— Patikusok! — mondta Gaspod.
— Ezt teszi az intelligencia a nemi életeddel — állította Nemerészelj-Mr. Tapsinak-nevezni. — A nyulaknak sosincs ilyenfajta problémája. Jöttem, Tömtem, Megköszöntem.
— Megpróbálhatnál felajánlani neki egy egehet — javasolta a macska. — A jelenlévők pehsze kivételek — tette hozzá bűntudatosan, megkísérelve elkerülni Határozottan-Nem-Cincogi pillantását.
— Az intelligenssé válás az én társasági életemnek sem tett jót — kesergett Mr. Tapsi. — Egy héttel ezelőtt, semmi gond. Most hirtelen társalogni szeretnék és a többiek mást se csinálnak, mint az orrukat ráncolják rád. Tisztára hülyén érzed magad.
Fojtott hápogás hallatszott.
— A kacsa azt kérdi, kezdtél már valamit a könyvvel? — tolmácsolt Gaspod.
— Vetettem rá egy pillantást, amikor ebédszünetet tartottunk — válaszolta Viktor.
Újabb, ingerült hápogás következett.
— A kacsa azt mondja, jó, de csináltál vele valamit? — közvetített Gaspod.
— Nézzétek, nem tudok csak úgy elmenni a messzi Ankh-Morporkba — csattant föl Viktor. — Órákba telne! Úgy áll a helyzet, hogy egész nap filmezünk!
— Kérj egy szabadnapot! — tanácsolta Mr. Tapsi.
— Senki sem kér szabadnapot Holivudban! — tiltakozott Viktor — Egyszer már kirúgtak, kösz szépen.
— És aztán Himpeller újra fölvett több pénzért — szögezte le Gaspod. — Fura, nem? — Megvakarta a fülét. — Mondd azt neki, hogy a szerződésedben az áll, jár neked szabadnap.
— Nincs is szerződésem. Ezt te is tudod. Aki dolgozik, az kap fizetést. Ilyen egyszerű.
— Aha — mondta Gaspod. — Igen. Csak nem? Szóbeli szerződés. Ilyen egyszerű. Nekem tetszik.
Az éjszaka vége felé Detritus, a troll feszélyezetten ólálkodott A Kék Márvány hátsó bejárata körüli árnyékokban. Egész nap különös érzelmek rohanták meg a testét. Valahányszor behunyta a szemét, mindig egy kis hegyhez hasonló alakot látott.
Kénytelen volt szembenézni a dologgal.
Detritus szerelembe esett.
Igen, számos évet töltött Ankh-Morporkban, ahol jó pénzért embereket vert. Igen, az társtalan, brutális élet volt. És magányos is. Már beletörődött, hogy öregkorában a keserű agglegénység lesz osztályrésze és most váratlanul Holivud olyan esélyt adott neki, amiről nem is álmodott.
Annak idején szigorú neveltetést kapott és halványan derengett neki a lecke, amit apja adott, mikor még ifjú troll volt. Ha látsz egy kedvedre való lányt, nem rohanod le csak úgy. Vannak tisztes módjai a dolgok elintézésének.
Előzőleg lement a partra és keresett egy követ. De nem akármilyen ócska követ. Gondosan keresgélt és rátalált egy nagy, tengerkoptatta kőre, benne rózsaszín és fehér kvarcerekkel. A lányok szeretik az ilyesmit.
És most szégyenlősen arra várt, hogy imádottja befejezze a munkát.
Megpróbált arra gondolni, mit fog mondani. Soha senki nem világosította föl, mit kell ilyenkor mondani. Nem mintha olyan értelmes troll lenne, mint Szikla vagy Morry, akik tudják, hogy kell bánni a szavakkal. Alapjában véve sose volt valami nagy szüksége arra, amit szókincsnek nevezhetnénk. Elkeseredetten rugdalta a homokot. Mekkora esélye van egy hozzá hasonlóan intelligens lánynál?
Súlyos lábak dobbantak és kinyílt az ajtó. Vágyakozásának tárgya kilépett az éjszakába, és nagy levegőt vett, ami pontosan olyan hatással volt Detritusra, mint a nyakba dugott jégkocka.
Pánikba esett pillantást vetett a kövére. Most, hogy látja a lány méretét, egyáltalán nem tűnik elég nagynak. De talán az számít, amit kezdesz vele.
Nos, most vagy soha. Azt mondják, sosem felejted el az első alkalmat…
Teljes erővel lendítette a karját és pontosan szemközt találta a kővel a lányt.
És ekkor kezdett az egész balul kiütni.
