— Nem a törzsi mítoszokra vagyok kíváncsi, hanem a számukra.
— Azt csak a Jóisten tudja megmondani. Talán száz, talán egymillió…
— Mennyi húsz meg húsz? — kérdezte Jason közbevágva.
— Én ilyen ostobaságokkal nem foglalkozom.
— Gondolom, nem vagy jártas a felsőbb matematikában — jegyezte meg Jason. — Szerintem még a száz fölötti számokat sem ismered.
Jason az ablaknyíláshoz lépett, és félrehúzta az állatbőrt. Fagyos levegő csapott az arcába. Odakinn az árnyékok megnyúltak, az ég egyre sötétebbé vált.
— Igyál! — javasolta Oraiel, és előhúzott egy palack achadh- t. — A vendégem vagy, így hát innod kell!
A csendet a vénasszony kántálása szakította meg, aki befejezte tűz körüli tevékenységét, és állatbőrökbe burkolódzva elszenderedett.
— Sohasem utasítom vissza az italt, ha jó szívvel kínálják — jelentette ki Jason, és az üveg után nyúlt.
Amint a szájához emelte a palackot, szeme sarkából látta, hogy a vénasszony a háta mögé lopakodik.
Jason félrelökte az üveget, és odébb gördült. A fejére sújtó furkósbot így csupán a vállát érte.
Jason fel sem nézve még tovább gördült, és gyomron rúgta a felé közeledő fiatalembert. Oraiel már cseppet sem látszott részegnek; egy hatalmas, kétkezű pallossal támadt rá. Jason bal vállát a furkósbot ütése telibe találta, de jobb keze még mindig tökéletes reflexekkel működött.
Ujjai megragadták az öreg torkát, és erősen megszorították a nyaki ütőeret. Az öreg testén görcsös rángás futott végig, azután hangtalanul összerogyott.
Jason ismét észrevette a vénasszonyt, amint egy fűrészes fogú tőrrel közeledett felé. Megragadta az asszony karját, csavart rajta egyet, és a kés a földre esett.
Az egész akció mindössze néhány másodperc alatt játszódott le.
— Köszönöm a vendéglátást — jegyezte meg Jason megdörzsölve sérült vállát. Amint sikerült ujjait normálisan mozgatnia, megkötözte a két öreget, és a segédet. Oraiel tehetetlenül feküdt; vérben forgó szemekkel meredt rá.
— Azt hiszem, minden információt megkaptatok, de egy kicsit mohó voltál — mondta az öregembernek. — Megkötöztelek benneteket. Ezt nem tudjátok elrágni, legalábbis a banya meg te biztosan nem.
Oraiel káromkodni kezdett.
— Micsoda nyelv! — lelkesedett Jason. Magára terített egy köpenyt, a fejébe nyomott egy bőrkalapot, azután az ajtóhoz lépett. — Mire te meg a vénasszony elrágjátok ezeket a köteleket, én már messze leszek. Talán a segédetek ügyesebbnek bizonyul, neki még jók a fogai.
Mindenesetre legyetek hálásak, hogy nem vagyok közétek való, mert akkor már egyikőtök sem élne! — Felvette a földről az erős italt tartalmazó palackot. — Ezt elviszem útravalónak.
Amikor kilépett a sátorból, egy lelket sem látott.
Szemébe húzta a kalapot, és határozott léptekkel elindult.
A járókelők teljesen figyelmen kívül hagyták.
5
A település lakói valóban ügyet sem vetettek rá.
Asszonyok és férfiak, öregek és fiatalok egyaránt éjszakai szállásuk felé igyekeztek, ahol a csípős hideg elől vastag állatbőrökbe burkolták magukat A sátrak közt csak a katonák cirkáltak.
Jason igyekezett elhagyni a települést, de véletlenül az állatok karámja felé indult, és hirtelen szembetalálkozott néhány vastag bundájú, tehénhez hasonló élőlénnyel. Az állatok félelmetes szarvakat viseltek a fejükön, ettől eltekintve rendkívül békésnek látszottak. Jason lelapult a földre, és csendesen várakozott. A közelben kecskék legelésztek, amelyek még a többi állatnál is sokkal büdösebbnek tűntek. Kihasználva a hosszúra nyúlt árnyékokat, elosont a karám mellett, és hamarosan a nyílt prérin találta magát. A nap éppen akkor tűnt el a látóhatár mögött.
