A történetek szerint Maharion király elutazott Magadorra, hogy „fogadott testvérét sirassa.” Elhozta Vandór-Akbé kardját, és kitetette a palota legmagasabb tornyának csúcsára.
Orm halála után a sárkányok még mindig veszélyt jelentettek a nyugati szigetekre — különösen, amikor sárkányvadászok bolygatták őket —, ám távolabb húzódtak a lakott szigetekről és a békés hajósok útvonalaitól. A királyok ideje után egyedül a pendori Jővüd maradt a Szigetvilág belső területének szélén, és fosztogatta az emberi településeket. A Legbenső-tenger felett évszázadokon keresztül nem láttak sárkányt egészen addig, amikor Kalesszin, a Legvénebb, visszahozta Kóbort és Lebannent Kútfő-szigetre.
Néhány esztendővel Vandór-Akbé után Maharion is meghalt, sikertelenül törekedett a békére, és nyugtalan, belviszálytól sújtott királyságot hagyott hátra. Sokan mondogatták, hogy a Béke Gyűrűjének elvesztése óta igaz király nem uralkodott Óceánföldön. A lázadó sziklarévi Gehis nagyúrtól halálra sebzetten, Maharion jóslatot mondott: „Ő örökli trónomat, ki élve megjárta a sötétség birodalmát és eljő távoli, napfényes partjainkra.”
Maharion 452-ben bekövetkezett halála után számos bitorló viszálykodott a trónért; egyikük sem győzedelmeskedett véglegesen. Alig néhány év alatt sikerült teljesen tönkretenniük a központosított államrendet. A Szigetvilág az örökölt jogú feudális hercegek, kis szigetek és városállamok, kalózkodó hadurak csataterévé vált; mindenki igyekezett növelni a vagyonát és kiszélesíteni a határait. A kereskedelem és a hajóforgalom a kalózok nyomása alatt meggyengült, a városlakók meghúzták magukat védfalaik mögött. A művészeteket, a halászatot és a mezőgazdaságot a folytonos hadakozás és fosztogatás sújtotta, a királyok idejében felszámolt rabszolgakereskedelem újabb virágkorát élte. A fosztogatás és csaták során a mágia volt a legerősebb fegyver. A mágusok eladták magukat a haduraknak, vagy maguk törtek hatalmi pozíciókra. Mivel hatalmukat gonoszul és felelőtlenül használták, e mágusok rossz nevet szereztek magának a mágiának is.
Ebben az időszakban a sárkányok nem jelentettek veszélyt, a kargok visszavonultak és saját belviszályaikat intézték, de a szigetvilági társadalmi rend széthullása évről-évre csak súlyosbodott. A morális és intellektuális állandóság már szinte csak az Éa teremtése és az egyéb mítoszok és hőstörténetek tanításában maradt meg, illetve a kézműves szakmák fenntartásában: ez utóbbiak esetében a mágiahasználat továbbra is jó célokat szolgált.
Maharion halála után úgy százötven évvel Kútfőn jött létre a Kéz, amely a mágia megértése, tanítása és etikus használata mellett elkötelezett férfiak és nők laza szövetsége vagy közössége volt. Minthogy a Kéz veszélyeztette Gázlór mágus-hadurainak egyeduralmát, a szigetre támadtak, és szinte minden felnőtt férfit megöltek. De a Kéz akkor már jelen volt a Legbenső-tenger szigeteinek többségén, és a Kéz asszonyai néven évszázadokkal túlélte ezt az eseményt. Ez idő alatt a szervezet erőtlen, de kitartó információs, kommunikációs, védelmező és tanító hálózatként létezett.
650 körül két kútfői nővér, Elehal és Jahán, és a fürkész Medra iskolát alapítottak a Kéz más tagjainak segítségével, így Kútfőt olyan központtá tették, ahol összegyűlhettek és megoszthatták egymással tudásukat. Ekkor értelmezték a mágikus diszciplínákat, és meghatározták a mágiahasználat etikai szabályait. A Kéz más szigeteken élő tagjainak segítségével, a kútfői iskola hírneve és befolyása gyorsan növekedett. Egy enyhelyi varázshasználó, Teriel szerint az Iskola veszélyeztette a kívülálló mágusok hatalmát, ezért jelentős flottával indult a sziget ellen. Kútfő azonban addigra olyannyira megerősödött, hogy képes volt megfosztani hatalmától a mágust, és szétszórni a flottáját. Ez az első nagy győzelem segített megszilárdítani az Iskola sebezhetetlenségről szóló hírnevét.
