12:05:00-kor valamivel több mint háromezer dolgozó tartózkodott a Sense/Net konzorcium tükörborítású gubójában. Éjfél után öt perccel, amikor a Modernek üzenete egy fehér képernyő-fellobbanással véget ért, a Sense/Net Piramis felsikoltott.
Reagálva arra a lehetőségre, hogy az épület szellőzőrendszerébe Kék Kilences került, a New York-i Rendőrség nyomban fél tucat légsiklót indított a Sense/Net Piramis felé. Valamennyi jelzőfényük vadul villogott. A BAMT Gyorshadtest egyik helikoptere is felemelkedett Riker's Island-en kiépített bázisáról.
Case elengedte második programját. Gondosan megalkotott vírus támadta meg a kódrendszert, amely a Sense/Net kutatási anyagait befogadó alagsor legfőbb ellenőrző parancsait védte. — Boston — érkezett Molly hangja a közvetítőláncon keresztül -, leértem. — Case átváltott rá, és meglátta a lift üres falát. A nő lehúzta a fehér nadrág cipzárját. Alaktalan, a nő fakó rózsaszín bokájával pontosan megegyező árnyalatú csomag bukkant elő alóla; mikroporózus szalag tartotta a helyén. Molly letérdelt, és lehántotta a szalagot. Az álcázó polikarbonon burgundivörös csíkok villantak át, ahogy a nő széthajtogatta a Modern-ruhát. Az esőköpenyt levetette, és a fehér nadrág mellé dobta a padlóra, aztán elkezdte felhúzni a kezeslábast a fehér necctrikó fölé.
12:06:26.
Case vírusa léket vésett a könyvtár parancsjegébe. A férfi átfurakodott rajta, és végtelen, mélykék térségre lelt, melyben sűrű, halványkék neonrácsra fűzött, színkódolt gömbök sorakoztak. A mátrix nem-terében egy adott adatkonstrukció végtelen sok szubjektív dimenziót tartalmazott; egy gyerek játékszámológépe — Case Sendai-ján keresztül hozzáférve — korlátlan számban állította volna elő a nemlét néhány alapparanccsal teliaggatott öbleit. A férfi nekilátott, hogy bebillentyűzze a jelsorozatot, amit a Finn egy súlyos droggondokkal küszködő középszintű hivatalnoktól szerzett be. Kezdett keresztülsiklani a gömbökön, akárha láthatatlan ösvényeken járna.
Itt van. Ez az.
Mialatt utat vájt magának a gömbbe, s annak hidegkék neonboltozata mint megfagyott, csillagtalan és sima üveg borult föléje, kioldott egy alprogramot, amely bizonyos módosításokat hajtott végre a mag ellenőrző parancsain.
Most pedig kifelé!
Óvatosan visszatolatott, s a vírus újra összeszőtte az ablak szerkezetét.
Kész.
A Sense/Net előcsarnokában, alacsony, négyszögletes virágtartó mögött két Panther Modern ült készenlétben, és egy videokamerával rögzítette a zűrzavart. Mindkettőjük kaméleonruhát viselt. — A Taktikaiak most habkordonokat vonnak — jegyezte meg az egyik, a gégemikrofonjához intézve szavait. — A Gyorsak még mindig landolni próbálnak a dongójukkal.
Case ráütött a szimstim kapcsolójára — és törött csont gyötrelmeinek poklába érkezett. Molly egy hosszú folyosó üresszürke falához támaszkodott; szaggatottan és szabálytalanul lélegzett. Case azonnal visszatért a mátrixba, bal combjában a fehéren izzó fájdalom gyengülő sávjával.
— Mi történik, Bagázs? — kérdezte az Összekötőtől.
— Mitt'omén, Vájár! Az Anya nem beszél. Várjunk.
Case programja újraindította magát. A helyreállított ablak közepétől jégtörője mozgó körvonaláig egyetlen hajszálvékony, karmazsinvörös neonfonal feszült. Nem volt ideje várni. Mély levegőt véve ismét átkapcsolt.
