Éveket fogtok eltölteni az űrben. A hajó lesz a kolostorotok. Miután a Centaurus-kolónián megalakul majd a patriarchátusi székhely, ti megalapítjátok ott a Szent Leibowitz-rend Vizitációs Barátainak anyarendházát. De a rendelkezésetekre áll maga a hajó és a Memorabíliák is. Ha a civilizáció vagy legalább a csírája fenn tudja tartani magát a Centauruson, missziókat küldhették ki a többi telepesbolygókra és talán egyszer még az ő kolóniáik kolóniáira is. Akárhová menjen is az ember, ti és az utódjaitok vele mentek: Veletek pedig négyezer év feljegyzései, négyezer év emlékezete — és annál sokkal több is. Közületek vagy az utódaitok közül nem egyből lesz majd kolduló barát, vándor csuhás, aki a földi krónikákat és a Megfeszített himnuszait fogja tanítani a népeknek, a kultúráknak, melyek a kolóniákból kifejlődhetnek majd. Mert lehetnek, akik felejtenek. Lehetnek, akik egy időre elvesznek a hit számára. Tanítsátok őket, és fogadjátok be a rendbe azokat, akik hivatottak rá! Gondoskodjatok a folytonosságról! Legyetek ti a Föld és az Eredet emlékezete az ember számára. Emlékezzetek erre a Földre! Sose feledkezzetek meg róla, de… sose gyertek vissza! — Zerchi hangja érdes lett, elhalkult. — Ha valaha is visszajönnétek, könnyen lehet, hogy az arkangyal állná utatokat lángpallossal! A csontjaimban érzem. Mostantól fogva a ti otthonotok a világűr. Kietlenebb sivatag, mint a miénk. Isten áldása kísérjen benneteket, és imádkozzatok értünk!
Lassan végigment az ülések közötti folyosón, mindegyik ülésnél megállt egy áldásra, egy ölelésre, mielőtt leszállt a gépről. A repülőgép kigördült a kifutópályára, aztán dübörögve a magasba emelkedett. Zerchi utána nézett, amíg el nem tűnt a szeme elől az esti égbolton. Aztán visszahajtott az apátságba, nyája maradékához. A gépen úgy beszélt, mintha Joshua testvér csoportjának sorsa olyan világos lett volna, akár a másnapi zsolozsmára rendelt imádság; de mindannyian jól tudták, hogy csak jósolni próbált a jövő tenyeréből — hogy reményt ecsetelt, nem bizonyosságot. Hiszen Joshua testvér csoportja éppen csak elindult, első szakaszára egy hosszú és bizonytalan utazásnak, az Egyiptomból való új kivonulásnak, egy olyan Isten oltalma alatt, aki minden bizonnyal torkig van már az emberfajjal.
Akik hátramaradtak, azoknak volt könnyebb dolguk. Nekik csak várakozni kellett a végre, és imádkozni, hogy ne jöjjön el.
27. FEJEZET
— A kihullástól érintett terület nagyjából változatlan — mondta a bemondó —, és a további terjedés veszélye szinte teljesen megszűnt…
— Legalább semmi rosszabb nem történt egyelőre — jegyezte meg az apát vendége. — Itt mindeddig biztonságban voltunk. Úgy néz ki, hogy biztonságban is leszünk, ha a konferencia nem fenekük meg.
— Milyen igaz — dörmögte Zerchi. — Hallgassa csak!
— A legutóbbi becslés szerint — folytatta a bemondó — a főváros elpusztítása óta eltelt kilenc nap alatt a halálos áldozatok száma kétmillió-nyolcszázezerre tehető. Ennek a számnak több mint a felét magának a városnak a lakossága adja. A többit a lakosságnak az a hányada teszi ki, amely az epicentrumtól távolabbi zónákban és a kihullási övezetekben biztosan kritikus sugárdózist kapott. A szakértők előrejelzése szerint ez az érték még emelkedni fog, ahogy egyre több sugárbetegségi esetről érkezik bejelentés.
