de én találtam ilyet. Talán eleinte akad egy kis nézeteltérésünk az őslakókkal, de ez a pyrrusziak számára még érdekesebbé teszi a helyet. A szállítóhajó és a felszerelés már úton van. Ki tart velem? Kerk?
Mindenki téged tart vezetőnek. Vezesd hát őket!
Kerk vészjósló pillantást vetett Jasonre.
— Te folyton rábeszélsz olyan tettek végrehajtására, amikhez semmi kedvem.
— Úgy érted, hogy számíthatunk rád?
— Igen, bár nem akarok másik bolygón letelepedni.
Még a gondolatától is irtózom. De azt a megoldást sem látom biztonságosnak, hogy a Pyrrusz távoli vidékén újabb várost építsünk.
— Nagyszerű. Neked mi a véleményed, Brucco?
Szükségünk lesz egy kitűnő sebészre.
— Keress másikat! Az asszisztensem, Teca, biztosan vállalkozik rá. A pyrruszi életformák tanulmányozását még nem fejeztem be. Addig maradok a városban, amíg a város létezik.
— Míg meg nem halsz.
— Lehetséges. De mindenképpen szeretném befejezni a kutatásaimat.
Senki sem szállt vitába vele, tudták, hogy lehetetlen meggyőzni. Jason Méta felé fordult.
— Szükségünk van egy jó pilótára is, aki a hajót vezetné, miután a szállítószemélyzet a komppal visszatér.
— Itt is szükség van rám, a pyrruszi hajó vezetéséhez.
— Akadnak más pilóták is. Te magad képezted ki őket.
És ha te itt maradsz, másik asszonyt kell keresnem…
— Azonnal megölném! Én leszek a hajó pilótája.
Jason elmosolyodott, és megcsókolta a lány arcát.
Méta úgy tett, mintha észre sem vette volna.
— Tehát Brucco itt marad, és azt hiszem, Rhes is, mivel ő irányítja a városból kiköltözött családok letelepedését a dzsungelben.
— Nagyon tévedsz! — felelte Rhes. — A családok letelepedése tökéletesen halad, amint azt előre sejtettük.
Eszemben sincs maradni; kíváncsi vagyok arra a bolygóra.
— Ez a legjobb hír, amit ma hallottam. Akkor nézzük a részleteket! A hajó két héten belül ideér, addig készítsük elő a felszerelést és a legénységet, hogy minél előbb indulhassunk. Tájékoztassuk a lakosságot a lehetőségekről, majd ki kell választanunk az önkéntesek közül az első transzport utasait. A városban körülbelül húszezer ember maradt, de egyszerre csak kétezret tudunk elszállítani a hajóval. Ez egy felfegyverzett csapatszállító hajó, amelyet még a Rim-háborúban használtak. A neve Harcias. Tehát először a legbátrabbakat indítjuk útra, akik kiépítik a település alapjait, majd visszaküldik az űrhajót a következő transzportért.
Jason megdöbbent, de a többiek arcán nem látszott csodálkozás. — Mindössze százhatvannyolc önkéntes, köztük Grif, egy kilencéves fiú… Hány ezer emberből?
Lehetséges ez?
— A Pyrruszon lehetséges — felelte Kerk.
Jason gondterhelt arccal járkált a szobában, látszólag semmibe véve a kétszeres gravitációt.
— Itt születtek, itt maradnak, és itt is akarnak meghalni… — mondta Jason. — Talán igazuk van… Nem baj, elindítjuk a százhatvannyolc telepessel az első transzportot, megnyitjuk a bányákat, azután visszajövünk a többiekért. Ezt fogjuk tenni!
Kimerültén leroskadt a fotelbe, és megdörzsölte a lábát, miközben Kerk kiment a szobából.
— Remélem, sikerülni fog… — suttogta.
3
Az űrállomás flexibilis folyosója sziszegő hanggal kapcsolódott az űrhajó légzsilipjéhez.
— A 70 Ophiuchi Űrállomás hívja a Harcias t. Az összekapcsolást végrehajtottuk; kinyithatják a légzsilipet.
