…vuamm…
— Várjunk csak! Megingott — szólt a Dékán.
…vuamm… vuamm…
A varázslók hirtelen támadt pánikkal néztek egymásra.
— Mi történik? Mi történik? — tudakolta Motolla Alánk. — Miért nem mondja meg valaki, mm, nekem, hogy mi történik?
…vuamm… vuamm…
— Fussunk! — javasolta a Dékán.
— Merre? — nyöszörögte a Kincstárnok.
…vuammVUAMM.
— Én öregember vagyok és követelem, hogy valaki mondja meg nekem, mi…
Csönd.
— Hasra! — vezényelte az Arkrektor.
ttyalp
Lehasadt egy kőszilánk a mögötte lévő oszlopról.
Fölemelte a fejét.
— Az istenekre, ez aztán átkozottul szerencsés megm…
ttyalp
A második labdacs leszakította a kalapja csúcsát.
A varázslók több percig feküdtek remegve a padlólapokon. Egy idő múlva a Dékán elfojtott hangon: — Mit gondoltok, ez volt minden?
Az Arkrektor fölemelte a fejét. Amúgy is mindig vörös képe most lángolt.
— Kincstárnook!
— Magiszter?
— Ezt nevezem céllövésnek!
Viktor megfordult.
— Uzsztf — mondta.
— Dö-e hat óra, kelj föl és ragyogj, Mr. Himpeller azt mondja — közölte Detritus, s közben fél kezével megragadta az ágyneműt és lerántotta a földre.
— Hat óra? Az még éjszaka! — nyöszörögte Viktor.
— Hosszú lesz a nap, Mr. Himpeller azt mondja — világosította föl a troll. — Mr. Himpeller azt mondja, fél hétre a díszletek közt kell legyél. És ez úgy is lesz!
Viktor fölhúzta a nadrágját.
— Föltételezem, reggelit azért ehetek? — érdeklődött csípősen.
— Mr. Himpeller azt mondja, hogy Mr. Himpeller fog hozatni ételt — tudatta Detritus.
Az ágy alól lihegés hallatszott. Gaspod bukkant elő, ócskaszőnyeg porfelhőben, és elintézte kora reggeli vakarózását.
— Mi… — kezdte, aztán észrevette a trollt. — Kaff, kaff — helyesbített.
— Ó! Egy kiskutya. Szeretem a kiskutyákat — jegyezte meg Detritus.
— Vaú.
— Nyersen — tette hozzá a troll. De nem sikerült a megfelelő mértékű, törvényszerű undokságot a hangjába csempészni. Az agyán folyamatosan ábrándképek hullámoztak át Rubinról, tollboásan és három hold vörös bársonyban.
Gaspod erőteljesen vakargatta a fülét.
— Vaú — suttogta. — Halk, fenyegető hangnemben — fűzte hozzá, miután Detritus távozott.
A Domb lejtőjén már hemzsegtek az emberek, amikor Viktor megérkezett. Két sátrat is fölállítottak Valaki egy teve kötőfékjét szorongatta. Több ketrecnyi krampusz zagyvált egy tövisfa árnyékában.
Ennek az egésznek közepén állt Himpeller és Goldfis, vitatkozva. Himpeller szokás szerint átölelte Goldfis vállát.
— Ez aztán a tuti áruló jel — jegyezte meg egy hang, úgy Viktor térde magasságából. — Azt jelenti, hogy valami szegény szerencsétlent hamarosan megkopasztanak.
— Nagy lépés lesz számodra fölfelé, Tom! — mondta éppen Himpeller. — Úgy értem, hány ember nevezheti magát Holivudban a Végrehajtásért Felelős Alelnöknek?
— Igen, de ez az én vállalatom! — jajgatta Goldfis.
— Úgy van! Úgy van! — értett egyet Himpeller. — Pontosan ezt jelenti a Végrehajtásért Felelős Alelnök.
— Valóban?
— Hát hazudtam én valaha neked?
Goldfis ráncokba vonta homlokát. — Hát — felelte —, tegnap azt mondtad…
— Úgy értem, képletesen — vágta rá sietve Himpeller.
— Ó! Hát… Képletesen? Gondolom, nem…
— Na látod! Na most, hol van az a művész? — Himpeller megpördült, azt a benyomást keltve, hogy Goldfis ezzel el van intézve.
