És a Memorabíliák mégis ott lesznek a hajon! Mint örök átok?… Discede, Seductor informis![132] Az a tudás nem átok, csak ha az ember átokká rontja, akárcsak a tüzet az éjszaka…
Miért kell elmennem, Uram? — töprengett. El kell-e mennem? És milyen elhatározásra szeretnék jutni: hogy elmenjek, vagy hogy ne? De az már eldöntetett; az arra hívó parancs már elhangzott réges-régen. Egrediamur tellure[133], mert tulajdon fogadalmam parancsolja, így hát elmegyek. De hogy fogjanak és megtegyenek papnak, sőt apátnak, hogy én legyek a pásztora a testvéreim lelkének?… Miért ragaszkodik ehhez a tisztelendő atya? De hát nem is ragaszkodik hozzá; csak ahhoz ragaszkodik, hogy megtudja, Isten ragaszkodik-e hozzá. Csak annyira sürgős neki! Csakugyan olyan biztos bennem? Ha így rám zúdítja, akkor jobban kell hinnie bennem, mint ahogy én hiszek magamban!
Szólalj hát meg, végzet, szólalj meg! A végzet mindig mintha évtizedek távolában volna — aztán hirtelen egyáltalán nincs távoclass="underline" itt van és most van! De lehet, hogy a végzet valójában mindig pontosan itt van, pontosan most van, ebben a szent pillanatban.
Nem elég az, hogy a tisztelendő atya bízik bennem? Nem, az közel sem elég! Magamnak kell megbíznom magamban! Méghozzá félórán belül. Most már félóra sincs. Audi me, Domine…[134] kérlek, Uram… Csak ennek a nemzedéknek az egyik alantas viperája szól hozzád a mélységből, könyörög valamiért, a bizonyosságért, valami jelért, jelért, ómenért, csodáért! Nincs elég időm a döntésre!
Összerezzent. Itt valami… csúszkál?!
Halk neszezést hallott maga mögül, a rózsabokrok alatti avarból. Elhallgatott, megzörrent, csusszant, zizzent. Vajon csusszanhat, zizzenhet egy égi jel? A rossz ómen bizony igen. A zsoltárbeli negotium perambulans in tenebris[135] igen. A csörgőkígyó igen.
Talán tücsök. Csak zörgött. Hegan testvér egyszer agyoncsapott egy csörgőkígyót az udvaron, de… Most megint mintha csusszant volna! Lassú, egyenletes súrlódás a levelek közül… Az lesz a kívánt jel, hogy előcsúszik, és megmarja az ülepem?
A templomból megint kihallatszott az imádság: Reminiscentur et convertentur ad Dominum universi fines terrae. Et adorabunt in conspectu universiae familiae gentium. Quoniam Domini est regnum; et ipse dominabitur…[136] Furcsa szavak ezek ma éjjeclass="underline" A földkerekség minden határai megemlékeznek az Úrról, és megtérnek hozzá…
A csúszkálás hirtelen abbamaradt. Vajon ott van éppen mögötte? Tulajdonképpen nem olyan lényeges az a jel, Uram. Komolyan, én csak…
Valami megbökte a csuklóját. Joshua egy rikoltással fölpattant, elugrott a rózsabokrok közeléből. Felkapott egy szabadon álló követ, és bevágta a bokrok közé. A recsegés-ropogás hangosabb volt a vártnál. Joshua megvakarta a szakállát, és elrestellte magát. Mozdulatlanul várakozott.
Semmi sem bújt elő. Semmi sem csúszott-mászott. Odadobott egy kavicsot. Az is bántóan zörgött a sötétségben. Várt, de semmi sem mozdult az ágak között. Kérjél jelet, aztán kövezd meg, amikor eljön — de essentia hominum.[137]
A hajnal rózsanyelve már elkezdte lenyalni a csillagokat az égről. Nemsokára meg kell mondania az apátnak — de mit?