— Ha kelet felé indulok, előbb-utóbb az űrhajóhoz érkezem — mondta elégedetten.
Kissé kedvét szegte az a gondolat, hogy nem tudta, milyen messzire vitték, miközben eszméletlen volt. Ha a távolság túl nagy, az üldözők hajnalban a nyomára bukkannak, és hatalmas hátasaikon könnyen utolérhetik.
— Elég a találgatásból! — Megrázta a fejét, nagyot húzott az erős italból, és határozott léptekkel elindult.
Amikor már jó darab utat megtett, és iszonyatosan elfáradt, egy kiszáradt folyómederben keresett menedéket a szél elől. Ott leheveredett a földre, és elhatározta, hogy egy kicsit pihen. A levegő egyre hidegebbé vált, de a menedékben a metsző szél legalább nem érte a testét.
Néhány sziklából kis barikádot épített a széllel szemben, majd elővette zsebéből a rádiót, és megpróbálta megjavítani. Hamarosan be kellett látnia, hogy a parányi készülék olyan mértékű sérülést szenvedett, hogy hiábavaló minden fáradozása. Megvárta, míg teljesen besötétedik, és a csillagok megjelennek az égen.
Azt remélte, felfedez ismert csillagképeket, amelyek alapján tájékozódni tud. De a csillagok állása teljesen idegennek tűnt a számára. Pedig a hajón jól megfigyelte a csillagtérképet még a leszállás előtt. De innen lentről minden egészen másmilyennek látszott.
Ha legalább azt meg tudná állapítani, hogy melyik az északi Sarkcsillag, akkor már jó nyomon lenne néhány éjszakai megfigyelés után tökéletesen tájékozódna az égbolton. De erre már nem volt idő.
Főleg a hőmérséklet csökkenése aggasztotta. Attól tartott, hajnalra annyira megdermed a teste, hogy megfagy, vagy mozgásképtelenné válik.
Arra még emlékezett, hogy a Sarkcsillag hetvenfoknyira helyezkedik el az északi horizonttól.
Valamint hogy délben a nap húszfoknyira tér el a déli horizonttól. Ez az év minden napján megegyezik, mivel a bolygó forgástengelye szinte teljesen merőleges az ekliptikára, vagyis a nap körüli keringés síkjára. Itt nincsenek rövid és hosszú nappalok, és évszakok sem váltják egymást. A bolygó adott részén a nap mindig ugyanott kel fel, és a szokásos helyen nyugszik. A nappalok és éjszakák hossza megegyezik a bolygó minden részén. Sajnos, ez azt vonja maga után, hogy a besugárzás mértéke is azonos egész éven át.
Mivel a besugárzás mértéke azonos, és a természeti képződmények sem változnak, ezért az időjárást csupán a földrajzi elhelyezkedés és a domborzati viszonyok határozzák meg. A trópuson elviselhetetlen a forróság, viszont a pólusok közelében mindig hideg van.
— Nagyszerű — mondta Jason. — Azt már tudom, hol megy le a nap, és azt is, hol fog felkelni. De a sötétben vajon hogyan tudom tartani az irányt? Gondolkozz, Jason! Gondolkozz, kisapám! Az életed függ ettől. — Kissé megborzongott, de ezt a hűvös szélnek tulajdonította.
— Az mindenesetre nagy segítség, hogy tudom, merre van nyugat, és a Sarkcsillag hány fokra helyezkedik el az északi horizontól… Ha a forgástengely merőleges, akkor a nappalok és éjszakák egyenlőek… Magas ez neked, öreg!
Leült a földre, de gondolatai továbbra sem hagyták nyugodni.
— A napok húszórásak ezen a bolygón, tehát tíz órát van nappal, és tíz órát éjszaka. Ha kiválasztok az égen egy csillagot, és figyelem annak mozgását, nem téveszthetem el az irányt.
A hőmérséklet tovább csökkent. Éjfélkor megnézte az óráját, és megfigyelte, melyik csillag áll a zeniten. Már öt órája ment pihenés nélkül. A Pyrrusz 2 G-s gravitációja egész jó edzést jelentett a számára. Kíváncsi volt, vajon hány fok lehet, mivel az achadh magas alkoholtartalma ellenére belefagyott a palackba.