Molly egy lépést tett, s testsúlyát a folyosó falára próbálta áthelyezni. Case felnyögött a padlástérben. A második lépéssel a nő átjutott egy kinyújtott kar felett. Friss vértől csillogó egyenruhaujj. Rövid pillantás egy szilánkokká tört üvegszálas sokkolóbotra. Molly látása alagúttá szűkült. A harmadik lépésnél Case felüvöltött, és ismét a mátrixban találta magát.
— Bagázs? Boston, bébi… — a nő hangja tele volt szenvedéssel. Köhögött. — Apróbb zűr a helyiekkel. Asszem, az egyik eltörte a lábam.
— Mire van most szükséged, Macska Anya? — Az összekötő hangját alig lehetett kivenni, szinte elveszett a statikus zajban.
Case kényszerítette magát, hogy visszaváltson. A nő a falnak dőlt, s teljes súlyával a jobb lábára nehezedett. Végigtapogatta a kezeslábas kenguruzsebének tartalmát, s előcibált egy plasztiklemezt, amelyen dermadiskek szivárványa fénylett fel. Kiválasztott hármat és erősen a bal csuklójára szorította őket, az erek fölé. Hatezer mikrogrammnyi szintetikus endorfin sújtott le kalapácsként a fájdalomra, valósággal összezúzva azt. A nő háta görcsbe rándult. Combjait rózsaszín hőhullámok borították el. Felsóhajtott, és lassacskán elernyedt.
— Oké, Bagázs. Most már oké. De kell nekem egy orvoscsoport, mikor kijövök. Mondjátok meg az embereimnek. Vájár, két percre vagyok a céltól. Tudod tartani?
— Mondd meg neki, hogy bent vagyok és tartom — válaszolta Case.
Molly bicegve elindult a folyosón. Amikor egyszer visszanézett, Case meglátta a Sense/Net három biztonsági emberének összeroskadt testét. Az egyiknek mintha nem lett volna szeme.
— A Taktikaiak és a Gyorsak lezárták a földszintet, Macska Anya. Habkordonok. Az előcsarnokban kezd meleg lenni a helyzet.
— Az idelenn is elég meleg — felelte a nő, s átlódította magát egy kettős szürke acélajtón. — Majdnem ott vagyok. Vájár.
Case átkattintott a mátrixba, és lehúzta homlokáról az elektródákat. Csurom izzadság volt az egész teste. Egy törülközővel letörölte a homlokát, sebtében kortyolt egyet a Hosaka melletti kerékpárkulacsból, és áttanulmányozta a képernyőre kirajzolódó könyvtár-térképet. Pulzáló piros kurzor araszolt át egy ajtónyílás körvonalain. Csupán pár milliméternyire volt attól a zöld ponttól, amely Dixie Flatline agykártyájának helyét jelezte. Azon tűnődött, vajon a szer mit tett a nő lábával, hogy így tud vele járni. Ha elegendő szintetikus endorfinja lenne, még egy pár véres csonkon is elvánszorogna… A férfi szorosabbra húzta a nylonhámot, ami a székben tartotta, és visszatette az elektródákat.
Az eljárás most a következő: elektródák, becsatlakozás, átkapcsolás.
A Sense/Net kutatási könyvtára kihalt raktárterület volt; az itt tárolt anyagokat fizikailag el kellett távolítani ahhoz, hogy rájuk csatolódhassanak. Molly egyforma szürke szekrénysorok között sántikált.
— Mondd meg neki, hogy még öttel tovább és balra a tizedik, Bagázs — szólalt meg Case.
— Öttel tovább és tízzel balra. Macska Anya — továbbította a közvetítő.
A nő balra fordult. Két szekrény között holtsápadt könyvtárosnő kuporgott, nedves arccal és üres szemekkel. Molly nem törődött vele. Case-t érdekelte volna, mit tettek a Modernek, amivel ilyen fokú irtózást idéztek elő. Tudta, hogy valamiféle félrevezető fenyegetésről volt szó, de a jege túlságosan lekötötte ahhoz, hogy megértse Molly magyarázatát.