— Nyugodj meg! — suttogta hevesen. — Semmi okod a nyugtalanságra!
Tisana bólintott.
— Mennyi az idő?
— Neked éppen a novíciusokkal kellene foglalkoznod, nekem pedig az előírt szertartásokkal.
— Igen. Igen. Rendben, lássunk hozzá.
Kiléptek a cellából. Odakint Tisana megszaporázta a lépteit, és egyenesen a gyűlésterembe sietett, ahol egy tucatnyi novícius várt rá. Már nyoma sem látszott az esőnek: a perzselő sivatagi nap minden cseppet elpárologtatott. Délben még a gyíkok is elrejtőztek. Ahogy a kolostor távolabbi részéhez ért, egy idősebb oktató bukkant fel, Vandune, a piliploki nő, aki majdnem annyi idős lehetett, mint a Rendfőnök. Tisana rámosolygott, és folytatta az útját, de az oktató megállította, és feléje kiáltott:
— Holnap lesz a te napod, igaz?
— Attól tartok, igen.
— Elárulták már neked, ki fogja vezetni a Próbádat?
— Semmit sem mondtak — válaszolta Tisana. — Hagyták, hadd töprengjek én az egészen.
— Ahogy lennie is kell — mondta Vandune. — A bizonytalanság jót tesz a léleknek.
— Könnyen beszélsz — mormogta Tisana, mikor Vandune már továbbcsoszogott. Kíváncsi volt, vajon ő lesz-e ilyen boldogan szívtelen valaha is a Próba előtt álló jelöltekkel, már ha sikerül neki és oktató lesz belőle. Valószínűleg. Biztosan. Az embernek megváltozik a nézőpontja, ha átkerül a másik oldalra, gondolta, és eszébe jutott a gyermekkora, amikor megfogadta, hogy felnőttként is mindig megértő lesz a gyerekek sajátos problémái iránt, soha nem bánik velük olyan vidám kegyetlenséggel, mint ahogyan meggondolatlan szüleik kezelik őket — a fogadalmat nem felejtette el, de most, tizenöt vagy húsz évvel később, már nem emlékezett arra, mi volt olyan különleges a gyermekkorban, és kételkedett abban, hogy minden fogadalmával együtt olyan nagy megértést mutatott volna az irányukban. Valószínűleg ez esetben is így történne.
Belépett a gyűlésterembe. Azok, akik a káptalanházban tanítottak, nagyrészt rendkívül elismert álomfejtők voltak, akik az oktatás kedvéért önkéntesen feláldoztak pár évet a gyakorlatukból. A tökéletesektől, azoktól a végzős tanítványoktól, akik már egy fok híján álomfejtőnek számítottak, azonban egyenesen megkövetelték ezt a fajta munkát, hogy tapasztalatot szerezzenek az emberekkel való bánásmód terén. Tisana az álombor készítését, az üzenetek elméletét és a társadalom arányosságait tanította. A tanítványok csodálattal és tisztelettel tekintettek rá, amikor helyet foglalt az asztalnál. Mit tudhatnak kétségeiről és félelmeiről? Számukra ő csak a rítusok egyik magas szintű, alig egy-két vonásnyira Inuelda Rendfőnök alatt álló beavatottja volt. Ő már tökéletesen kifejlesztette azokat a készségeket, amelyekkel ők még annyira sokat küzdenek. És ha esetleg tisztában is voltak a Próba természetével, az még csak halványan komorló felhő volt a látóhatáron, és semmivel sem foglalkoztatta őket jobban, mint mondjuk a halál és az öregedés.