Egy férfi sietett oda, hóna alatt mappával.
— Igen, Mr. Himpeller?
Torok előhúzott a zsebéből egy darab papírt.
— Azt akarom, hogy ma estére kész legyenek a plakátok, érted? — figyelmeztette. — Nesze. Ez a mozgó címe.
— A Paszta Árnja — olvasta a művész. Összeráncolta szemöldökét. Tanult ember volt, Holivud szükségletein messze túlmenően. — Ételekről fog szólni? — érdeklődött.
Ám Himpeller nem figyelt oda. Viktor felé közelített.
— Viktor! — kiáltotta. — Bébi!
— Őt aztán elkapta — jegyezte meg halkan Gaspod. — Szerintem még jobban, mint bárki mást.
— Micsoda? És honnan tudod? — sziszegte oda Viktor.
— Részbe’ apró jelekből, amiket te, úgy látszik, nem vagy képes fölismerni — válaszolta Gaspod —, és részbe’ mer’ úgy viselkedik, mint egy komplett idióta.
— Jaj de nagyszerű, hogy látlak! — lelkendezett Himpeller és szeme mániákus tűzben égett. Átölelte Viktor vállát és félig vezette, félig vonszolta a sátrak felé.
— Ez fantasztikus mozi lesz! — lelkesedett tovább.
— Ó, remek — felelte Viktor elhalóan.
— Te azt a haramiafőnököt játszod — közölte Himpeller. — Csak persze rendes fiú, kedves a nőkkel és így tovább, és kirablod azt a falut, és elhurcolod azt a rabszolgalányt, csak amikor a szemébe nézel, érted, beleesel, és aztán jön az a rajtaütés és emberek meg elefántok százai támadnak…
— Tevék — szólt közbe egy vékonypénzű fiatalember Himpeller mögül. — Tevék azok.
— Elefántokat rendeltem!
— És tevéket kaptál.
— Teve, elefánt, mindegy — legyintett Himpeller elutasítóan. — Mi most az egzotikusról beszélünk, oké? És…
— És csak egy van — közölte a fiatalember.
— Egy micsoda?
— Teve. Csak egyetlen tevét tudtunk keríteni — közölte a fiatalember.
— De nekem tucatszámra van tevére váró emberem, a fejükön lepedővel! — üvöltötte Himpeller és vadul lengette kezét a levegőben. — Rengeteg tevére, érted?
— Csak egy tevénk van, mert egyetlenegy teve van Holivudban, és az is csak azért, mert egy fickó azon tevegelt ide egész úton Klaccsból — szögezte el le a fiatalember.
— El kellett volna küldess többért! — csattant föl Himpeller.
— Mr. Goldfis azt mondta, ne tegyem.
Himpeller morgott.
— Talán ha sokat mászkál szerteszét, akkor többnek fog tűnni egy tevénél — jelentette ki a fiatalember derűlátóan.
— Miért ne galoppoztathatnánk el a tevét a képdoboz előtt, aztán a kurbliman leállítaná a krampuszokat, és az állatot visszavezetnénk, ráültetnénk egy másik haramiát, beindítanánk a dobozt újra és megint elgaloppozna előtte a teve? — javasolta Viktor. — Az működne, nem?
Himpeller eltátott szájjal bámult rá.
— Mit mondtam nektek? — közölte nagy általánosságban az égbolttal. — A fiú lángész! Ilyen módon száz tevénk lehet egy áráért, igaz?
— Viszont azt jelenti, hogy a sivatagi banditák oszlopban ügetnek — tamáskodott a fiatalember. — Ez nem amolyan, tudod, tömeges támadás.
— Persze, persze — legyintett Himpeller elutasítóan. — Logikus. Csak fölmutatunk egy táblát, amikor a vezér azt mondja, azt mondja… — Elgondolkozott egy pillanatra. — Azt mondja, „Kövessetek oszlopban, bwanák, hogy megtévesszük a gyűlölt ellent”, oké?
Odabiccentett Viktornak. — Ismered az unokaöcsémet, Sollt? — kérdezte. — Igyekvő gyerek. Csaknem iskolába is ment meg minden. Idehozattam tegnap. Ő a Mozikészítésért Felelős Alelnök.