Az alagút egy átjáró elé szögelt ősrégi katonai takaróban végződött. Fehér fény csapott ki mögüle, ahogy Molly átbújt alatta.
Négy négyzetes, fehér műanyagfal, hozzájuk illő mennyezettel és fehér kórházi csempével burkolt padlóval, amit kidomborodó csúszásgátló korongocskák tarkítottak. Középen négyzet alakú, fehérre mázolt faasztal állt, négy fehér tábori székkel.
Az ember, aki most hunyorogva állt mögöttük az ajtónyílásban, a válláról köpenyként redőző takaróval, úgy nézett ki, mintha szélcsatornában tervezték volna. Fülei nagyon kicsik voltak, laposan tapadtak keskeny koponyájához. Valami, ami nem volt teljesen mosoly, feltárta óriási és élesen hátrahajló metszőfogait. Régies tweedzakót viselt, baljában sajátos kézifegyvert tartott. Fürkészően nézett rájuk, hunyorított, s a pisztolyt zakója zsebébe ejtette. Intett Case-nek, és egy fehér műanyagtömbre mutatott, amely az ajtó mellé volt támasztva. Case odalépett, és meglátta, hogy a lemez tömör áramkörszendvics, közel egy centiméter vastag. Segített felemelni és beilleszteni az ajtónyílásba. Fürge, nikotinfoltos ujjak rögzítették le fehér velcroszalaggal. Rejtett elszívó kezdett duruzsolni.
— Az idő — szólalt meg a házigazda -, és a számítás. Ismered a tarifát, Moll.
— Átvilágításra van szükségünk, Finn. Beültetéseket keresünk.
— Akkor állj oda, a pilonok közé. Állj a szalagra. Húzd ki magad, egen. Most fordulj körbe, csinálj teljes háromhatvanat. — Case nézte, ahogy a nő a két törékeny külsejű, szenzorokkal telipakolt pillér között forog. A másik férfi kivett a zsebéből egy kicsiny monitort és rásandított. — Valami újdonság a fejedben, mgen. Szilícium, pirolitikus széntakaróval. Óra, ugye? A szemüvegedről ugyanazt látom, mint mindig: alacsony hőmérsékletű izotróp szén. A pirolitikus jobb biokompatibilitást ad, no de ez a te dolgod, igaz? A karmaiddal ugyanez a helyzet.
— Gyere ide, Case! — A férfi kopott fekete X-et látott a fehér padlón. — Fordulj körbe. Lassan.
— A fickó szűz — vont vállat a Finn. — Némi olcsó fogorvosi munka, ez minden.
— Biológiaiakat is kerestél? — Molly lehúzta zöld mellénye cipzárját, és levette a sötét szemüveget.
— Tán azt hiszed, a Mayóban vagy? Mássz fel az asztalra, kölyök, csinálunk egy kis szövettani vizsgálatot! — A férfi nevetett, még többet mutatva ki sárga fogaiból. — Nah. Finn azt mondja, édes husi, hogy bennetek nincsenek se kis poloskák, se kérgi bombák. Akarjátok, hogy lekapcsoljam az ernyőt?
— Csak addig, amíg kimész, Finn. Azután teljes ernyőt akarunk, és addig, ameddig kívánjuk.
— Hé, ez a Finnek teljesen megfelel, Moll! Úgyis az idő szerint fizetsz.
Leragasztották mögötte az ajtót; Molly megfordította az egyik fehér széket és ráült, arcát összefont alkarján pihentette. — Most beszélhetünk. Ez olyan privát hely, amilyen a pénzemért lehet.
— Miről beszélhetünk?
— Arról, amit csinálunk.
— És mit csinálunk?
— Armitage-nak dolgozunk.
— És azt mondod, ez nem az ő javára megy?
— Azt. Láttam a profilodat, Case. És láttam egyszer a vásárlási listánk hátralevő részét is. Dolgoztál már halottakkal?
— Nem. — A tükörképét nézte a nő szemüvegén. — De gondolom, tudnék. Jó vagyok abban, amit csinálok. — A jelen idő felidegesítette.
— Tudod, hogy Dixie Flatline meghalt?
Bólintott.
— Azt hallottam, a szíve vitte el.
— Az ő agykártyájával fogsz dolgozni — A nő elmosolyodott. — Ő tanított az alaptrükkökre, mi? Ő és Quine. Mellesleg ismerem Quine-t. Igazi seggfej.
