Выбрать главу

— No, no — intette, hogy kijózanítsa —, túloztam, te pedig tévedsz.

— Tessék? — nyögte Pirx.

— Azt mondom, hogy nem te vagy az az egyetlen ember a Földön, akitől minden függ… Az emberiség nem várja tőled, hogy megmentsd. Egyelőre még nem.

Pirx rákvörösen kínlódott, és nem tudta, hogy mihez kezdjen a kezével. A Főnök, aki híres volt módszereiről, és egy pillanattal előbb felvillantotta a hős Pirx paradicsomi látomását, amint a Tett végrehajtása után visszatér a kozmodromon dermedten várakozó és rajongva suttogó tömegen keresztül — „Ez ő! Ez ő!!!” —, most látszólag akaratlanul kicsinyíteni kezdte a Feladatot, közönséges nyári gyakorlattá csökkenteni a küldetés méreteit, és végül megmagyarázta

— Az állomás munkatársai csillagászokból kerülnek ki, akiket átszállítanak a „túloldalra”, hogy eltöltsék ott a hónapjukat, és kész.

A közönséges munka nem kíván semmi különösebbet. Ezért a jelölteket az első és másodosztályú közönséges próbáknak vetették alá. Most, a baleset után, jobban megvizsgált személyekre van szükség. Legjobbak volnának természetesen a pilóták, de megérted, ugye, hogy egy közönséges megfigyelőállomásra nem irányíthatunk pilótákat…

Pirx tudta. Nemcsak a Hold, hanem az egész naprendszer pilótákat, asztrogátorokat, navigátorokat kért — állandóan kevés volt belőlük. De miféle balesetet emlegetett a Főnök? Okosan hallgatott.

— Az állomás nagyon kicsi. Ostobán építették, a kráter feneke helyett az északi csúcs alatt. A helykijelöléssel valóságos cirkusz volt, szelenodéziai vizsgálat helyett a presztízs döntött — ezt majd később megtudhatod. Röviden, tavaly a hegygerinc egy része leomlott, és tönkretette az egyetlen utat. Az állomás megközelítése most eléggé bajok és csak nappal lehetséges. Terveztek egy függővasutat, de a munkát leállították, mert már eldöntötték, hogy az állomást jövőre áthelyezik a kráterbe. Gyakorlatilag az állomás éjszaka el van vágva a világtól. A rádióösszeköttetés megszakad… Miért?

— Te-te… ssék?

— Azt kérdem, hogy miért szakad meg a rádióösszeköttetés? Ez volt a Főnök. A küldetési megbízás, az ártatlan beszélgetés egyszer csak vizsgáztatásba csapott át, Pirx verejtékezni kezdett.

— Mivel a Holdnak nincs légköre, sem ionizált övezete, ezért a rádióösszeköttetést ultrarövid hullámokon tartják fenn… E célból a televíziós közvetítő állomásokhoz hasonló közvetítők sorát építették fel…

A Főnök az íróasztalára könyökölt, golyóstollával játszadozott, és tüntetőleg mutatta, hogy türelmesen várja a helyes választ. Pirx pedig hosszasan magyarázgatott olyan dolgokat, amelyeket már a gyerekek is tudtak, mert, sajnos, csak feléből-harmadából ismert területhez közeledett.

— Ilyen közvetítő vonalak vannak mind ezen, mind a „túlsó oldalon” — eredt meg a nyelve, mert most ismerős vizeken evezett. — Ezen az oldalán nyolc van. Összekötik Luna Központit a Sinus Medii, Palus Somnii, Mare Imbrium állomásokkal…

— Ezt elhagyhatod — szakította félbe nagylelkűen a Főnök. — Ugyanúgy a Hold keletkezésére vonatkozó föltevéseket. Hallgatlak…

Pirx pislogott.

— Vételi zavar támad, ha a közvetítők lánca a terminátor övezetébe kerül. Amikor a közvetítők egy része még árnyékban van, a többi fölött pedig felkel a Nap…

— Tudom, hogy mi a terminátor. Nem kell megmagyaráznod — nyájaskodott a Főnök.

Pirx krákogott, kifújta az orrát, de ez nem tarthatott a végtelenségig.

— A légkör hiánya miatt a Nap korpuszkuláris sugárzása, amikor a Hold kérgét bombázza, zavarja — ee — a rádióhullámokat. Épp ezek a zavarok teszik lehetetlenné…

Elakadt. — A zavarok zavarnak, nagyon helyes! — hagyta rá a Főnök. — De mi okozza ezeket?