— Tegnap — kezdte Tisana, miután mély lélegzetet vett, és megpróbált nyugodtnak, összeszedettnek tűnni, ahogy az egy orákulumtól, a bölcsesség kútfejétől elvárható — az Álmok Királyának a majipoori társadalom szabályozásában játszott szerepéről beszéltünk. Te, Meliara, megemlítetted a Király üzeneteiben gyakran felbukkanó rosszakaratot, és megkérdőjelezted annak a társadalomnak az alapvető moralitását, amely az álmokon keresztül történő fenyítésen alapszik. Ma ezt a kérdést szeretném részletesebben kifejteni. Tételezzük fel, hogy egy piliploki tengerisárkány-vadász a lelkére nehezedő irtózatos nyomás hatására az egyik pillanatban előre el nem tervezett, de súlyos, erőszakos cselekedetet követ el legénységének egyik tagja ellen, és…
A szavak akadálytalanul Ömlöttek az ajkairól. A novíciusok jegyzeteltek, szemöldöküket ráncolták, a fejüket csóválták, és még izgatottabban jegyzeteltek. Tisana még emlékezett saját novícius éveiből erre a kétségbeesett érzésre, amikor szembesülnie kellett a megtanulandó dolgok végtelenségével, mert nem egyszerűen csak az álomüzenetek technikájáról volt szó, hanem mindenféle egyéb másodlagos árnyalatokról és fogalmakról is. Tisana ezekre nem készülhetett fel előre, mint ahogy valószínűleg egyik novícius sem előtte. De természetesen Tisana is keveset gondolt azokra a nehézségekre, amiket az álomfejtő hivatás felvethet. Az, hogy előre aggódjon valami miatt, egészen eddig a Próbáig nem volt rá jellemző. Hét évvel ezelőtt üzenetet kapott az Úrnőtől, aki arra utasította, hogy hagyja el a farmot, ahol élt, kösse életét az álomfejtők hivatásához, és ő kérdezősködés nélkül engedelmeskedett, pénzt kért kölcsön, megkezdte a hosszú zarándoklatot az Álmok Szigetére az előkészítő útbaigazításért. Miután megkapta az engedélyt a beiratkozásra a Velalisier káptalanházba, átkelt a végtelen tengeren, és eljutott ebbe az elhagyatott sivatagba, ahol az utolsó négy évet töltötte. Sohasem habozott vagy kételkedett, egy percig sem.
De annyi tanulnivaló akadt! Az álomfejtő és az ügyfelei közötti kapcsolat miriádnyi részlete, a hivatalos etikett, a felelősség, a kelepcék. A bor keverésére és az elmék összeolvasztására használt módszerek. Hogyan adjuk elő kellően kétértelmű szavakkal az álmok különböző interpretációit. És maguk az álmok! A típusaik, jelentőségük, a rejtett jelentésük! A hét megtévesztő és a kilenc tanító álom, a beidézőálmok, az elbocsátóálmok, az én-tudat transzcendenciájának három álma, az elhalasztott öröm és a gyengén működő tudatállapot álmai, a kínzás tizenegy, a gyönyör ötféle álma, a megszakított utazás, a versengés és a jóakaratú illetve ártó illúziók, a téves törekvések álmai és a kegyelem tizenhárom álma — Tisana mindet megtanulta, az egész lista az idegrendszere részévé vált, akár a szorzótábla vagy az ábécé, hosszú hónapok irányított álmain keresztül kegyelem nélkül megtapasztalta mindegyiket, és így valóban adeptusnak, beavatottnak számított, megnyerte magának ezeket a kiforratlan, a tudásért versengő és nagy szemekkel bámuló fiatalokat, de mégis, ennek ellenére a holnapi Próba teljesen tönkreteheti, amit valószínűleg egyikük sem érthetne meg.
Vagy mégis? Az óra véget ért, és Tisana még egy pillanatig, mialatt a novíciusok kisorjáztak a teremből, az asztalnál állt, és érzéketlenül rendezgette a papírjait. A tanítványok egyike, egy alacsony, a Kastély-hegy egyik Őrvárosából származó kövérkés, szőke kislány megállt előtte egy pillanatra — Tisana mellett ő is eltörpült, akárcsak a többiek —, felnézett rá, és gyöngéden, egy molylepke szárnyának könnyedségével megérintette a kezét.