— A húshoz remekül illik a thokka — jegyezte meg, és újabb kékesfehér bogyót tömött a szájába.
— Igen. Kérek szépen még.
Vismaan nyugodtan felfalt mindent, ami elé került. A lány végül egy falatot sem bírt lenyelni többé, sőt nézni sem bírta a ghayrogot. A maradékot Vismaan közelébe tolta, és borzongva kiitta a bor maradékát. Nevetve nyugtázta, hogy pár csepp végigcsorog az állán és a mellére csöpög. Elterült a hólyagbokor-leveleken. Forgott körülötte a kunyhó. Arccal a padló felé feküdt, a talajba kapaszkodott, és hallgatta a harapás, rágás és nyelés folyamatos neszeit a háta mögül. Aztán végül a ghayrog is eltelt és elcsendesedett. Thesme várta, hogy végre elnyomja az álom, de nem bírt elaludni. Egyre jobban szédült, míg a végén már attól tartott, hogy a szörnyű örvény kihajítja a kunyhóból. A bőre lángolt, mellbimbói fájdalmasan megkeményedtek. Túl sok volt az ital, gondolta, meg a thokkabogyó. Magokkal együtt falta fel a thokkát, ami így még erőteljesebben fejtette ki a hatását. Legalább egy tucat bogyót megevett, és a tüzes lé most vadul fortyogott a fejében.
Nem akart egyedül, a padlón kucorogva aludni.
Eltúlzott, kapálózó mozdulatokkal feltérdelt, visszanyerte az egyensúlyát, és lassan az ágy felé kúszott. A ghayrogra meredt, de mindent olyan homályosan látott, hogy éppen csak ki tudta venni a körvonalait.
— Alszol? — suttogta.
— Tudod, hogy nem alszom.
— Persze. Persze. Butaságot mondtam.
— Rosszul vagy, Thesme?
— Rosszul? Nem, nem. Semmi bajom. Csak… szóval… — Tétovázva elhallgatott. — Részeg vagyok, érted? Tudod, mi a részegség?
— Igen.
— Nem szeretnék a földön feküdni. Idejöhetek melléd?
— Ha akarod.
— Nagyon vigyázok. Nem szeretném megrúgni a törött lábadat. Mutasd meg, melyik az.
— Majdnem meggyógyult, Thesme. Ne aggódj. Gyere, feküdj ide. — Megfogta a lány csuklóját és felhúzta maga felé. Thesme mintha lebegett volna, aztán könnyedén a ghayrog mellé ereszkedett. A mellétől a csípőjéig kemény, kagylószerű bőr simult hozzá, olyan hűvös volt, olyan pikkelyes, olyan sima. A lány bátortalanul végigdörgölte a ghayrogot. Mintha egy csodálatosan megmunkált bőrönd lett volna, gondolta, és kicsit meg is nyomkodta, kitapintotta a vastag izmokat a merev felszín alatt. A ghayrog szaga megváltozott, fűszeres és átható lett.
— Tetszik az illatod — mormolta a lány.
A ghayrog mellkasához hajtotta a fejét, és szorosan átölelte. Hosszú hónapok óta, majdnem egy éve nem feküdt egy ágyban senkivel, és most jólesett a közelsége. Még akkor is, ha ghayrog, gondolta. Még egy ghayrog is jó. Csak az érzésre van szüksége, a közelségre. Nagyon jó.
A ghayrog megérintette.
Thesme erre nem számított. A kapcsolatuk eddig arra épült, hogy a lány ápolja, a ghayrog pedig hagyja neki. Hirtelen mégis végigsimított rajta a keze — az a hűvös, barázdált, sima kéz. Könnyedén megérintette a mellét, a hasát, folytatta az útját lefelé, és megpihent a combján. Mi volt ez? Vismann szeretkezik vele? A lány a ghayrog nemtelen, gépre emlékeztető testére gondolt. Vismaan folytatta a simogatást. Ez nagyon bizarr, gondolta a lány. Még Thesméhez képest is furcsa. Ez egy ghayrog, nem ember. Én meg…
Nagyon magányos vagyok…
Nagyon részeg vagyok…
— Igen — mondta halkan. — Kérlek.
Remélte, hogy a ghayrog csak simogatni fogja. De Vismaan átkarolta a vállát, könnyedén megfordította, felemelte és gyengéden magára húzta. Thesme váratlanul megérezte a combjának nyomódó merevséget, ami nem lehetett más, mint a férfiassága. Micsoda? A ghayrogok pénisze a pikkelyek alatt rejtőzött, és csak szükség esetén került elő? És csak nem akar…
De igen.