— Ez felkeltett másodlagos sugárzás, a No… a No… — No…? — biztatta jóindulatúan a Főnök.

— Nowinski-effektus! — robbant ki Pirx. Eszébe jutott. De még ez is kevés volt.

— Min alapszik ez az effektus?

Éppen ezt nem tudta Pirx. Azaz, valaha tudta, de elfelejtette. Bemagolt tudását úgy vitte el a vizsgaterem küszöbéig, mint egy zsonglőr a fején tornyosuló képtelen tárgyak piramisát, de most már túl volt a vizsgán… Kétségbeesett dadogását elektronokról, kényszerű sugárzásról és rezonanciáról félbeszakította a Főnök mélységesen sajnálkozó fejcsóválása.

— No, igen — szólalt meg ez a kíméletlen férfi. — És Merinus professzor négyest adott neked. Tévedett volna?

Pirx alatt a fotel mintha fokozatosan tűzhányóvá alakult volna át. — Nerc akarom megbántani, hát inkább ne tudjon semmiről… — Pirx föllélegzett —… de megkérem Laab professzort, hogy a diplomavizsgánál…

Sokat sejtetően elhallgatott. Pirx megdermedt. Nem ezektől a szavaktól — hanem mert a Főnök keze lassanként összesöpörte az iratokat, amelyeket küldetésével együtt kellett volna megkapnia.

— Miért nem alkalmaznak kábelösszeköttetést? — érdeklődött a Főnök, anélkül, hogy rápillantott volna.

— Mert költséges. Koncentrikus kábel egyelőre csak a Luna Központit köti össze az Archimedesszel. De a legközelebbi öt évben tervezik a közvetítő hálózat kábelesítését — vágta ki Pirx.

A Főnök komoran visszatért a tárgyra.

— No, igen. Gyakorlatilag a Mendelejev minden éjszaka kétszáz órán át el van vágva a világtól. Eddig a megszokott mederben folyt ott a munka. A múlt hónapban, amikor ismét helyreállt az összeköttetés, az állomás nem válaszolt a Ciolkovszkij hívására. A Ciolkovszkij személyzete hajnalban felkerekedett — a fő csapóajtót nyitva találta, a keszonban pedig egy tetemre bukkant. A kanadai Challiers és Savage volt az ügyeletes. A keszonban Savage hevert. Sisakjának az ablaka megrepedt. Savaggi megfulladt. Challiers-t csak másnap találták meg a Napfényes Kapu alatti szakadék fenekén. Lezuhant, és halálra zúzta magát. Ettől eltekintve az állomáson rend volt, a készülékek dolgoztak, a készletekhez senki sem nyúlt, semmiféle meghibásodást nem fedeztek fel. Olvastál erről?

— Igen — felelte Pirx. — De az újságok azt írták, hogy szerencsétlen baleset történt. Pszichózis… Kettős öngyilkosság, elmezavar következtében…

— Ostobaság — legyintett a Főnök. — Ismertem Savaggi-et. Az Alpokból. Nem változhatott meg. No, hagyjuk. Az újságok szamárságokat fecsegtek. Olvasd el a vegyes bizottság jelentését. Ide figyelj! A hozzád hasonló fiúkat elvileg már ugyanolyan alaposan megvizsgálták, mint a pilótákat, de nincsen diplomájuk, tehát nem repülhetnek. Ezenkívül a szünidei gyakorlaton, akár így, akár másképp, át kell esned. Ha beleegyezel, holnap repülsz.

— És ki a másik?

— Nem tudom. Valami asztrofizikus. Végül is — ott asztrofizikusokra van szükség. Félek, hogy nem sok öröme telik majd benned, de talán tanulsz egy kis asztrográfiát. Sejted, hogy miről van szó? A bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az baleset volt, de fennmaradt a gyanú árnyéka — nevezzük homálynak. Érthetetlen dolog történt. Nem tudjuk, hogy mi. Úgy gondolták tehát, hogy a következő ügyelet alatt helyes volna, ha akadna ott valaki, legalább egy személy, aki egy pilóta pszichikai képességeivel rendelkezik. Nem láttam okot arra, hogy megtagadjam a kérést. Másrészt biztosan nem történik ott semmi különös. Természetesen nyitva kell tartanod a szemed és a füled, de nem kapsz nyomozási megbízást, senki sem számít arra, hogy a balesetet megmagyarázó újabb körülményeket fedezel fel, és nem ez a feladatod. Rosszul vagy?