A bizottság vonakodott következtetéseket levonni, de hajlott arra a vélekedésre, hogy Mak Szim személyében egy előzőleg ismeretlen fajta mutánssal kerültek kapcsolatba. — Okos elméknek egyszerre támadnak okos ötletei — gondolta irigykedve a főügyész. Gyorsan átfutotta Porru professzornak, a bizottság tagjának különvéleményét. Lévén ő maga is hegyvidéki születésű, a professzor emlékeztette a bizottságot egy a legendák ködébe vesző vidék, Zartak létezésére a hegyvidék távoli tájain. Egy törzs lakja, a Madarászok, akik még nem vonták magukra az antropológusok figyelmét. A civilizációval kapcsolatba került hegyvidéki emberek azt állították, hogy ez a törzs járatos a mágia művészetében, és mechanikus segítség nélkül repülni tud. Az általa hallott történetek szerint a Madarászok szokatlanul magasak, rendkívüli fizikai erővel és kitartással rendelkeznek, és aranybarna bőrük van. Mindeme tények egybevágnak az alany fizikai jellemzőivel. A főügyész a ceruzájával játszadozott Porru professzor beszámolója fölött. Aztán félretette a ceruzát, és hangosan azt mondta: — Azt hiszem, az a nadrág passzol ehhez a véleményhez. Tűzálló nadrág.
A következő lapot tanulmányozta: „Kivonat a gyorsírásos tárgyalási jegyzőkönyvből.” Hmmm, hát ez mire való?
„KIHALLGATÓ ÜGYÉSZ: Nem tagadja, hogy ön művelt ember?
VÁDLOTT: Művelt vagyok, de nagyon szegényes ismereteim vannak a történelemről, szociológiáról, és gazdaságtanról.
KIHALLGATÓ ÜGYÉSZ: Ne szerénykedjen. Ismerős önnek ez a könyv?
VÁDLOTT: Igen.
KIHALLGATÓ ÜGYÉSZ: Olvasta?
VÁDLOTT: Természetesen.
KIHALLGATÓ ÜGYÉSZ: Miért olvasta a „Tenzorszámítás és modern fizika” című monográfiát a börtönben, őrizet alatt?
VÁDLOTT: Nem értem a kérdését. Gondolom, szórakozásból. Van benne néhány nagyon fantáziadús oldal.
KIHALLGATÓ ÜGYÉSZ: Azt hiszem, nyilvánvaló a bíróság számára, hogy csak egy igen művelt ember olvasna egy ilyen magasan specializált művet szórakozásból.”
— Mi ez a szemét? Miért sózták rám ezt a szart? No, mi van még?
„ÜGYVÉD: Tudja ön, hogy mekkora összeget költenek a Mindenható Teremtők a fiatalkorú bűnözés elleni harc céljaira?
VÁDLOTT: Mi az a fiatalkorú bűnözés? Gyermekek ellen elkövetett bűncselekmény?
ÜGYVÉD: Nem. Gyermekek által elkövetett bűncselekmények.
VÁDLOTT: Nem értem. Gyermekek nem tudnak bűncselekményeket elkövetni.”
— Mulatságos. Lássuk, mi a vége.
„ÜGYVÉD: Remélem, sikerült demonstrálnom a bíróság előtt ügyfelem gyengeelméjűséggel határos naivitását. A fiatalkori bűnelkövetés, a filantrópia, a társadalmi újraelosztás fogalmai számára teljesen ismeretlenek.”
A főügyész elmosolyodott, és félretette a lapot. — Igen, látom. Tényleg furcsa kombináció: a matematika és fizika szórakozás neki, de a legegyszerűbb dolgokat sem ismeri. Tisztára mint a szórakozott professzor valami ócska regényben.