Adóállomásunkat a törvény kötelezi rá, hogy a rendkívüli állapot ideje alatt napjában kétszer közzétegye a következőt: “A 10-WR-3E számú törvény előírásai semmilyen körülmények között nem jogosítanak fel magánszemélyeket arra, hogy eutanáziát nyújtsanak a sugárbetegség áldozatainak. Azok, akik a kritikus dózist jelentősen meghaladó sugárzásnak voltak kitéve, vagy úgy vélik, hogy annak voltak kitéve, jelentkezzenek a legközelebbi Zöld Csillag segélyállomáson, ahol a magisztrátus fel van jogosítva rá, hogy kiadja a Mori Vult végzést annak, akit reménytelen esetnek nyilvánítottak, ha a szenvedő kéri az eutanáziát. Minden sugárbeteg, aki a törvény előírásaitól eltérő módon kioltja az életét, öngyilkosnak tekintendő, és megfosztja hozzátartozóit és örököseit attól a joguktól, hogy igényelhessék a nekik járó biztosítási kártérítést és egyéb sugárkárosodási jóvátételeket. Minden állampolgár ellen, aki az ilyen öngyilkossághoz segédkezet nyújt, büntetőeljárás indítható gyilkosság miatt. A radioaktív katasztrófákról szóló törvény kizárólag az előírásos eljárás után engedélyezi az eutanáziát. A súlyos sugárkárosodottak jelentkezzenek a legközelebbi Zöld Csillag segélyállo…
Zerchi hirtelen kikapcsolta a készüléket, de olyan erővel, hogy a kezében maradt a forgatógomb. Fölpattant a székről, odament az ablakhoz, megállt, kitekintett az udvarra, ahol a menekültek tömege kavargott néhány sebtében összeácsolt faasztal körül. A régi és az új apátságot egyaránt elözönlötték a mindenféle rendű-rangú és korú szerencsétlenek, akiknek otthona a csapás sújtotta területeken volt. Az apát átmenetileg módosította az apátság „kolostori zártságú” területeit, úgyhogy a menekültek jószerivel mindenhová bemehettek, a szerzetesek hálóhelyiségeit kivéve. A régi kapu elől is levették a táblát, mert asszonyok és gyermekek is voltak, akiknek élelmet, ruhát és szállást kellett adni.
Az apát nézte, ahogy két novícius kivitt egy gőzölgő üstöt a szükségkonyhából. Föllódították egy asztalra, és elkezdték kimerni a levest.
Az apát látogatója megköszörülte a torkát, izgett-mozgott ültében. Az apát megfordult.
— Előírásos eljárásnak titulálják — dörmögte. — Előírásos, államilag támogatott, tömeges öngyilkosság! A társadalom áldásával!
— Hát még mindig jobb — mondta a látogató —, mint hagyni, hogy lassan, szörnyűséges módon pusztuljanak el…
— Jobb? Kinek jobb? Az utcaseprőknek? Jobb, ha az élőhalottak szépen elmennek a saját lábukon a központi eltakarítóba, amíg még tudnak járni? Kisebb a közbotrány? Kevesebb rémséget látnak az érzékeny szemek maguk körül? Kisebb a zűrzavar? Néhány millió szanaszéjjel heverő hulla esetleg lázadást robbanthatna ki a felelősök ellen… Maga meg a kormány ezt érti azon, hogy jobb, igaz?!
— A kormány nem avatott be a bizalmába — mondta a látogató, és a hangja csak egy árnyalattal lett hűvösebb. — Én, amikor azt mondtam, jobb, arra gondoltam, könyörületesebb. Nincs szándékomban erkölcsteológiai vitát kezdeni önnel. Ha úgy gondolja, hogy a lelkét Isten a pokolba küldené, ha a fájdalommentes halált választaná a kínlódás helyett, gondolja csak nyugodtan! De higgye el, kisebbségben, marad vele. Nem értünk egyet ebben, a kérdésben, de nincs min vitatkozni.
— Elnézését kérem — mondta Zerchi apát. — Nem akartam én sem erkölcsteológiai vitába kezdeni. Én csak az emberi indítékok szempontjából nézem ezt a látványos tömeges eutanáziát. A radioaktív katasztrófatörvény és a hasonló külföldi törvények puszta létezése a legnyilvánvalóbb bizonyíték rá, hogy a kormányok teljes mértékben tudatában voltak egy újabb háború következményeinek, de ahelyett hogy megpróbálták volna lehetetlenné tenni a bűn elkövetését, igyekeztek előre felkészülni a következményekre! Mindez teljesen hidegen hagyja önt?