— Gyönyörű! Azt hittük, az ezüst kenyérpirító rácsot adta.
— AZT ALBERT KÜLDTE. ATTÓL TARTOK, NINCS TÚL SOK KÉPZELŐEREJE.
Mort forgatta a gömböt a kezében. A benne forrongó formák, úgy tűnt, válaszolnak érintésére, kis fénysugarakat küldve, amik átíveltek a felszínen ujjai felé.
— Ez egy gyöngy? — kérdezte.
— IGEN. AMIKOR VALAMI IRRITÁL EGY OSZTRIGÁT, S NEM LEHET ELTÁVOLÍTANI, A SZERENCSÉTLEN NYOMORULT BEVONJA VÁLADÉKKAL ÉS GYÖNGGYÉ ALAKÍTJA. EZ MÁS SZÍNEZETŰ GYÖNGY. A VALÓSÁG GYÖNGYE. AZ AZ EGÉSZ FÉNYES ANYAG MEGDERMEDT REALITÁS. FÖL KELLENE ISMERNED… VÉGÜL IS TE TEREMTETTED.
Mort lágyan egyik kezéből a másikba ejtegette.
— A kastélyékszerek közé fogjuk tenni — jegyezte meg. — Úgysincs valami sok nekünk.
— EGY NAP EGY ÚJ VILÁGEGYETEM MAGJA LESZ.
Mort elügyetlenkedte a dobást, de villásgyors reflexekkel lenyúlt érte, és elkapta, mielőtt a kőlapokra esett volna.
— Micsoda?
— ENNEK A VALÓSÁGNAK NYOMÁSA TARTJA ÖSSZESAJTOLVA. ELJÖHET AZ IDŐ, AMIKOR AZ UNIVERZUM VÉGET ÉR, A VALÓSÁG MEGHAL, S AKKOR EZ FÖL FOG ROBBANNI ÉS… KI TUDJA? TARTSD BIZTOS HELYEN! JELEN AJÁNDÉKOM EGYBEN JÖVŐ IS.
A Halál féloldalra hajtotta koponyáját.
— EZ APRÓSÁG — tette hozzá. — TIED LEHETETT VOLNA AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG.
— Tudom — felelte Mort. — Nagy mázlim volt.
Nagyon óvatosan letette a gyöngyöt a büféasztalra a fürjtojások és a kolbászos szendvicsek közé.
— VAN MÉG EGY DOLOG — mondta a Halál. Újra benyúlt köntöse alá, s előhúzott egy négyszögletes, ügyetlenül becsomagolt, zsineggel átkötött tárgyat. — NEKED — folytatta — SZEMÉLYESEN. KORÁBBAN SOSE MUTATTÁL SEMMI ÉRDEKLŐDÉST IRÁNTA. AZT HITTED, NEM LÉTEZIK?
Mort kicsomagolta a tárgyat, s rádöbbent, hogy egy kis, bőrkötéses könyvet tart kezében. A gerincére ragyogó aranyfüsttel egyetlen szót préseltek: Mort.
Visszafelé lapozott a még betöltetlen lapokon át, míg meg nem találta a tinta kis csíkját, türelmesen kanyarogva lefelé a lapon, és olvasni kezdte: Mort kis csattanással becsukta a könyvet, ami a csöndben úgy hangzott, mint a teremtés kezdetének harsonája, és kényszeredetten mosolygott.
— Még van egy csomó betöltendő oldal — jegyezte meg. — Mennyi homokom maradt még? Csak azért, mert Yzabell azt mondta, hogy mivel megfordította az üveget, ez azt jelenti, hogy megfogok halni, amikor…
— MARADT ELEGENDŐ — vágott közbe a Halál fagyosan. — A MATEMATIKA NEM MIND AZ AMINEK FÖLDICSÉRIK.
— Mit szólna egy keresztelőre szóló meghíváshoz?
— NEM HINNÉM. NEM VOLTAM KÜLÖNÖSEBBEN RÁTERMETT APA, ÉS HATÁROZOTTAN NEM LENNÉK ALKALMAS NAGYAPA. NINCS MEGFELELŐ FAJTA TÉRDEM. — Letette borospoharát, és odabiccentett Mortnak — SZÍVÉLYES ÜDVÖZLETEM HITVESEDNEK — udvariaskodott. — ÉS MOST MÁR TÉNYLEG MENNEM KELL.
— Biztos benne? Örömmel látnánk ha még maradna.
— KEDVES TŐLED, HOGY EZT MONDOD, DE HÍV A KÖTELESSÉG — kinyújtotta csontos kezét. — TUDOD, HOGY VAN EZ.
Mort megragadta, és megrázta, nem törődve hidegségével.
— Nézze — jegyezte meg. — Ha valaha is akarna néhány szabadnapot, tudja, ha szeretne vakációzni…
— HÁLÁS KÖSZÖNET AZ AJÁNLATÉRT — nyugtázta a Halál kegyesen. — A LEHETŐ LEGKOMOLYABBAN FONTOLÓRA FOGOM VENNI. ÉS MOST…
— Agyő! — nyögte Mort, és meglepetten észlelte, hogy elszorul a torka. — Pocsék dolog az istenhozzád nem?
— DE IGEN — vigyorgott a Halál, mert ahogy már számosszor megjegyeztük nem volt túl sok választása. De lehet, hogy ezúttal szándékában is állt. — ÉN JOBB SZERETEM A VISZLÁTOT — mondta.