A főügyész félretette az első köteget, kiválogatott két szárított bogyós gyümölcsöt, és a következő lapra nézett. — „A Textil- és Ruházati Intézet Különleges Bizottságának szakvéleménye. Mi, alulírottak…” „…minden ismert analitikai eljárást felhasználva megvizsgáltuk az Igazságügyi Minisztérium által hozzánk eljuttatott ruhadarabot…” Micsoda képtelenség! „…és a következő eredményre jutottunk: (1) A kérdéses darab egy nadrág, hossza a szabványos hossz egynegyede, viselhette férfi és nő egyaránt; (2) A típusa nem felel meg semmilyen ismert szabványos mintának, ennélfogva nem határozható meg a típusa, mivel a nadrágot nem varrták, sem nem más ismert módon készítették; (3) A nadrág rugalmas, ezüstös szövetből készült, amit nem lenne helyes szövetnek nevezni, mert mikroszkópos vizsgálattal sem sikerült feltárni a szerkezetét. Az anyag tűzálló, gyűrődés-álló, és szokatlanul szakadás-biztos. A kémiai analízis…” Hmmm. Furcsa nadrág. Ki kell derítenünk, mi ez. Ezt fel fogom írni magamnak. — Odaírta a margóra: „Koh. Miért nem mellékeltek magyarázatot? Honnan származik a nadrág?” — Aha! „A technológia országunk számára ismeretlen, mint ahogy a többi civilizált nemzet számára is (a háború előtti adatok szerint).”
A főügyész félretette a szakvéleményt. — Elég a nadrágokból. A nadrág az nadrág. Lássuk, mi van még. Az orvosi vizsgálati jelentés. Érdekes. Milyen alacsony a vérnyomása! És a tüdeje! Ó, hát ez meg mi? Négy halálos sebesülés nyoma. Különös, rejtélyesen hangzik. Aha! „Lásd Csacsu tanú és Gaal vádlott vallomását.” De hát hét golyó! Van itt némi ellentmondás: „Csacsu azt vallotta, hogy önvédelemből használta a fegyverét, de Gaal azt állította, hogy Szim csak el akarta venni Csacsu pisztolyát.” Nos, ez nem az én dolgom. Két golyó a májba — ez túl sok egy normális embernek. Pénzérméket hajlít karikába, futni tud két emberrel a vállán. Aha, ezt már láttam. Emlékszem, mikor elolvastam, arra gondoltam, ez a fickó abnormálisan erős, és az effélék rendszerint ostobák. Nem is olvastam tovább. Mi ez? Aha, az én öreg barátom. „Kivonat a 711-es ügynök jelentéséből. Minden nehézség nélkül lát esős éjszakán (még olvasni is tud), és teljes sötétségben (felismeri a tárgyakat, látja az arckifejezéseket legalább tíz méterről); rendkívül éles szaglással és a tapintóérzékkel rendelkezik: szagukról ismerte fel személyeket egy csoportból; hogy eldöntsön egy vitát, beazonosította a szorosan ledugózott edényekben levő italokat; iránytű nélkül be tudja tájolni magát bárhol a világon; óra nélkül meg tudja mondani a pontos időt… A következő incidens történt: főtt hal készült, és ő megtiltotta nekünk, hogy együnk belőle, azt állítva, hogy radioaktív. Ő maga evett a halból, azt állítva, hogy számára nem veszélyes. Nem betegedett meg, habár a sugárzás háromszorosan meghaladta a megengedett szintet (majdnem hetvenhét egység volt).”
A főügyész hátradőlt a székén. — Nos, ez már egy kicsit sok. Talán még halhatatlan is? Igen, Vándort biztosan érdekli az ilyesmi. Lássuk, mi van még. Aha, ez itt fontos lehet. „A Közegészségügyi Minisztérium Különleges Bizottságának szakvéleménye. Alany: Mak Szim. Nem reagál a fehér sugárzásra. Nincs kizáró oka a különleges erőknél való szolgálatnak.” Ezért sorozták be a Légióba. Fehér sugárzás, masszaraks. Mészárosok, a fene essen beléjük! Itt a különleges vallomásuk a vizsgálat számára: „Habár az alanyt változó intenzitású fehér sugárzással vizsgálták, egészen a maximumig, nem mutatott semmi reakciót. Reakció az A-sugárzásra pozitív és negatív irányban zéró. Zéró reakció a B-sugárzásra. Megjegyzés: kötelességünknek tartjuk hozzátenni, hogy az alany (Mak Szim, körülbelül húsz éves) a potenciális genetikai következmények szempontjából veszélyt jelent a társadalomra. Teljes sterilizálása, vagy elpusztítása ajánlatos.” Ohó, ezek a fiúk aztán nem viccelnek! Ki is van most ennél a minisztériumnál? Á, igen, Amatőr. Emlékszem, az a mókamester Csődörös milyen jó sztorit mesélt róla. Masszaraks, csak el ne felejtsem. Szerencse, hogy egyedül vagyok. Még néhány bogyó, és egy korty víz… Hú, micsoda szörnyűség. De azt mondják, ez segít. Lássuk, mi következik.
