Az úgynevezett Hatszáz Archik Rúna kifejezés alatt nem a köznapi archik rúnaíráshoz használt jeleket értik. Ezek olyan Igaz Rúnák, amelyeknek használata „biztonságos”; a köznapi nyelvben hatástalan, semleges nevek. Igaz neveik az Öreg Beszéd szavai — mint minden Igaz Rúna esetében —, és ezért csendben memorizálandóak. A törekvőbb mágusdiákok megtanulhatják a További Rúnákat, Éa Rúnáit, és még sok másik jelet is. Ha az Öreg Beszéd végtelen, akkor az Igaz Rúnák sora is az.
A köznapi archik karaktereit archik rúnáknak nevezik, állami és kereskedelmi ügyekben, személyes üzenetekhez, történelmi feljegyzésekhez, mesék és dalok lejegyzéséhez használják. A szigetvilágiak többsége megtanul pár száz vagy egy-két ezer ilyen karaktert, és ez teszi ki néhány esztendős iskolai tanulmányaik java részét. Legyen szó akár a beszélt, akár az írott formájáról, az archik nyelv alkalmatlan varázslatok létrehozására.
Az irodalom és a történelem forrásai
Másfél évezreddel ezelőtt azért fejlesztették ki az archik rúnákat, hogy lehetővé tegyék a narratív írást. Ahogy telt az idő, az Éa teremtése, a Téli ének, a tettek és énekek, a dalok és a szájhagyomány útján terjedő legendák és balladák többségét papírra vetették. Jelenleg mind szóban, mind írásban megtalálhatóak a Szigetvilágban. Az ősi szövegeknek számos írott másolata létezik, ami megakadályozza, hogy túlságosan megváltozzanak, vagy együtt elvesszenek. Ám a gyermekeknek tanított dalok és történelem, mindig is szóban terjedt.
Az ősarchik szavak mind mennyiségben, mind kiejtésben különböznek a jelenleg használtaktól, de — az ismétlésre alapozott tanítások révén — rendszeres kimondásuk és meghallgatásuk fenntartja az archaikus nyelv értelmét (és sajátos elcsúszásokat okoz a mindennapi beszédben), míg az archik rúnák, akárcsak a kínai karakterek, többféle kiejtést és jelentésárnyalatot fejezhetnek ki.
A történetek, énekek, dalok és népszerű balladák még mindig elsősorban szóban születnek meg, többnyire kiváló énekesek által. Az általános érdeklődést felkeltő újabb munkákat hamar le is jegyzik, esetenként helyi fordításokat készítenek belőlük.
Akár előadják, akár némán olvassák, az ilyen költeményeket a tartalmuk teszi értékessé, nem az irodalmi értékük, ami igen széles skálán mozog. Egészen hanyagul kezelik a verslábakat, emellett az alliterációk, a stilizált kifejezésmód és az ismétlés, gyakori költői eszköznek számít. A tartalom általában mitikus, epikus vagy történelmi elbeszélés, földrajzi leírás, gyakorlati megfigyelés a természettel, a mezőgazdasággal, a tengeri jártasságokkal, a kézművességgel kapcsolatban, intő és figyelmeztető mesék és példázatok, filozófiai, látomásos és spirituális költészet, s szerelmes ének. Az énekek és tettek általában kántált szövegek, a balladákat éneklik, és gyakran valamilyen ütős hangszerrel kísérik. A hivatásos énekesek esetleg hárfát, violát, dobot vagy más eszközt használnak. A dalok tartalma kevésbé narratív jellegű, és többségüket a hangzásukért értékelik.
A történelemkönyvek, a mágiával kapcsolatos feljegyzések és leírások tartalma, csak és kizárólag írott formában terjed — az utóbbiaknál általában keverednek az archik és az Igaz Rúnák. A tudáskönyvekben varázslatok leírásai szerepelnek, a szerző-mágus vagy mágusok sorának megjegyzéseivel gazdagítva. Ezekből a könyvekből csak egy-egy másolat készül.
