— Ez az egy van csak?
— Persze, testvér — felelte Maelcum, s egy piros ronggyal letörölte az olajat a fekete csőről. A fekete poliburkolat a másik kezével tartott pisztolymarkolat köré gyűrődött -, én és én vagyunk a rastafari haditengerészet, hidd el.
Case a homloka elé húzta az elektródákat. Nem is vesződött azzal, hogy feltegye a Texas katétert; a Villa Straylightban legalább pisál egy igazit, még akkor is, ha utoljára.
Becsatlakozott.
— Hé — szólította meg az agykártya -, a jó öreg Peter teljesen bezsongott, ugye?
Úgy látszott, most már a Tessier-Ashpool jég részét alkotják; a smaragdívek kiszélesedtek, összenőttek, szilárd tömeggé váltak. Az őket körülvevő kínai program síkjaiban a zöld uralkodott.
— Egyre közelebb, mi, Dixie?
— Valóban közel járunk. Hamarosan kelleni fogsz.
— Figyelj, Dix! Wintermute azt mondja, a Kuang beette magát a mi Hosakánkba. Ki kell hogy csatlakoztassalak téged és a deckemet az áramkörből, fel kell hogy hurcoljalak Straylightba, hogy visszadugjalak az oltani őrprogramba. így Wintermute. Azt mondja, a Kuang vírus ott mindenhová bejut. Belülről fogjuk csinálni, a Straylight-rendszeren keresztül.
— Csodálatos — felelte Flatline. — Sohasem szerettem semmit egyszerűen csinálni, ha csinálhattam seggel visszafelé is…
Case átkapcsolt.
Bele a nő sötétségébe, tajtékzó érzéktöbbszörösbe, ahol a fájdalma régi vas íze volt, dinnye szaga volt, arcát simogató lepke szárnya volt. Molly eszméletlenül hevert, és a férfi el volt rekesztve álmaitól. Amikor az optikai chip felizzott, az alfanumerikus jegyeknek udvara volt, mindegyik körül halvány rózsaszín fény-koszorú derengett.
07:29:40
— Ez nagyon elszomorít, Peter! — 3Jane hangja mintha üreges távolból szólt volna. Molly hall — állapította meg a férfi, aztán kijavította magát. A szimstim-egység sértetlen és a helyén maradt; Case érezte, ahogy a nő bordáiba nyomódik. Molly füle felfogta a lány hangjának rezdüléseit. Riviera valami rövidet és kivehetetlent mondott. — De én nem — felelte a lány -, és ez egy cseppet sem mulatságos. Hideo lehoz egy orvosi felszerelést az intenzív osztályról. Ehhez már sebész kellene.
Csend támadt. Nagyon tisztán, Case meghallotta a medence oldalának loccsanó víz hangját.
— Miről meséltél neki, amikor visszajöttem? — Riviera most nagyon közel volt.
— Az anyámról. Ő kért meg rá. Azt hiszem, sokkos állapotban volt, Hideo injekciójától eltekintve is. Miért tetted ezt vele?
— Látni akartam, hogy betörnek-e.
— Az egyik betört. Amikor magához tér — ha magához tér -, meg fogjuk látni, milyen színű a szeme.
— Különösen veszélyes. Túlságosan veszélyes. Ha nem vagyok itt, hogy megtévesszem, hogy feldobjam Ashpoolt; hogy megtévesszem őt és a saját Hideómat, hogy eldobassam a kis bombáját, akkor hol lennél? A hatalmában.
— Nem — válaszolta 3Jane -, ott volt Hideo. Nem hiszem, hogy tisztában lennél Hideóval. Ő tisztában van vele, szemmel láthatólag.
— Kérsz egy italt?
— Bort. A fehérből.
Case kicsatlakozolt.
Maelcum a Garvey irányítószerveire görnyedt, s parancsokat gépelt be a dokkolási sorozathoz. A modul központi képernyője egy rögzített piros négyzetet mutatott, ami a Straylight-dokkot jelképezte. A Garvey nagyobb négyzet volt, zöld, amely lassan zsugorodott, s Maelcum parancsai nyomán ide-oda ingadozott. Balra, egy kisebb képernyő a Garvey és a Haniwa vázrajzát mutatta, amint megközelítik az orsó görbületét.
