— Láttátok a szemét? — kérdezte Gaspod.
— Izzott — válaszolta a Macska. — Boá!
— A Dombhoz tart — jelentette ki Gaspod. — Nem tetszik ez nekem.
— Hát aztán? — firtatta Cincogi. — Mindig valahol a Domb körül tekereg. Minden éjjel fölmegy oda és ott lődörög tragikus kinézettel.
— Mi?
— Minden éjjel. Azt hittük, hogy ez az a romantika cucc.
— De hát láthatod abból, ahogy mozog, hogy valami nincs rendben — mondta kétségbeesetten Gaspod. — Ez nem járás, hanem botorkálás. Mintha egy belső hang vonszolná, hogy úgy mondjam.
— Szerintem nem úgy néz ki — közölte Cincogi. — A két lábon járás egyébként is botorkálás megítélésem szerint.
— Csak rá kell nézned az arcára, hogy lásd, valami nem stimmel!
— Persze, hogy nem stimmel valami. A lány ember — jelentette ki Cincogi.
Gaspod fontolóra vette a választási lehetőségeket. Nem volt sok belőlük. A legkézenfekvőbb az, hogy megkeresi Viktort és ráveszi, hogy jöjjön vissza ide. Ezt kapásból elvetette. Túlságosan is úgy hangzott, mint valami ostoba, áradozó dolog, olyasmi, amit Laddie tenne. Azt sugallta, hogy a legjobb, ami egy kutya eszébe jut, ha rejtéllyel kerül szembe, az, ha keres egy embert, aki majd megoldja.
Előretrappolt és határozottan megragadta szájával az alvajáró hálóingének földet seprő szegélyét. A lány ment tovább és ezzel ledöntötte a lábáról. A Macska nevetett, túlontúl gúnyosan Gaspod ízlése szerint.
— Ideje fölébredni, kisasszony — morogta és elengedte a hálóinget. Ginger lépdelt tovább.
— Látod? — kérdezte a Macska. — Adj nekik egy szembenálló hüvelykujjat és menten azt hiszik, különlegesek!
— Követni fogom — jelentette be Gaspod. — Egy lány bajba kerülhet, ha egyedül mászkál éjszaka.
— Ilyenek ezek a kutyák — vetette oda Macska Cincoginak. — Mindig csúsznak-másznak az embehek előtt. Én mondom neked, ezután következik a fölbizsuzott nyaköhv és a nevével ellátott tálka.
— Ha azt akarod, hogy elveszíts egy harapásnyi szőrt, jó helyen jársz, cicus — acsarogta Gaspod, újra vicsorgatva rohadó fogát.
— Nem szándékozom eltűhni az ilyesmit — felelte Macska, dölyfösen égnek meresztve orrát. — Gyehe, Cincogi! Siessünk egy szeméthakáshoz, ahol nincs ilyen sok mocsok.
Gaspod fenyegetően nézett távozó hátukra.
— Hülye muff! — kiáltotta utánuk.
Aztán, jóllehet utálta magát érte, Ginger után loholt. Ha farkas lennék, ahogy tulajdonképpen az is vagyok, gondolta, most miden bizonnyal pofatépés következne meg hasonlók. Bármelyik egyedül bóklászó lány halálos veszedelemben forogna. Megtámadhatnám, megtámadhatnám, amikor csak akarom, csak úgy döntök, hogy még nem. Amit tuti nem csinálok, az, hogy nem fogom rajta tartani a szemem. Tudom, hogy Viktor megkért, tartsam rajta a szemem, de azt ugyan várhatjátok, hogy azt tegyem, amit az emberek mondanak nekem. Szeretném én látni azt az embert, aki képes nekem parancsolni. Kitépem a torkát, ilyen egyszerű. Hah!
És ha valami történik a lánnyal, Viktor napokig révedezni fog és valószínűleg elfelejt megetetni. Nem mintha a hozzám hasonló kutyáknak szüksége lenne arra, hogy emberek etessék őket, a szabadban rénszarvasokat ejthetnék el, csak fölugranék a hátukra és elharapnám a nyakerük, de állati kényelmes tányéron kapni az egészet.
A lány ugyancsak sebesen haladt. Gaspodnak kilógott a nyelve, ahogy iparkodott fölzárkózni. A feje is fájt.