— Tehát ott is volt! Jó, jó. Valószínűleg megint zéró reakció. „Mikor kényszervallatás alá vontuk, nevezett Szim alany nem tett vallomást. A 12. paragrafussal összhangban, ami kimondja, hogy kerülendő a látható fizikai sérülések okozása olyan alanyoknál, akiket nyilvános tárgyalásra készítenek elő, csak a következő módszereket használtuk: (A) Tűszúrásos sebészet, idegdúcok átszúrása. Reakció: szándékunkkal ellentétes: az alany elaludt. (B) Idegdúcok vegyszeres kezelése alkaloidákkal és lúgokkal. Ugyanaz a reakció. (C) Fénykamra. Nincs reakció. Az alany meglepődését fejezte ki. (D) Gőzkamra. Súlyvesztés, kellemetlenség érzés nélkül. A kényszervallatás ezzel befejeződött.” Brrr, micsoda okirat! Igen, a Vándornak igaza van: ez az ember biztosan mutáns. Egy normális ember nem így reagált volna. Igen, hallottam, hogy előfordulnak sikeres mutációk, habár elég ritkán. Ez mindent megmagyaráz — kivéve azt a nadrágot. Amennyire tudom, a nadrágok nem mutálódnak.
A következő lapot nézte, ami érdekesnek bizonyult: a Különleges Stúdió igazgatójának vallomása volt. — Hülye egy intézmény. Felveszik mindenféle pszichopaták őrjöngését, nagyra becsült közönségünk szórakoztatására. Emlékszem… a stúdió annak a szarházi Svindlernek az elmeszüleménye volt, aki maga is bolond volt egy kicsit. Svindler már rég a múlté, de az őrült ötlete tovább él. Az igazgató vallomása azt jelzi, hogy Szim ideális alany volt, és igencsak kívánatos lenne, hogy visszakapják. Ó, hát ez meg mi? Átvétel a Különleges Kutatások Minisztériuma őrizetébe, ilyen és ilyen számú parancs értelmében, ilyen és ilyen dátummal. Aha, itt van… a parancs, Fank aláírásával. Hmmm. A Vándor kezét érzem a dologban. De nem, ne siessük el a következtetés levonását. — Harmincig számolt, hogy megnyugodjon, aztán felvette a következő vastag papírköteget: „Kivonat a Különleges Etnolingvisztikai Bizottság M. Szim hegyvidéki eredetének kiderítését célzó vizsgálatának jelentéséből.”
Még mindig Fankon és a Vándoron gondolkozva automatikusan olvasni kezdte. Hirtelen azon kapta magát, hogy belemerült a dokumentumba. Érdekes tanulmány volt. Minden jelentést, bizonyítékot, és tanúvallomást, ami bármi módon kapcsolódott Mak Szim származásához, itt összegeztek, és vitattak meg: antropológiai, etnográfiai, és lingvisztikai adatokat, a hangfelvételeket, mentogrammokat, és az alany saját rajzait; és ezen adatok analízisének eredményeit. Regényesen hangzott, habár a következtetések nagyon szűkösek és óvatosak voltak. A bizottság nem rokonította M. Szimet a kontinens egyetlen ismert etnikai csoportjával sem. (Csatoltak egy különvéleményt a kitűnő paleoantropológus Sapszutól, aki kimutatta az alany koponyájának figyelemreméltó hasonlóságát az úgynevezett ősember fosszilis koponyájával. Ez utóbbi a Szigetvilágot népesítette be, több mint ötvenezer évvel ezelőtt.) A bizottság megerősítette az alany komplett pszichológiailag normális állapotát az adott pillanatban, de feltételezték, hogy a közelmúltban az amnézia egy bizonyos formáját szenvedte el, aminek következtében a valós emlékei helyére jelentős mennyiségű hamis emlékkép helyeződött át. A bizottság lingvisztikai analízis alá vette a Különleges Stúdió archívumában megőrzött hangfelvételeket, és arra a következtetésre jutott, hogy az abban az időben az alany által beszélt nyelv nem tartozhat egyetlen modern vagy kihalt nyelvcsaládhoz sem. Ennélfogva a bizottság úgy vélte, hogy a nyelv az alany képzeletének szüleménye lehetett, különösen annak a ténynek a fényében, hogy az alany, saját állítása szerint, többé már nem emlékezett erre a nyelvre.