Végül minden lecsendesedett. A kabinomban csupán hárman maradtak, a vezérlőpult és a dekorációk közötti szűk helyen. Valaki közölte, hogy már figyelik a Földet. “Nem tudtam, hogy miért ők figyelik a Földet, amikor a Földnek kellene figyelnie bennünket, de csendben ültem. Egy pillanat múlva ugyanez a hang bejelentette, hogy az adás kezdetéig két perc van hátra. Bekapcsolták a lámpákat. A fényüktől semmit sem láttam. Csak ekkor vettem észre egy hórihorgas fickót, helyesebben a kezét, amelyet kinyújtott a tükör mögül, amely alatt a fénylő csillagokkal kivarrt lila szalagok futottak. A férfi kis zászlócskát tartott a kezében. Senki sem mondta, de amikor a férfi a zászlócskával a kezében egy erőteljes mozdulatot tett, megértettem, hogy az előadás elkezdődött. Összpontosítottam egész figyelmemet, hogy a kellő pillanatban kezdjem. A forgatókönyvet nem kaptam meg, azt mondták, nincs több rendezői példányuk. Recsegést hallottam, szélzúgást, az induló rakéta hajtóművéből kiáramló gáz sivítását, a csillagok sugárzását a hangok nyelvére tolmácsolva... Mindehhez hamarosan zene kapcsolódott. Elbűvölő volt, szomorú és lenyűgöző. Éreztem, hogy egész testem libabőrössé válik. Valaki ünnepélyesen mondott néhány mondatot, de egy szavát sem értettem. Azután elhallgatott. Egy pillanatig csend volt, azután váratlanul ismét recsegés hallatszott, és ugyanebben a szempillantásban a kabinban felállított egyik tükörben észrevettem a saját arcomat. Figyelmesen megnéztem. Igen, én voltam. A szemem sarkából megláttam egy mozdulatot ugyanennek a tükörnek a túlsó oldalán. A zászlós ember, szinte földig hajolva, kétségbeesett jelzéseket küldött felém.
Ekkor rájöttem, hogy eljött az idő. Hogy engem néznek. És ugyanekkor, valamilyen csoda folytán rádöbbentem, hogy mi a dolgom itt... hogy mit kell csinálnom. Még egy pillanat, és mosolyogni-tudtam. A kabin a furcsaságokkal, a zene, a hangok, a tükrök, minden eltűnt. Azokra gondoltam, akik most a segítségemmel bemutatkoznak a Földnek. Felidéztem azt a nyugalmat, amely eltöltött, amikor először éreztem meg a rajtam keresztül csordogáló áramlatot. Arra gondoltam, milyen szép dolog lenne, ha előadásom egybeesne az ő újabb adásukkal. Sajnos, hallgattak. De már ugyanolyan nyugodt voltam, mint akkor. Visszatért gondolataim érthetősége és mondatalkotási képességem. Amit el akartam mondani, önmagától formálódott logikus rendszerbe. Mosolyogtam. Kihúztam magamat a fotelban, és mosolyogva beszélni kezdtem...
HU ISSN 0324-5225 ISBN 963 211 4183
Kozmosz Könyvek, Budapest
Felelős kiadó: Szilvásy György igazgató
Alföldi Nyomda (l 166.66-15-2), Debrecen, 1981
Felelős vezető: Benkő István igazgató
Felelős szerkesztő: Fazekas László
Szakmailag ellenőrizte: Fűnk Miklós
A szöveghűséget ellenőrizte: Fejér Irén
Műszaki vezető: Haas Bál
Képszerkesztő: Moldova Zsuzsa
Műszaki szerkesztő: Beszédes Natasa
72 000 példány. Terjedelem: 10,46 (A/5) ív. IF 4305