— Valaki megszerezte McCoy Pauley agyfelvételét? Kicsoda? — Most Case is leült, s az asztalra könyökölt. — Nem értem. Sosem csinálta volna végig.
— Sense/Net. Megát fizettek neki, mérget vehetsz rá.
— Quine szintén halott?
— Nincs akkora szerencsénk. Európában van. Ebbe nem folyik bele.
— Nos, ha meg tudjuk szerezni a Flatline-t, akkor miénk a pálya. Ő volt a legjobb. Tudsz róla, hogy háromszor halt agyhalált?
A nő bólintott.
— Az EEG-je egy merő flatline volt. Szálegyenes. Megmutatta a szalagokat. „Fiú, én meghóttam.”
— Idehallgass, Case, én azóta próbálom kiszimatolni, hogy ki áll Armitage mögött, amióta hozzászegődtem. De úgy tűnik, ez nem egy konszernt, egy kormányt vagy valami jakuzaérdekeltséget képvisel. Armitage parancsokat kap. Mintha valami azt mondta volna neki, hogy menjen ki Chibába, szedjen fel egy narkóst, aki már totál lerobbant és az utolsókat rúgja, és adjon egy programot a műtétért, ami helyrepofozza. A pénzért, amit azért a sebészeti programért a piac bármikor kész volt kifizetni, akár húsz világklasszis cowboyt is megvehettünk volna. Te jó voltál, de annyira azért nem… — Molly megdörzsölte az orrcimpáját.
— Mindez nyilvánvalóan jelent valakit — felelte Case -, valaki nagyot.
— Nehogy a végén a lelkedbe gázoljak! — vigyorodott el a nő. — Egy kemény akciót fogunk csinálni, Case, hogy megkapjuk a Flatline-agykártyát. A Sense/Net egy belvárosi könyvtártrezorba zárta el. Egy angolna seggelyukába is könnyebb bejutni, mint oda. Nos, Sense/Net-ék ugyanott tartják az összes új anyagukat az őszi évszakra. Ha azokat megfújod, máris gennyesre kerested magad. De nem, nekünk csak a Flatline-t kell lenyúlnunk, semmi egyebet. Furcsa, nem?
— Egen, ez mind furcsa. Te furcsa vagy, furcsa ez a lyuk is, és ki az a furcsa kis hörcsög odakinn a hallban?
— Finn, egy régi kapcsolatom. Orgazda, leginkább. Software. Ez az elrejtőzés-üzlet csak mellékes. De rávettem Armitage-t, hogy őt válassza itteni technikusunknak, szóval ha később felbukkan, te nem láttad soha. Értve?
— Na és benned mi mállik szét Armitage jóvoltából?
— Én könnyű eset vagyok — mosolyodott el Molly. — Mint mindenki, aki profin teszi, amit tesz. Ezért profik, nem igaz? Neked becsatlakozásokat kell csinálnod, nekem verekednem kell.
Case rámeredt. — Akkor mondd el nekem, amit Armitage-ról tudsz!
— Kezdetnek annyit, hogy Armitage nevű egyén sosem vett részt egyetlen Süvöltő Ököl-műveletben sem; ellenőriztem. De ez nem sokat jelent. Egyik túlélő képe se hasonlít az övére. — Molly megrántotta a vállát. — Nagy kaland. És amit megtudtam, az csak a kezdet — körmével széke háttámláján dobolt. — De te cowboy vagy, nemde? Úgy értem, talán te körülnézhetnél kissé… — És mosolygott.
— Megölne.
— Lehet. De az is lehet, hogy nem. Azt hiszem, szüksége van rád, Case, méghozzá nagyon. És amellett te dörzsölt pali vagy, nem? Te tutira kiszagolsz róla valamit.
— Mi van még azon a listán, amit említettél?
— Játékok. A legtöbbje neked. És egy címeres pszichopata, bizonyos Peter Riviera. Igazán kellemetlen egy pofa.
— Ő hol van?
— Nemt'om. De valóban beteg a mandró, nem hazudok. Láttam a profilját — a nő grimaszt vágott — borzasztó. — Felállt, és macska módjára nyújtózkodott. — Szóval, közös a tengely, fiú? Együtt vagyunk ebben? Társakként?