— Na, ide figyelj — mondta Szikla és hangja megfeszült, mint a krikettjátékos karja passzolásnál —, azt akarod mondani, hogy az oké a trolloknak, ha úgy mutatják őket, amint fütykössel verik az embereket, de nem oké azt mutatni, hogy a trolloknak is vannak nemesebb érzéseik, pont mint a szotyakos embereknek?
— Egyáltalán nem ezt akarta mondani — vágta rá Soll kétségbeesetten. — Ginger nem…
— Ha megvágtok, nem vérzek-e? — kérdezte Szikla.
— Nem, nem vérzel — válaszolta Soll. — De…
— Na, igen, de szeretnék. Ha lenne vérem, véreznék én mindenütt.
— És van más is — közölte egy törpe megböködve Soll térdét. — Azt mondja a forgatókönyv, hogy a csaj birtokol egy boldog, kacagó, daloló törpékkel teli bányát, igaz?
— Ó, igen — tette félre Soll a trollok problémáját. — Mi van vele?
— Egy kissé sablonos, nemde? — kérdezte a törpe. — Úgy értem, egy kicsit olyan, hogy törpék = bányászok. Nem látom be, miért kell minket a külsőnk alapján állandóan így beskatulyázni.
— De a legtöbb törpe tényleg bányász — felelte elkeseredetten Soll.
— Hát, oké, de nem lelkesednek érte — szögezte le egy másik törpe. — És nem énekelnek egyfolytában.
— Úgy van! — értett egyet a harmadik törpe. — A biztonság miatt, érted? Magadra omlaszthatod az egész főtét, ha énekelgetsz.
— És sehol nincsenek bányák Ankh-Morpork közelében — tódította esetleg az első törpe, bár Soll szemében teljesen egyformának látszott mind. — Ezt mindenki tudja. A város agyagra épült. Nevetség tárgya leszünk, ha a mieink meglátnak minket ékkövet bányászni bárhol Ankh-Morpork közelében.
— Nem mondanám, hogy sziklaképem van — morajlotta Szikla, akinek néha egy kis időbe telt, míg megemésztette a dolgokat. — Darabos, esetleg. De nem sziklás.
— Tény az — szólt az egyik törpe —, hogy nem értjük, miért az emberek kapják az összes jó szerepet, mi meg az összes parányi epizódszerepet.
Soll vidám kis kacajt hallatott, olyasvalakiét, aki sarokba szorult és azt reméli, hogy egy vicc némileg földeríti a hangulatot.
— Á! — mondta. — Az azért van, mert ti…
— Igen? — harsantak föl a törpék egyszólamban.
— Khm — köszörülte torkát Soll és kapkodva elindult a témaváltás felé. — Tudjátok, a lényeg az, mármint az én fölfogásomban, hogy Ginger abszolúte bármire kapható, csak hogy megtartsa az udvarházat és a bányát és…
— Remélem, most már kezhettyük — szólt közbe Gaffer. — Csak mer’ egy óra múlva ki kell ganajozzam a krampuszokat.
— Ó, már értem — fortyant föl Szikla. — Én tisztára akármi vagyok, mi?
— Nem tarthatod meg a bányát — jegyezte meg az egyik törpe. — A bánya tart téged. Kiviszed belőle a kincset. Nem beviszed. Ez alapvető dolog az egész bányaiparban.
— Hát, talán ez a bánya már kimerült — vágta rá gyorsan Soll. — Különben is, a lány…
— Hát, ebben az esetben pláne nem tartod meg — kezdte egy másik törpe ömlengő modorban, ami világosan jelezte, hogy szándékában áll jó hosszú magyarázatba fogni. — Otthagyod, kidúcolod és alágyámfázod, ahol kell, és másik tárnát ásol amerre a fő telér húzódik…
— Számításba véve a vetődés meredekségét és a flexurális tektonikát — egészítette ki egy másik törpe.
— Természetesen számításba veszed a vetődés meredekségét és a flexurális tektonikát, s aztán…
— Meg a földkéreg-elmozdulást.
— Úgy van, s aztán…
— Kivéve persze, ha csak réselsz és föltöltöd.