Megkockáztatott néhány oldalra kancsítást, hogy lássa, figyelik-e más kutyák. Ha figyelnének, gondolta, majd úgy csinálok, mintha kergetném. Különben is, ezt csinálom, nem? Dehogynem. Csak az a gond, hogy még a legjobb formámban sem volt bennem soha sok a szufla, és egyre nehezebb lépést tartani. Igazán lehetne benne annyi tisztesség, hogy lelassítson kicsit.
Ginger elkezdte megmászni a meredeket a domb alján.
Gaspod fontolóra vette a hangos ugatást, és aztán, ha később ez fölkeltené bárki figyelmét, még mindig mondhatja, hogy csak rá akart ijeszteni. A baj csak az, hogy épp csak elég szusz maradt benne egy fenyegető lihegéshez.
Ginger fölért egy emelkedő tetejére és lement a fák közti kis teknőbe.
Gaspod utána botorkált, fölegyenesedett, nyitotta száját, hogy figyelmeztetést szűköljön, és csaknem lenyelte a nyelvét.
Az ajtó már több hüvelyknyire kinyílt. Még több homok gördült le a halmon Gaspod szeme láttára.
És hangokat is hallott. Úgy tűnt, mintha nem szavakat mondanának, hanem a szavak csontvázát, az álcázatlan jelentést. Kolduló szúnyogként zümmögtek golyófeje körül, kéregetve és hízelegve és…
…ő volt a leghíresebb kutya a világon. A csomók kigubancolódtak szőréből, a vedlett foltok fényes, göndörödő tincseket hajtottak bundája a hirtelen ruganyossá lett testén nőtt és félrehúzódott a fogáról. Tányérok jelentek meg előtte, nem a rendes körülmények között elvárható, sokszínű és titokzatos eredetű szervekkel megrakva, hanem sötétvörös rostélyossal. Ivóvíz, nem is, sör volt a nevével ellátott tálkában. Az ínycsiklandó illatok a levegőben azt sugallták, hogy számos nősténykutya boldogan megismerkedne vele, miután evett és ivott. Emberek ezrei tartották csodálatosnak. Volt nyakörve, rajta a neve, és…
Nem, ez nem lehet helyes. Egy nyakörv semmiképp. Ha nem húzod meg a határt a nyakörveknél, következik a sípoló játék.
A látomás zavarodottan összeomlott, és most…
…a falka átszökellt a sötét, hóborította fák között, fölsorakozva mögötte, a vörös szájak tátva, a hosszú lábak csak úgy nyelték az utat. A szánon menekülő embereknek esélye se volt; az egyik kizuhant, amikor az egyik szántalpat megdobta egy ág, és sikoltozva feküdt az úton, amikor Gaspod és a farkasok nekiestek…
Nem, ez nem helyes, gondolta boldogtalanul. Nem eszel ténylegesen embert. Az istenek a megmondhatói, állatira idegesítőek, de nem lehet őket ténylegesen megenni.
Az ösztönök összezavarodása rövidzárlattal fenyegette tudathasadásos kutyatudatát.
A hangok megundorodva fölhagytak támadásukkal és figyelmük Gingerre fordították, aki módszeresen próbált elmozdítani még több homokot.
Egyik bolhája hirtelen belecsípett Gaspodba. Valószínűleg arról álmodott, hogy ő a legnagyobb bolha a világon. A kutya lába gépiesen fölemelkedett, hogy megvakarja és a bűvölet megszűnt.
Pislogott egyet.
— A kénköves pokolba! — nyüszítette.
Szóval ez történik az emberekkel! Vajon mit álmodtatnak a lánnyal?
Égnek állt a szőr Gaspod hátán.
Itt aztán nincs szükség semmiféle rejtélyes állati megérzésre. Elegendőek a tökéletesen közkeletű, mindennapos ösztönök, hogy megrémítsék. Az ajtó másik oldalán van valami borzasztó.
És a lány megpróbálja kiengedni.
Föl kell ébressze.
A beleharapás nem túl jó ötlet. Mostanság már nem olyan jó a foga. Erősen kétellte, hogy az ugatás hasznosabb lenne. Ezzel csak egyetlen választási lehetőség maradt.
A homok baljósan mozgott a mancsa alatt; talán az arról álmodott, hogy szikla. A teknő körüli satnya fák mamutfenyő-ábrándokba merültek. Még a levegő is, amely Gaspod golyófeje körül fodrozódott, lomhán moccant, bár azt csak találgatni lehet, vajon miről álmodik a levegő.
Gaspod odabaktatott Gingerhez és a lány lábához nyomta orrát.