Bárhogyan is történt az Elválás, az emberek már a történelmi idők kezdete óta a Szigetvilágot és keleten a kargád földeket népesítik be, míg a sárkányok a legnyugatabbra eső — és azon túli — területeket lakják. Az emberek mindig is csodálkoztak rajta, hogy a sárkányok miért választották élőhelyüknek a nyílt óceánt, holott ők „a szél és a tűz teremtményei”, és azonnal megfulladnak, amint alámerülnek a tengerbe. Nem kell azonban megérinteniük a vizet, még a talajt sem; teljes mértékben a levegő szülöttei, szinte egész életükben repülnek, napfényben, csillagfényben. A földnek egyedül akkor veszik hasznát, amikor valamely sziklás helyen tojást raknak és kiköltik fiókáikat. A legtávolabbra eső Nyugati Peremvidék kicsiny, elzárt szigetecskéi épp megfelelnek erre a célra.
Az Éa teremtése tartalmaz — meglehetősen ködös — utalásokat a sárkányok és az emberek kezdeti egységére, majd későbbi különválására. Ez azért lehetséges, mert a költemény eredeti formája, a Teremtés Nyelvén íródott változat, talán még a különválás előtti időkből származik. Az emberek és a sárkányok közös eredetének legjobb bizonyítéka a költemény egyik régies archik szava, az alath, amelynek „nép” vagy „emberlény” jelentést tulajdonítanak. Etimológiailag (Atla és Hatha Igaz Rúnái alapján) ez a szó azt jelenti: „szó-lények” vagy „akik szavakkal szólnak”, és ennek alapján jelölheti a sárkányokat, vagy legalábbis vonatkozhat rájuk is. Az alath helyett időnként az alherath szót használják, amelyet „igaz szó-lények” vagy „akik igaz szavakkal szólnak” formákban értelmeznek. Ezzel az Igaz Beszéd ismerőit jelölik, akik lehetnek az ember-mágusok, de ugyanígy lehetnek a sárkányok is. Az ősi pálni tudásban úgy tartják, a mágusokra és a sárkányokra egyformán ez a szó használatos.
A sárkányok az Igaz Beszéd ismeretével születnek, vagy ahogy Kóbor fogalmazta meg: „a sárkány és a sárkány beszéde egyazon dolog, egyazon létező.” Ha az emberek eredetileg szintén rendelkeztek ilyen — velük született — tudással, akkor azt sárkánytermészetükkel együtt elveszítették.
Nyelvek
Az Öreg Beszéd, vagy más néven a Teremtés Nyelve — amelynek segítségével Tritán megteremtette Óceánföld szigeteit az idők kezdetén — feltételezhetően végtelen nyelv, minthogy a világon minden egyes dolgot megnevez.
A sárkányok e nyelv ismeretével születnek, ám az emberek nem, ahogy azt fentebb is említettük. Akad persze, egy-két kivétel. Nagyon kevés, alig néhány emberi lény születik úgy, hogy a nagy hatalmú mágia ajándéka vagy a sárkányokkal való rokonság révén, ösztönösen ismer néhány szót az Öreg Beszédből. Az emberek túlnyomó többségének meg kell tanulnia az Öreg Beszédet ahhoz, hogy használhassa. A mágikus művészetek archik gyakorlói, a tanítóiktól kapják meg ezt a tudást. A varázslók és a boszorkányok csak kevés szót tanulnak meg egész életük során; a mágusok viszont sokat megismerhetnek, és némelyikük a sárkányokéhoz hasonló folyékonysággal beszéli a Teremtés Nyelvét.
Minden varázslathoz szükséges legalább egy szó az Öreg Beszédből, bár egy falusi boszorkány vagy varázsló esetenként nem is ismeri teljesen, a használt szó jelentését. A nagyobb varázslatok igéi teljes egészükben az Ősi Nyelv szavaiból tevődnek össze, és csak akkor érthetőek meg, ha végigmondják őket.
Többé-kevésbé a Szigetvilág egészén ismerik az archik nyelvet. A Rosszánon beszélt rosszáni és a kargád földeken ismert karg különálló nyelveknek tekinthetőek, ám mindhárom a Teremtés Nyelvéből ered. Ez a három nyelv nem alkalmas varázslatok létrehozására, varázsigék szövésére.
A Szigetvilág népei archik nyelven beszélnek. Természetesen annyi tájszólás és nyelvjárás létezik, ahány különálló sziget és szigetcsoport alkotja a lakott világot, de ezek egyike sem annyira különleges, hogy emiatt érthetetlenné válna.