— Készüljetek fel, kinyitom az ajtót! — figyelmeztette Jason a többieket, majd elfordította a kapcsolót.
— De jó megint szárazföldön lenni — jegyezte meg az egyik űrhajós, társai pedig felszabadultan nevettek, mintha valami jó viccet hallottak volna. Csak a pilóta nem nevetett velük, akinek törött karja pokoli fájdalmat okozott. A sérült végtagot szinte szándékosan kerülték pillantásukkal, a pilóta mégis úgy érezte, hogy rajta nevetnek.
Jason nem sajnálta a fiatalember. Méta mindig tartózkodóan viselkedett a körülötte sündörgő férfiakkal szemben, és alkalomadtán figyelmeztette őket a beláthatatlan következményekre, ha mégis túl messzire merészkedtek. De a fiatalembert bizonyára hatalmába kerítette a parancsnoki híd romantikus félhomálya, ezért kissé elragadtatta magát. Méta pedig eltörte a karját.
Szomorú eset. Jason fenyegető pillantást vetett rá, amint a kijárat felé menet a fiatalember elhaladt mellette. A fogadóállomás flexibilis folyosója erős, átlátszó műanyagból készült. Távolabb látni lehetett még két ilyen folyosót, amelyek szintén a hajókat kapcsoltak az űrállomáshoz. Az állomást a kettős naprendszer két napja között helyezték el, ahol a gravitációs terek kiegyenlítették egymást. A kisebbik égitest, a 70 Ophiuchi B éppen akkor jelent meg az űrállomás fölött.
Apró, távoli korongnak látszott mindössze.
— Egy csomagunk van a Harcias számára — közölte velük egy hivatalnok, amint a folyosó végéhez értek. — Küldemény várja önöket. — Odatartotta eléjük az átvételi elismervényt. — Ki fogja aláírni?
Jason szignálta, majd odébb húzódott, hogy utat engedjen a hatalmas ládát egyensúlyozó két szállítómunkásnak. Egy feszítővas segítségével megpróbálta eltávolítani a ládáról az acélpántokat, amikor Méta odalépett hozzá.
— Mi ez? — kérdezte a lány. Könnyed mozdulattal kivette a férfi kezéből a feszítővasat, bedugta mélyen az acél pánt alá, majd lenyomta. A pánt hangos csattanással kettészakadt.
— Fogadjunk, hogy a másik kettővel nem bánsz el ilyen könnyen — mondta kötekedő hangon Jason, miközben a koszt törölgette a kezéről. Méta nekigyürkőzött a feladatnak, Jason pedig felelt a lány kérdésére. — Ez egy olyan eszköz, ami hasznunkra lehet, ha honfoglaló útra indulunk. Bárcsak nálam lett volna, amikor a Pyrruszra érkeztem. Sok embert megmenthettünk volna vele.
Méta levette a láda fedelét, és a tojás alakú tárgyra pillantott.
— Mi ez, bomba?
— Annál sokkal hasznosabb — felelte Jason.
Lefeszítette a láda oldalát, és a tojás alakú tárgy előgurult.
Sima felületű, fényes fémtojásnak látszott. Körülbelül egy méter hosszú lehetett, és hat pár kis gumikeréken gördült. A tetejéből pedig átlátszó félgömb dudorodott ki.
Jason felemelte a műszerfal átlátszó félgömbjét, majd lenyomta az indítógombot.
— Mi vagy? — kérdezte.
— Könyvtár — felelte a fémes hang.
— Mit érünk ezzel? — csattant fel Méta.
— Rögtön elmondom. — Kissé félrehúzódott, nehogy a lány valami kartörő gyakorlattal próbálkozzon. — Ez a készülék hihetetlen mennyiségű információt tartalmaz a felfedezett naprendszerekről, a bolygók történelméről, élővilágáról, lakóiról. Mennyire hasznos lett volna, ha annak idején többet tudunk a Pyrrusz történelméről…
— Ugyan, honnan tudhatná ez a kis játékszer, hogy miben segíthet nekünk?
— Ez a kis játékszer kilencszáznyolcvankétezer kreditbe került, plusz a szállítási költség.