A hagyomány azt mondja, hogy a lány — amikor képes megint koncentrálni és ha a kő elfogadható színvonalú — azonnal aláveti magát bárminek, amit a trollfiú javasol, azaz egy gyertyafényes embernek kettesben, bár persze ilyesmit mostanság már nem szokás tenni, legalábbis akkor semmiképp sem, ha esetleg rajtakaphatnak.
A lánynak nem lenne szabad összehúzni a szemét és úgy fültövön vágni a fiút, hogy annak csörögni kezdjenek a szemgolyói.
— Te ostoba troll! — kiáltotta a lány, miközben Detritus körbe-körbe tántorgott. — Miért te csinált ezt? Azt hiszed, én naiv lányka, aki most jönni a hegyről? Miért te nem csinál, ahogy kell?
— De, de — kezdte Detritus megrettenve a lány dühétől — én nem tud apai engedélyt kérni, hogy megüthet, nem tud, ő hol lakik…
Rubin rátartian kihúzta magát.
— Az az egész régimódi izé nagyon kulturálatlan már — fintorgott. — Nem modern eljárás. Én nem érdeklődni olyan troll iránt — tette hozzá —, aki nem korszerű. A kővel fejbevágás lehet nagyon szentimentális — folytatta, s a bizonyosság elszivárgott hangjából, ahogy fölmérte az előtte álló mondatot —, de egy lány számára a gyémánt a legjobb barát. — Tétovázott. Ez nem hangzott helyénvalóan, még az ő fülében sem.
És Detritust kétségtelenül összezavarta.
— Mi? Azt akarod, hogy kiverjem a saját fogam? — kérdezte.
— Hát, na jó, nem a gyémánt — törődött bele Rubin. — De már vannak megfelelő modern módszerek. Ostromolni kell a lányokat.
Detritus földerült. — Á, de hiszen én… — kezdte.
— A szelet kell csapni, nem a lányt — mondta Rubin fáradtan. — Neked azt kell, kell, kell… — Elhallgatott.
Egyáltalán nem volt benne biztos, mit kell tenni. Ám Rubin már eltöltött néhány hetet Holivudban, és ha Holivud elért valamit, az a dolgok megváltoztatása, Holivudban fejest ugrott a hatalmas, fajközi, női szabadkőművességbe, amiről korábban nem is sejtette, hogy létezik, és gyorsan tanult. Hosszasan elbeszélgetett a rokonszenvező emberlányokkal. És törpékkel. Még a törpéknek is tisztességesebb udvarlási rítusai vannak, az istenek szerelmére![18] És amiket az emberek kiagyaltak, egyszerűen döbbenetes.
Míg ellenben egy trollnő semmi másnak nem néz elébe, mint egy gyors főbekólintásnak s aztán hátralévő életében megfékezheti és megfőzheti amit a hím hazavonszol a barlangba.
Hát, lesznek változások! Amikor Rubín legközelebb hazamegy, a trollhegységek meg fogják kapni a legnagyobb fölrázást az utolsó kontinentális ütközés óta. De addig is, nekilát a változtatásnak a saját életében.
Bizonytalanul intett lapátkezével.
— Te kell, kell énekelni a lány ablakánál — közölte. — És, és te adni kell neki uugraahot.
— Uugrahot?
— Aha. Szép uugraahot[19].
Detritus megvakarta a fejét.
— Mér’? — tudakolta.
Egy pillanatig úgy tűnt, Rubin pánikba esik. Ha az élete múlik rajta, se tudta volna elképzelni, hogy miért olyan fontos ehetetlen növényzet átnyújtása, de esze ágában sem volt ezt elismerni.
— Sejtettem, hogy még ezt se tudod — jelentette ki csípősen. A szarkazmus nem hatott Detritusra. Ahogy a dolgok többsége sem.
— Rendben — közölte. — Én nem olyan kulturálatlan, mint gondolod — tette hozzá. — Adok én a korszerűségnek! Majd meglátod!
A levegőt kalapálás töltötte be. Épületek terjeszkedtek hátra a névtelen fő utcától a dűnék irányába. Senki sem birtokolt földet Holivudban; ha üres volt a telek, ráépítettél és kész.
18
Minden törpe szakállas, és számos réteg ruhát visel. Udvarlási rítusaik főleg arra összpontosítanak, hogy tapintatos és elővigyázatos módon megállapítsák, a másik törpe melyik nembe tartozik.
19
A trolloknak 5.400 szavuk van a kövekre és 1 a növényekre. Az uugraah a mohától az óriás szikvójafenyőig az égvilágon mindent magában foglal. A trollok úgy fogják föl, ha nem ehető, nincs értelme nevet adni neki.