— Egy óránk van, haver — mondta Case, kihúzva a száloptika-szalagot a Hosakából. Deckjének tápelemei kilencven percre voltak jók, de Flatline kártyája még külön elvett belőlük. Gyorsan, gépiesen dolgozott, az agy kártyát mikroporózus szalaggal az Ono-Sendai aljára rögzítette. Maelcum munkaöve úszott el mellette. Megakasztotta, lecsippentette a két lökéscsillapító gumikötél-darabot a szürke, négyszögletes tapadópárnával, és a két csipesz kapcsait egymásba akasztotta. A párnákat a deckje oldalához tartotta, és működésbe hozta a hüvelykkart, amely a szippantást végezte. A deckkel, az agykártyával, és a maga elé akasztott, rögtönzött vállszíjjal beleküzdötte magát a dzsekijébe, ellenőrizve a zsebei tartalmát. Az Armitage-től kapott útlevél, az azonos névre kiállított bank-chip, a Szabadpartra történt belépéskor kiadott hitel-chip, a Bruce-tól vett két betafenetilamin-derma, egy köteg új yen, fél csomag Jehjüan, és a suriken. A Szabadpart-chipet áthajította a válla felett, hallotta, ahogy lepattan az orosz légtisztítóról. Már ugyanezt készült tenni az acélcsillaggal is, de a visszapattanó hitelchip nekicsapódott a tarkójának, félreperdült, beleütközött a mennyezetbe, és lebucskázott Maelcum bal válláról. A sionita félbeszakította vezetését, hogy hátrapillantson rá. Case a surikenre nézett, aztán a dzsekije zsebébe gyömöszölte, s hallotta, ahogy elszakad a bélés.
— Hián'zik neked a Mute, testvér — mondta Maelcum. — Mute mondta, megpiszká'ja a biztonságit a Garvey számára. Garvey úgy dokkol mint egy másik hajó; hajó, amit Babilonró' vá'nak. Mute kódokat sugároz nekünk.
— Felvesszük az űrruhákat?
— Túl nehezek. — Maelcum vállat vont. — Maradj a hálóban, 'míg azt mondom neked. — Beütött egy végső sorozatot a modulba, és megragadta a kopott fogantyúkat a navigációs pult mindkét oldalán. Case látta, hogy a zöld négyzet zsugorodik néhány millimétert, hogy átfedje a piros négyzetet. A kisebbik képernyőn a Haniwa leengedte az orrát, hogy elkerülje az orsó ívét, és csapdába esett. A Garvey még mindig úgy függött alatta, mint egy foglyulejtett lárva. A vontató zengett, rázkódott. Két stilizált kar pattant ki. hogy megragadja a nyúlánk darázsformát. Straylight sárga kutatónégyszöget tolt ki, ami meggörbült, a Haniwa és a Garvey mellett tapogatódzott.
Recsegő hang hallatszott az orrból, a tömítés remegő páfrányain túlról.
— Testvér — szólalt meg Maelcum -, ügyelj gravitációt kaptunk! — Tucatnyi apró tárgy csapódott egyidőben a kabin padlójára, mintha csak mágnessel rántották volna oda. Case-nek elakadt a lélegzete, ahogy a belső szervei új elrendezésbe húzódtak. A deck és az agykártya fájdalmasan a térdére esett.
Most már hozzákapcsolódtak az orsóhoz, s együtt forogtak vele.
Maelcum kitárta a karjait, kihajlítgatta vállaiból a feszültséget, és levette lila dreadzsákját, kirázva fürtjeit. — Jöjj most, testvér, ha asz'mondod, hogy az idő a legfontosabb…!
19
A Villa Straylight élősdi szerkezet — emlékeztette magát Case, ahogy ellépett a tömítés indái mellett, s keresztül a Marcus Garvey elülső csapóajtaján. Straylight Szabadpartból csapolta ki a levegőt és a vizet, és nem volt saját ökorendszere.
A dokk által kinyújtott átjárócső valamivel kifinomultabb változata volt annak, amin keresztülbukdácsolt, hogy a Haniwára érjen, s az orsó forgási gravitációjában való használatra tervezték. Belső hidraulikus tagokkal ízelt harmonikaalagút volt, minden szelvényt erős, csúszásgátló műanyaghurok vett körül, s a hurkok létrafokokként szolgáltak. Az átjáró a Haniwa körül kígyózott; ahol a Garvey zsilipjéhez csatlakozott, ott vízszintes volt, de a yacht törzse körül függőleges kapaszkodót alkotva élesen fel- és balra kanyarodott. Maelcum már felfelé haladt a gyűrűkön, bal kezével húzta fel magát, jobbjában a Remingtont szorongatta. Foltos, buggyos gyakorlót viselt, ujjavesztett zöld nylonzakóját, és egy pár rongyos vitorlavászon sportcipőt, élénkpiros talpakkal. Amikor egy újabb gyűrűre hágott, az átjáró mindig enyhén belengett.