Ő a titkok embere.
— Ha Pitt főbiztos ártani akar nekem — szólalt meg végre Marlene —, akkor miért akartok visszaküldeni hozzá?
Genarr fölvonta a szemöldökét.
— De hiszen már megmagyaráztuk. Mert itt veszélyben forogsz.
— Mellette ugyanúgy veszélyben forognék. Mit tehetne még, ha igazán el akar pusztítani engem? Ha úgy hiszi, hogy itt elpusztulok, akkor itt nyugton fog hagyni. Akkor nem fog háborgatni többé, nem igaz? Legalábbis mindaddig, amíg itt vagyok.
— De a pestis, Marlene! A pestis! — Az anyja megpróbálta magához vonni a lányt, de az kisiklott a karjai közül.
— Én nem félek a pestistől.
— De hát épp most magyaráztuk…
— Bánom is én, mit magyaráztatok. Engem itt nem fenyeget veszély. Én ismerem az agyamat. Egész életemben együtt éltem vele. Én megértem őt. Nincs veszélyben.
— Légy belátó, Marlene! — erősködött Genarr. — Bármilyen szilárdnak érzed is az elmédet, a betegség és a hanyatlás ellen nincs bebiztosítva. Megtámadhatja az agyvelőgyulladás, kaphatsz epilepsziát, agydaganatot, és a végén utolérhet a szenilitás. Vajon kordában tudod-e tartani mindezeket a bajokat pusztán azzal a meggyőződéssel, hogy el fognak kerülni téged?
— Én nem ezekről a bajokról beszélek. Hanem a pestisről.
Ezt én nem fogom elkapni.
— Honnan vagy ebben olyan biztos, drágám? Hiszen még azt sem tudjuk, mi is az a pestis.
— Akármi is, engem nem fog megtámadni.
— Honnan tudhatod, Marlene? — kérdezte Genarr.
— Csak úgy tudom.
Insigna a türelme határához ért. Mindkét karjánál fogva megragadta Marlenét:
— Marlene, azt kell tenned, amit mondanak!
— Nem, anya. Te nem érted meg. Engem már a Rotoron is vonzott az Erythro. És most, hogy itt vagyok rajta, minden eddiginél erősebben vonz.
Itt akarok maradni.
Itt biztonságban leszek. Nem akarok visszamenni a Rotorra. Ott kevésbé leszek biztonságban.
Genarr fölemelte a kezét, hogy beléfojtsa Insignába a kitörni készülő szót.
— Kompromisszumot ajánlok, Marlene. Édesanyád azért van itt, hogy elvégezzen bizonyos csillagászati megfigyeléseket. Ez még eltart egy ideig. Ígérd meg, hogy amíg ő el lesz foglalva, te nem hagyod cl a Kupolát, megteszel minden ésszerű óvintézkedést, és időnként vizsgálatnak veted alá magad. Ha semmi változást sem találunk agyad működésében, akkor nyugodtan kivárhatod a Kupola alatt, amíg édesanyád elvégzi a munkáját, és akkor újból elővesszük a dolgot.
Megegyeztünk?
Marlene elgondolkodva lehajtotta a fejét. Aztán azt mondta:
— Rendben van. De anyu, nehogy azt állítsd, hogy végeztél, amikor még nem fejezted be a munkád. Én tudni fogom. És eszedbe ne jusson összecsapni! Mert ezt is tudni fogom.
Insigna a homlokát ráncolta.
— Nem foglak becsapni, Marlene, és ne hidd, hogy akár a te érdekedben is lejjebb engedem a tudományos mércét.
— Bocsáss meg, anyu. Tudom, hogy az idegeidre megyek.
Insigna mélyet lélegzett.
— Ezt nem tagadom, de akár az idegeimre mégy, akár nem, te az én kislányom vagy, Marlene. Szeretlek, és biztonságban akarlak tudni. Nos, hogy látod, hazudok?
— Nem, anyu, nem hazudsz, de kérlek, higgy nekem, ha azt mondom, hogy biztonságban vagyok. Amióta itt élek az Erythrón, boldog vagyok. A Rotoron sohasem voltam boldog.
— És miért vagy boldog? — firtatta Genarr.
— Nem tudom, Siever bácsi. De elég az, ha az ember boldog, nem igaz? Még ha nem tudja is megmondani, hogy miért.
36
— Fáradtnak látszol, Eugenia — mondta Genarr.