A főügyész átnézett néhány további lapot. — Nem értem, Mak, miért ragaszkodsz annyira ehhez a — hogy is hívják? — Rada Gaalhoz. Nincs vele viszonyod; nem tartozol neki semmivel; nincs semmi közös bennetek. Az az idióta ügyész sikertelenül próbálta őt belekeverni a földalatti mozgalomba. De Mak, fiacskám, az embernek az a benyomása támad, hogy ha ezt a lányt a puskacső elé állítja, azzal rákényszeríthet téged bármire, amire csak akar. Ez nekünk nagyon hasznos, de neked igencsak kellemetlen. Ami ezekből a tanúvallomásokból kiderül, az az, hogy te hajthatatlan ember vagy, és az adott szavad rabja. Sosem lesz belőled politikus. De miért is lenne? Fényképek. Egészen jóképű vagy. Csinos arc — nagyon, nagyon csinos. A szemeid inkább szokatlanok. Hol készültek ezek? A vádlottak padján. Nos, lássuk csak. Friss és egészséges, derűs, tiszta szemű, ellazult. Hol tanultad ezt, ezt a testtartást? A vádlottak padja nem kényelmesebb, mint a látogatók széke az irodámban; lehetetlen ellazulni rajta. De mindez lényegtelen. Kell itt lenni valami nagyobb dolognak.
A főügyész otthagyta az asztalát, és nagy léptekkel róni kezdte a padlót. Valami kínzóan motoszkált az agyában, valami, ami ösztökélte és felizgatta. — Az ördögbe, átsiklottam valamin abban a mappában. Valami fontoson, nagyon-nagyon fontoson. Fank? Igen, ez fontos, mert a Vándor csak a legfontosabb ügyekhez használja Fankot. De Fank csak megerősíti a megérzésemet. Na már most mi itt a lényeg? A nadrág? Képtelenség. Aha, tudom már! De az nincs a mappában. — Bekapcsolta az interkomot.
— Koh, részleteket kérek a konvojt ért támadásról.
— Tizennégy nappal ezelőtt, — kezdte a referens reszelős hangon, mintha előre elkészített szöveget olvasna, — tizennyolc óra harminchárom perckor fegyveres támadás történt a hat-kilenc-nyolc-egy-nyolc-négyes ügy vádlottait szállító rendőrségi kocsik ellen, útban a törvényszékről a városi börtön felé. A támadást visszaverték, és a támadók egyike súlyosan megsebesült a tűzharcban, többé nem nyerte vissza az eszméletét. A testet nem azonosították. A vizsgálatot lezárták.
— Kinek a műve volt ez a támadás?
— Ez nem tisztázódott, méltóságos uram. A hivatalos földalatti mozgalomnak semmi köze hozzá.
— Ötlete van?
— Terroristák műve lehetett, kísérlet Dek Pottu vádlott, alias Tábornok kiszabadítására, akinek tudottan szoros kapcsolata van a baloldallal.
A főügyész lecsapta a kagylót. Talán úgy volt, talán nem. Nos, menjünk csak végig újra azon a mappán. Déli határvidék, ostoba kapitány. Nadrág. Megszökik, embereket hurcol a vállán. Radioaktív hal — hetvenhét egység. Reakció az A-sugárzásra. Az idegdúcok vegyszeres kezelése. Várjunk csak! Reakció az A-sugárzásra: „Reakció az A-sugárzásra pozitív és negatív irányban zéró.” Zéró, mindkét irányban. A főügyész a melléhez szorította a kezét. Idióta! „Zéró mindkét irányban!”
Újra megragadta a kagylót.
— Koh! Azonnal készítsen fel egy különleges futárt védőőrizettel. Különvonatot délre. Nem is, vigyék az én elektromotoros kocsimat. Masszaraks! — Kezével mélyen benyúlt a fiókba, és kikapcsolta az összes felvevő berendezést. — Mozgás!
Bal kezét még mindig a mellére szorítva kivett egy személyes parancsűrlapot az asztalfiókból, és gyorsan, de gondosan írni kezdett: „Államérdek. Szigorúan titkos. A Déli Különleges Körzet vezénylő tábornokának. Ön személyesen felelős a következő parancs haladéktalan végrehajtásáért. Adja át ezen parancs felmutatója őrizetébe Mak Szim elítéltet, ügyszám 6983. Az átadás pillanatától kezdve Mak Szim rehabost hiányzóként kezeljék, és helyezzenek el megfelelő igazoló dokumentumokat az irataik között. Az állami főügyész parancsa.”