— Egyetértek, de…
— Nem értem — kezdett rá Szikla —, hogy nevezheti valaki az arcom…
— KUSS! — sikította Soll. — Mindenki fogja be a száját! HALLGASSATOK EL! A következő személy, aki nem fogja be a száját, ebben a városban nem kap többé munkát! Megértettétek? Világos, amit mondtam? Rendben. — Köhintett, és normálisabb hangon folytatta: — Jól van. Na már most, azt akarom, hogy fölfogjátok végre, ez egy Lélegzetelállító, Szenzációs, Romantikus film egy nő küzdelméről, hogy megmentse… — utánanézett kapcsos felírótábláján és vitézül folytatta — …mindazt, amit szeret egy Mekkergűt Világ háttere előtt, és nem szeretnék több bosszúságot senkitől.
Egy törpe puhatolózva fölemelte a kezét.
— Elnézést?
— Igen? — vetette oda Soll.
— Miért van az, hogy Mr. Himpeller összes filmje egy megkergült világ háttere előtt játszódik? — érdeklődött a törpe.
Soll szeme összeszűkült. — Mert Mr. Himpeller — mordult föl — rendkívül jó megfigyelő.
Himpellernek igaza volt. Az új város a régi párlata volt. A keskeny sikátorok keskenyebbek lettek, a magas épületek magasabbak. A vízköpők félelmetesebbek voltak, a tetők csúcsosabbak. A toronymagas Művészetek Tornya a Láthatatlan Egyetemen itt még magasabban és még ingatagabban toronylott, noha ugyanakkor csak egynegyede volt a hiteles méretnek; a Láthatatlan Egyetem barokkosabb és támpilléresebb volt; a Patrícius Palotája oszloposabb. Ácsok rajzottak az építményen, melytől, amikor elkészül, Ankh-Morpork úgy fog kinézni, mint önmaga elég gyönge másolata lenne, eltekintve attól, hogy az eredeti város épületeit, mindent összevéve, nem tölgygerendákra feszített vászonra festették és nem kellett gondosan beszórni kosszal. Ankh-Morpork épületei kénytelenek voltak maguk bepiszkolódni.
Sokkal inkább Ankh-Morporknak látszott, mint Ankh-Morpork valaha is.
Gingert az öltözősátrakhoz kísérték még mielőtt Viktornak lehetősége lett volna beszélni vele, aztán elkezdődött a forgatás, és akkor már túl késő volt.
A Repülőkutya Százada (és most már az is ott állt a táblán valamicskével kisebb betűkkeclass="underline" Több Csillag, Mint az Égen[23]) hitt abban, hogy egy mozgó kevesebb, mint tizedannyi idő alatt el kell készüljön, mint amennyi ideig tart megnézni. Azonban az Elvitte a Szél más lesz. Voltak benne csaták. Voltak éjszakai jelenetek, a krampuszok bőszen festették a fáklyák fényénél. A törpék jókedvűen dolgoztak egy addig soha és azóta sem látott bányában, ahol csirke nagyságú, hamis aranyrögöket dugtak a gipszfalakba. Mivel Soll megkövetelte, hogy látszódjék ajkuk mozgása, a „Hejhóhejhó” nóta kissé merész változatát dalolták, ami addigra meglehetős sikert aratott Holivud törpelakossága körében.
Épp csak el lehetett képzelni, hogy Soll tudja, miként passzol össze ez az egész. Viktor nem tudta. Már megtanulta, hogy az a legjobb, ha meg sem próbálja követni a mozgók cselekményét, melyekben szerepel, és különben is, Soll nem csak a végéről az elejére filmezett, hanem a széléről középre is. Tisztára összezavarta az embert, éppúgy, mint a való élet.
Amikor végre lehetősége nyílt, hogy beszéljen Gingerrel, két kurbliman és mindenki más a stábból, akinek épp nem volt mit tennie, őket figyelte.
— Oké, emberek — mondta Soll. — Ez az a jelenet közel a végéhez, ahol Viktor találkozik Gingerrel mindazok után, amiken együtt keresztülmentek, és a táblán van, amit mondani fog… — Rámeredt a nagy fekete négyszögre, amit átnyújtottak neki. — Igen, azt fogja mondani „Őszintén szólva, drágám, mindent megadnék… Harga… príma… disznó… bordájáért… a… sajátos… curry… szósszal…”