— De nem testileg, Siever. Megviselt ez a számításokkal teli két hónap. Nem is tudom, hogy boldogultak az űrkorszak előtt a csillagászok azokkal a kezdetleges számítógépeikkel. Ha elképzelem, hogy Keplernek még az sem volt, és az égitestek mozgástörvényeit pusztán a logaritmus segítségével dolgozta ki, és még szerencsésnek mondhatta magát, mert éppen akkor találták föl a logaritmust.
— Elnézést a naiv föltételezésért, de én azt hittem, hogy manapság a csillagászok egyszerűen kiadják a műszereiknek az utasítást, aztán lefekszenek aludni, és amikor néhány óra múlva fölébrednek, mindent ott találnak szépen kinyomtatva és glédába rakva az íróasztalukon.
— Bárcsak úgy lenne! Ez a munka azonban más. El tudod képzelni, mekkora pontossággal kellett nekem kiszámítani a Nemezis és a Nap egymáshoz viszonyított sebességét, hogy meg tudjam állapítani, pontosan hol és mikor kerülnek legközelebb egymáshoz? Van róla fogalmad, milyen parányi mérési hiba is elegendő ahhoz, hogy úgy tűnjék, a Nemezis nem fog ártani a Földnek, holott a valóságban el fogja pusztítani, és fordítva? Akkor is bőven kijutna a munkából — folytatta Insigna hevesen —, ha a Nemezisen meg a Napon kívül egyéb csillag nem is léteznék a világmindenségben, csakhogy ott vannak a közeli csillagok, és mindegyik mozgást végez. Közülük legalább egytucatnyi elég nagy tömegű ahhoz, hogy parányi hatással legyen a Nemezisre vagy a Napra, vagy mindkettőre. Ez a parányi hatás is elegendő viszont ahhoz, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk, bármelyik irányban több millió kilométeres eltéréssé halmozódjék föl. És a pontos eredményhez megközelítő pontossággal ismerni kell minden egyes csillag tömegét, helyzetét, sebességét.
Ez egy tizenöt ismeretlenes, hallatlanul bonyolult egyenlet, Siever. A Nemezis szépen át fog sétálni a Naprendszeren, és több bolygóra is észrevehető hatást fog gyakorolni. Sok minden függ persze attól, hogy az egyes bolygók pályájuk melyik pontján tartózkodnak éppen a Nemezis áthaladásakor, mennyire mozdítja ki őket a Nemezis vonzereje, és mennyire befolyásolja ez az elmozdulás a többi bolygóra gyakorolt hatásukat. No és persze a Megas hatását is számításba kell venni.
— No és milyen végeredményre jutottál, Eugenia? — kérdezte Genarr komoran.
— Azzal számolok, hogy a Föld pályája a mostaninál egy szikrányival excentrikusabbá válik, a kistengelye valamelyest megrövidül a jelenlegihez képest.
— Ez mit jelent?
— Azt jelenti, hogy a Föld túlságosan forró lesz ahhoz, hogy lakható legyen. — És mi fog történni a Megasszal meg az Erythróval?
— Mérhetően semmi. A Nemezis-rendszer jóval kisebb, mint a Naprendszer, ezért erősebb benne az összetartó erő. Itt semmi sem fog észrevehetően kizökkenni, a Földön azonban annál inkább.
— Mikor következik ez be?
— Ötezer-huszonöt — plusz-mínusz tizenöt — év múlva a Nemezis eléri a legközelebbi pontot. A hatás szét fog húzódni arra a húsz-harminc évi időtartamra, amely alatt a Nemezis és a Nap közeledik, majd távolodik egymástól.
— Lehet számítani összeütközésre vagy ilyesmire?
— Ennek szinte nulla az eshetősége. Legalábbis ami a nagyobb testeket illeti. De persze egy Nap körüli kisbolygó eltalálhatja az Erythrót, vagy a Nemezis egyik kisbolygója a Földet.
Ennek minimális az esélye, bár ha mégis bekövetkezne, az katasztrofális következményekkel járna a Földre nézve. Ezt azonban képtelenség előre kiszámítani addig, amíg a két csillag elég közel nem kerül egymáshoz.
— De a Földet mindenesetre ki kell üríteni, nem igaz?
— Ó, igen.
— Erre azonban még van ötezer évük.
— Ötezer év nem is olyan sok arra, hogy nyolcmilliárd ember elszállítását elvégezzék. Figyelmeztetnünk kell őket.
— Figyelmeztetés nélkül, maguktól nem fognak rájönni?