A ghayrog tudta, mit kell tennie. Idegen lény volt, aki első találkozásukkor azt sem bírta eldönteni, Thesme hím-e vagy nőstény, ennek ellenére világosan felfogta az emberi szeretkezés lényegét. Egy pillanat erejéig — amikor Thesme megérezte, hogy belehatol —, egyszerre öntötte el a rettegés, a döbbenet és a viszolygás, azt sem tudta, fájni fog-e, egyúttal a gondolattól sem tudott szabadulni, mennyire groteszk és szörnyű ez, ember párosodik ghayroggal, és ilyen valószínűleg még soha, egyszer sem történt az egész univerzum történetében. Legszívesebben lelökte volna magát Vismaantól, és kirohant volna az éjszakába. De túlságosan kába volt, túlságosan részeg és zavart, ezért nem bírt mozdulni; aztán tudatosult benne, hogy a ghayrog egyáltalán nem okoz neki fájdalmat, hanem úgy siklik ki és be a testéből, mint egy nyugodtan mozgó masina, és a gyönyör hullámokban áradt szét a lány ágyékából, amitől remegni kezdett, elcsukló zokogás szakadt fel belőle, elakadt a lélegzete, és teljes erővel a sima, bőrszerű páncélhoz simult…
Hagyta, hadd történjen, aminek történnie kellett, és a legszebb pillanatban éles kiáltás szakadt fel belőle. Utána a ghayrog mellkasához gömbölyödött, amíg remegve, elhaló nyöszörgéssel fokozatosan le nem csillapodott. Addigra teljesen kijózanodott. Tudatában volt annak, mit tett, és a gondolat elképesztette ugyan, de még annál is jobban szórakoztatta. Ezt figyeld, Narabal! A ghayrog a szeretőm! És milyen rendkívüli, milyen intenzív volt ez a gyönyör! Vismaan vajon élvezte? Nem merte megkérdezni. Honnan lehet tudni, hogy a ghayrognak orgazmusa volt-e? Van nekik ilyen? Jelent nekik egyáltalán bármit is a fogalom? Vajon szeretkezett már emberi nővel? Thesme ezt sem merte megkérdezni. A ghayrog tudta, mit kell tennie — ha tapasztaltnak nem is nevezhette, de határozottan biztos volt abban, mire van szüksége Thesmének, és ami azt illeti, sokkal hozzáértőbben csinálta, mint a legtöbb férfi, akit ismert. Azért, mert már volt tapasztalata emberekkel — vagy egyszerűen csak azért, mert kristálytiszta, hűvös elméje könnyedén ki tudta számolni az anatómiájából adódó igényeit? Thesme nem tudta a választ a kérdésre, és nagy eséllyel soha nem is fogja megtudni.
Vismaan nem szólt semmit. A lány szorosan odabújt hozzá, és hosszú hetek óta először igazán mély álomba merült.
6.
Thesme reggel furcsán érezte magát, de nem bánt meg semmit. Egyikük sem említette az éjszakai eseményeket. Vismaan a kockákkal foglalta el magát. Thesme hajnalban elment úszni, hogy kitisztítsa sajgó fejét, majd valamennyire eltakarította a bilantoon-lakoma nyomait. Miután reggelit készített mindkettőjüknek, hosszú sétára indult észak felé, ahol ismert egy mohával lepett kis barlangot. Egész délelőtt itt üldögélt, miközben gondolatban újra meg újra felidézte a ghayrog bőrének érintését a bőrén, a combját simogató kezet és a testét görcsbe rántó eksztázist. Azt nem állította volna, hogy különösebben vonzónak találta Vismaant. Villás nyelv, élő kígyókként mozgó fonatok, pikkelyes test — nem, ennek az éjszakának az égvilágon semmi köze a testi vonzalomhoz. Akkor miért történt? A bor és a thokka, magyarázta magának, meg a magány és a lázadás örök vágya a narabali polgárok hagyományos értékei ellen. Ha már úgyis dacolni akart mindennel, amiben hittek, akkor viszont elképzelni sem tudott volna kifinomultabb módszert annál, minthogy felkínálkozzon egy ghayrognak. Természetesen egy ilyen lázadó tettnek semmi értelme, ha senki sem tud róla, ezért Thesme úgy döntött, amint Vismaan készen áll az útra, magával viszi Narabalba.
Ezután minden éjjel megosztották az ágyat. Furcsa lett volna, ha nem így tesznek. De a második éjszaka nem szeretkeztek, ahogyan a harmadik vagy negyedik éjszakán sem. Csak hevertek egymás mellett, de egyikük sem szólt és nem érintette meg a másikat. A ghayrognak csak egy mozdulatába került volna, és Thesme odaadta volna magát neki, de Vismaan nem tett semmit. Mint ahogyan a lány sem közeledett felé. A közöttük feszülő csendet Thesme kezdte kínosnak érezni, mégis félt megtörni, hátha olyan dolgokat kell hallania, amit valójában nem akart — hogy a ghayrognak nem tetszett az együttlétük, vagy obszcén és természetellenes aktusnak tartotta, csak egyszer vállalkozott rá, mert a lány olyan követelőzőnek tűnt, netán tudatában volt annak, hogy Thesme vonzódása nem valódi, pusztán eszközként használta a konvenciók ellen vívott háborújában. A hét végére szörnyen feszítette a rengeteg kimondatlan bizonytalanságból táplálkozó feszültség, ezért lefekvéskor gondosan véletlennek álcázva a ghayrogra hemperedett, aki magától értetődően, habozás nélkül ölelte át. Ezután voltak éjszakák, amikor szeretkeztek, és olyanok is, amikor nem, és mindig rögtönzött, spontán módon zajlott az egész, gondtalan, szinte hétköznapi esemény lett belőle, amit néha csináltak azelőtt, hogy Thesme elaludt volna — és ennél több varázslat vagy titok nem is volt benne. A lány minden alkalommal rendkívül élvezte. Hamarosan fel sem tűnt neki, hogy ez egy idegen lény teste.