A rosszáni nyelvet Rosszánon és a tőle északnyugatra fekvő két szigeten beszélik, s inkább van rokonságban a karg nyelvvel, mintsem az archikkal. Hangzásában és nyelvtanában a karg nyelv tért el a leginkább a Teremtés Nyelvétől. Az emberek többsége egyáltalán nem tudja, hogy a különféle népek nyelveinek eredete közös. A szigetvilági tudósok elméletileg ismerik e tényt, de a kargok teljes mértékben tagadják, főként azért, mert összetévesztik az archikot az Öreg Beszéddel, amely a rettegett és kerülendő mágiahasználat nyelve. Emiatt a szigetvilági beszédet is a gonosz, ártó varázslóság nyelvének tartják.
Írás
Az írást állítólag a Rúnamesterek, a Szigetvilág első nagy mágusai találták fel, talán azért, hogy ezzel is fenntartsák az Öreg Beszédet. A sárkányoknak nincs írott nyelve.
Óceánföldön két különböző írásforma alakult ki: az Igaz Rúnák és a rúnaírás.
A Szigetvilágban használt Igaz Rúnák az Öreg Beszéd szavainak megtestesülései. Az Igaz Rúnák nem csupán jelek, hanem egyben tárgyiasító eszközök is: a segítségükkel létrehozható egy dolog, egy állapot, vagy akár egy esemény is. Egy ilyen rúna leírása önmagában jelentős cselekedetnek tekintendő. A cselekedetben rejlő hatalom mértéke függ a körülményektől. Az Igaz Rúnák többségét ősi szövegek és tudáskönyvek rejtik, így csak a használatukban képzett mágusok számára bírnak értelemmel. Néhány ilyen szimbólum azonban egészen közhasználatúvá vált, például az is, amelyet építkezéskor, tűz elleni védelemként rajzolnak fel az ajtó feletti szemöldökfára. Ezek a jelek a tanulatlanok számára is ismerősek.
Jóval az Igaz Rúnák kidolgozása után egy hasonló, de a mágikus energiákat nélkülöző rúnaírás fejlődött ki az archik nyelvből. Ez az írás csak annyira hathat ki a valóságra, mint bármely más köznapi írott nyelv; hogy úgy mondjuk, közvetetten, de jelentős mértékben.
Az első Igaz Rúnákat állítólag Tritán tűzzel írta a szélbe, és azok egykorúak a Teremtés Nyelvével. Ám ez nem feltétlenül igaz, minthogy a sárkányok nem használnak írást, és ha fel is ismerik az Igaz Rúnákat, ennek még soha nem adták jelét.
Minden egyes Igaz Rúnának megvan a maga jelentősége, értelme vagy jelentéssora, amely többé-kevésbé meghatározható archikul; de valójában a rúnák egyáltalán nem szavak, hanem önmagukban álló varázslatok, cselekedetek. Ez is csak akkor igaz azonban, ha az Öreg Beszéd nyelvtana szerint értelmezzük és mágus mondja ki vagy írja le őket, és nem állításként, hanem a cselekvés szándékával, amely mozdulatok és hangsorok erejével támogatva — így születik belőlük varázslat —, szabadon ereszti a szó vagy rúna teljes hatalmát.
Ha leírják, akkor a varázslat írott formája az Igaz Rúna, néha az archik rúnaírás jeleivel kiegészítve. Ha Igaz Rúnával leírható — akárcsak az Öreg Beszéd minden szava —, akkor aki beszél, az garantáltan igazat mond — feltéve, hogy emberről van szó. Az emberek képtelenek hazudni ezen a nyelven. A sárkányok képesek erre is, legalábbis maguk a sárkányok ezt mondják. És ha ezzel valótlant állítanak, akkor éppen azt bizonyítják, hogy mindig igazat mondanak.
Egy Igaz Rúna kimondott neve lehet a jelentésének megfelelő szó az Öreg Beszédben, avagy lehet az archik fordításban megadott értelme. A gyakrabban használt rúnákat mindenféle ceremónia nélkül alkalmazzák, az archikot beszélő köznapi emberek. A mágia gyakorlói azonban még a jól ismert, gyakran használt neveket is óvatosan ejtik ki, minthogy ezek — az említett jellegüktől függetlenül — mégiscsak az Öreg Beszéd szavai, így akaratlanul és kiszámíthatatlan módon befolyásolhatják a környezetet. Ilyen például a Pirr (védelmet nyújt tűz, szél és őrület ellen), a Sifl („haladj sebesen”), és a Simn („hibátlanul dolgozz”).