Gyakran különösen fontos, hogy e tudáskönyvek szavait az olvasó ne mondja ki hangosan.
A rosszániak archik rúnákkal írják le szavaikat, minthogy leginkább az archik anyanyelvű területekkel állnak kapcsolatban.
A kargok mélyről fakadóan elleneznek mindenféle írást, minthogy azt gonosz varázslóságnak tartják. Számításaikat és feljegyzéseiket bonyolult színrendszerekkel és fonálra kötött súlyokkal végzik, és kitűnő matematikusaik tizenkettes számrendszert használnak. Egyfajta egyszerű képírást csak az Istenkirályok hatalomra kerülése óta alkalmaznak, és azt is igen ritkán. A Karg Birodalom hivatalnokai és kereskedői az archik rúnákat átültették a karg nyelvre, néhány helyen egyszerűsítették és kiegészítették, de csak diplomáciai és üzleti célból. A karg papok sohasem tanultak meg írni; és az írással foglalkozók is gyakran vékony áthúzással alkalmazzák az archik rúnákat, hogy semlegesítsék a bennük rejlő boszorkányságot.
TÖRTÉNELEM
Megjegyzés a dátumokhoz: Sok szigeten egyedi időszámítás alakult ki az évek múlásának számontartására. A Szigetvilág legszélesebb körben alkalmazott rendszere, amely az Enyhelyi mesékből ered, Mórred trónra kerülésének évét tekinti a történelem kezdetének. Ebben a rendszerben a „jelen”, amely időben az olvasó jár, az 1058. szigetvilági esztendő.
A kezdet
Amit Óceánföld ősi dolgairól tudhatunk, az mind költeményekben és énekekben lelhető fel, amelyeket a szájhagyomány őrzött meg, az írás kifejlődése előtti évszázadok során.
Az Éa teremtése, a legősibb és legszentebb költemény, legalább kétezer éve ismert archik nyelven; eredeti változatában pedig még több évezrede létezhet. Harmincegy strófában meséli el Tritán cselekedeteit, ahogy az idők kezdetén kiemelte Óceánföld szigeteit a végtelen vizekből, megteremtette a létező dolgokat, és megnevezte őket a Teremtés Nyelvén — amely nyelven e költemény is született.
Az óceán azonban már a szigetek előtt is létezett; így mondják a dalok.
És a föld Ősi Erői — amelyek megtestesültek a Kútfő-hegy, a Terranon Kő, a Lappang-liget és Paor Ajaka formájában, Atuan sírjainál és még számos helyen —, talán magával a szilárd talajjal lehetnek egykorúak.
Lehetséges, hogy Tritán maga is egy, vagy egy volt a föld Ősi Erői közül. Az is lehet, hogy a Tritán nem más, mint a föld neve. Néhányan úgy tartják, hogy a sárkányok, vagy legalábbis bizonyos sárkányok vagy bizonyos emberek, egyenesen Tritán manifesztációi. Csak annyi bizonyos, hogy a Tritán szó ősi és tisztelettel övezett főnév, amelyet az ősarchik triete igéből képeztek; ez utóbbi jelentése „tenni, formázni, szándékkal létrehozni.” Ugyanezen gyökérből ered az etrit főnév, amely „alkotó erő, lélegzet, költemény” jelentésben ismeretes.
Az Éa teremtése a szigetvilági oktatás alapja. Hat-hét esztendős korára már minden gyermek hallotta, és többségük elkezdte megtanulni. Ha egy felnőtt nem tudja fejből, vagy legalább annyira, hogy másokkal együtt elmondja vagy elénekelje, akkor végletesen tudatlannak tekintik. Télen és tavasszal tanítják meg a gyermekeknek, és a Hosszú Tánc, a nyári napforduló ünnepének alkalmával mindig elmondják vagy eléneklik az egészet.