Joshua testvér lesöpörte a szúnyogokat a szakálláról, és elindult a templom felé, mert valaki odalépett az ajtóhoz, és kinézett rajta — őt kereste?
Unus panis, et unum corpus muhi sumus — hallatszott a mormolás a templomból —, omnes qui de uno…[138] Egy kenyér és egy test vagyunk, ha számosak is, és egy kenyérből, egy kehelyből…
Megállt az ajtóban, visszanézett a rózsabokrok felé. Csapda volt, igaz? — gondolta. Elküldted, de tudtad, hogy megkövezem, igaz?
Aztán besurrant, letérdelt a többiek mellé. Hangja belevegyült az övékébe, s egy darabig megszűnt gondolkodni, feloldódott az űrbe készülő szerzetesek közösségében. Annuntiabitur Domino generatio ventura…[139] És megmutatkozik az Úrnak egy eljövendő nemzedék; és az egek mutatják meg az Ő igazságát. Egy születendő népnek, melyet az Úr teremtett…
Amikor ismét tudatára ébredt a környezetének, látta, hogy az apát integet neki. Joshua testvér odament, letérdelt melléje.
— Hoc officium, Fili… tibi ne imponemus oneri?[140] — suttogta az apát.
— Ha engem akarnak — felelte halkan a szerzetes —, honorem accipiam.[141]
Az apát elmosolyodott.
— Félreértettél. Terhet mondtam, nem megtiszteltetést. Crucis autem onus si audisti ut honorem, nihilo errasti auribus.[142]
— Accipiam[143] — ismételte meg a szerzetes.
— Bizonyos vagy magadban?
— Ha engem választanak, bizonyos leszek.
— Ez elég is.
Ennyiben maradtak. Mire fölkelt a nap, megválasztatott a pásztor a nyáj élére.
A kolostori mise aznap a zarándokokért és utazókért fohászkodó mise volt.
Nem volt könnyű repülőgépet bérelni az Új-Rómába induló csoportnak. Miután megvolt a repülőgép, még nehezebb feladat volt megszerezni az engedélyt az útra. A rendkívüli állapot idejére minden polgári repülőgép fölött a katonaság rendelkezett, tehát a katonaság engedélyére volt szükség. A helyi HV elutasította a kérést. Ha Zerchi apát nem tudott volna róla, hogy egy bizonyos repülőtábornok és egy bizonyos érsek jó barátok, akkor bizony a huszonhét könyvcsempész könnyen az apostolok lován indulhatott volna el állítólagos zarándoklatjára Új-Rómába, mert nem kaptak volna engedélyt a légi utazásra. Délutánra azonban meglett az engedély. A felszállás előtt Zerchi még pár percre fölment a gépre, hogy búcsút vegyen tőlük. — Bennetek folytatódik a rend — mondta. — Veletek mennek a Memorabíliák. Veletek megy az apostoli jogfolytonosság és talán… talán Péter trónja is. Nem, nem! — folytatta gyorsan, amikor meghallotta a szerzetesek meglepett mormogását. — Nem őszentsége! Eddig nem mondtam el nektek, de ha a Földön bekövetkezik a legrosszabb, akkor össze fog ülni a bíborosi testület — vagy ami megmarad belőle, és nem lehetetlen, hogy a Centaurus-kolóniát külön patriarchátusnak nyilvánítják, s a veletek levő bíboros teljes patriarchális jogkört kap. Ha itt lesújt ránk a csapás, akkor őreá száll Péter öröksége. Mert a Földön elpusztulhat ugyan az élet — Isten őrizz! —, de amíg másutt valahol él az ember, Péter hivatala nem pusztulhat el. Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy ha a Földön bekövetkezik a vég, akkor az Epikeia[144] elvén száll reá a pápaság, ha itt nincs túlélő. De ez közvetlenül nem érint benneteket, testvéreim, fiaim, habár olyan külön eskü rendel majd alá benneteket a patriarchátoknak, mint amilyen a jezsuitákat a pápának.
136
138
139
140
142