Kútfő folyamatosan növekvő befolyása alatt a varázslósággal kapcsolatos tudás következetesen épült fel, használatát a politika mellett az erkölcs is egyre jobban meghatározta. Az Iskolában tanult mágusok beutazták a Szigetvilágot, és mindenhol felvették a küzdelmet a hadurak, kalózok és viszálykodó nemesek ellen. Hadjáratokat és fosztogatási kísérleteket akadályoztak meg, büntettek és számon kértek, határokat és kötelességeket szabtak, egyéneket, falvakat, városokat, hajókat védelmeztek, míg a társadalmi rend úgy-ahogy helyreállt. Kezdetben még azért küldték szét őket, hogy kikényszerítsék a békét; később már inkább fenntartották azt. Miközben az enyhelyi trón üresen állt, Kútfő kétszáz éven keresztül hatékonyan betöltötte a Szigetvilág rendfenntartó központjának szerepét.
A kútfői főmágus hatalma sok tekintetben hasonlított a néhai enyhelyi királyok hatalmára. Halkel, a főmágusi cím kiötlője még minden bizonnyal arrogáns, ambiciózus és előítéletekkel teli alak lehetett. Az iskolai tanításoknak és gyakorlatnak, emellett a mesterek odafigyelésének köszönhetően azonban, az utána következő főmágusok már nem használták hatalmukat mások meggyengítésére vagy önmaguk gyarapítására.
A mágia sohasem bírta teljesen lemosni magáról a Sötét Időkben szerzett rossz nevet, bár már inkább csak a varázslók, vajákosok és boszorkányok gyakorlatait jellemzik gonoszként. A női hatalommal szemben bizalmatlanok és ellenségesek az emberek, és e hatalomnak az Ősi Erőkkel való rokonsága, csak rontja ezt a megítélést.
Az Ősi Erők szent hatalma Óceánföld több részén különféle források, barlangok, dombok, sziklák és erdők formájában koncentrálódik. Ezeket a helyeket a környékbeliek mind félik vagy tisztelik; némelyikük messze földön ismert.
Az ilyen helyek a Kargád Birodalom vallási központjai. A Szigetvilágon az Ősi Erők ismerete sokáig a gondolkodás és a vallásosnak nevezhető tisztelet meghatározó alapja volt. A szigetek többségén még ma is az Ősi Erőkkel kötik össze a boszorkányságot, a bábáskodást, a gyógyítást, az állatok pároztatását, az öntözést, a bányászatot és a kohászatot, az ültetést és a növesztő varázslatokat, a szerelmi bűbájt, és még sok hasonló dolgot. Kútfő tanult mágusai azonban bizalmatlanok az ősi praktikákkal szemben, és nem fordulnak segítségért „az Anya Hatalmához.” Csak Páln mágusai ötvözik a kútfői és az ősi gyakorlatot a rejtélyes, ezoterikus és veszélyesnek tartott pálni tudásban.
Mint bármely hatalom, rossz célokra használva az Ősi Erők is megronthatóak (mint a Terranon Kő Rosszánban), mégis természetükből adódóan szentek, és az etika felett állnak. Azonban a Sötét Idők alatt és azután az archik földek mágusai démonizálták és gonosznak bélyegezték ezeket a hatalmakat, akárcsak őket a kargád papkirályok és istenkirályok. Így a nyolcadik századra a Szigetvilág belső földjein már csak a falusi nők tartottak rituálékat és felajánlásokat a néhai szent helyeken. Őket megvetették, esetenként meg is hurcolták emiatt. A mágusok távol tartották magukat ezektől a helyektől. Ironikus, hogy Kútfőn állnak az Ősi Erők legnagyobb hatalmú megtestesülései — a Kútfő-hegy és a Lappang-liget —, de véletlenül sem beszélnek így róluk. Egyedül a formamesterek, akik szinte egész életüket a Ligetben töltik, kapcsolják össze az emberi művészeteket a föld szentségével, emlékeztetve a mágusokat arra, hogy hatalmuk nem teljesen a sajátjuk, csak kölcsönkapták egy időre.