McCork már ott állt Achanian mellett. Még soványabb volt, mint amilyennek Pirx első pillantásra látta; elálló füle, háromszögletű koponyája, alig látható szemöldöke, seszínű sörénye volt, és mindezzel együtt hallatlanul rokonszenvesnek tetszett. Mielőtt beszélni kezdett, levette acélkeretes szemüvegét, mintha zavarná, és maga elé tette az íróasztalra.
— Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lehetségesnek tartottunk egy olyan balesetet, amilyen itt történt. De a kibernetikusnak a matematikán kívül egy csipetnyi intuícióra is szüksége van. Éppen ezért nem szántuk rá magunkat eddig, hogy modellünket sorozatgyártásra bocsássuk. A laboratóriumi próbák szerint a Mefisztó tökéletesen működik — így hívják a mi modellünket. A Szetaur állítólag abban különbözik tőle, hogy kiegyensúlyozottabb a gátló és gerjesztő rendszere. Legalábbis így véltem eddig az irodalom alapján; most már nem vagyok benne olyan biztos. Neve mitológiai hangzású, pedig csak rövidítés, első betűi Szabványos Elektronikus Tercier Automatát jelentenek, utolsó betűje pedig az R-típusú, vagyis racém robotagyak jele, amelyek konstrukciójában jobb és bal sodrású pszeudokristályos monopolimerek egyaránt szerepelnek. De ez most aligha fontos. A robotot bányalézerrel látták el, az ibolyalézer energiáját a hideg láncreakció elve alapján működő mikromáglya biztosítja. A Szetaur, ha jól emlékszem, negyvenötezer kilowattos impulzusokat bocsáthat ki.
— Mennyi ideig? — kérdezte valaki.
— A mi szemponturakból a végtelenségig — felelt azonnal a sovány doktor. — Mindenesetre évekig. Mármost mi történhetett ezzel a Szetaurral? Egyszerűen szólva, azt hiszem, fejbekólintotta valami. Nagyon erős ütést kellett kapnia, de hát egy beomló tető még itt a Holdon is elég ahhoz, hogy kárt tegyen egy krómnikkel koponyában. Mi történt tehát? Ilyen kísérleteket sohasem folytattunk, túlságosan drágák lettek volna — McCork váratlanul elmosolyodott, kivillantva egyenletes egérfogait —, de köztudomású, hogy a kicsiny, tehát viszonylag egyszerű agy vagy a közönséges numerikus számítógép lokális megsértése a funkció teljes szétesésére vezet, minél jobban közeledünk viszont a folyamatok utánzásában az emberi agyhoz, annál inkább képes az ilyen bonyolult agy tovább funkcionálni, ha részben meg is sérült. Az állatok, például a macska agyának vannak bizonyos központjai, amelyek ingerlése támadó reakciót, agresszív dührohamot vált ki. A Szetaur agya más szerkezetű, de van bizonyos általános hajtóereje, aktivitási motorja, amelyet különbözőképpen lehet, irányítani, vezetni. Nos, ebben az aktivitási központban valami rövidzárlat következett, és beindított egy romboló programot. Persze rémesen leegyszerűsítem a dolgot.
— De honnan került belé a romboló program? — kérdezte ugyanaz a hang, mint az előbb.
— A robotot bányamunkára szánták — magyarázta McCork doktor. — Feladata az lett volna, hogy aknákat és járatokat robbantson, sziklát fúrjon, nagyon kemény érceket darabaljon, egyszóval hogy törje-zúzza a szilárd anyagot, persze nem mindent és nem mindenütt, de a sérülés következtében ez a program általánossá vált. Egyébként lehet, hogy a feltevésem teljesen téves. A dolog elméleti oldala csak később lesz fontos számunkra, amikor a fenevadat már leterítettük. Egyelőre az a legfontosabb, hogy mire képes a Szetaur. Óránként ötvenkilométeres sebességgel haladhat, gyakorlatilag mindenféle terepen. Kenési pontjai nincsenek, minden súrlódó felülete teflonból van. Agya mágneses felfüggesztésű, páncélját nem üti át semmiféle pisztoly— vagy puskagolyó. Nem végeztek ilyen próbákat, de azt hiszem, alighanem csak a páncéltörő löveg… Az pedig nincs nekünk, ugye?
Achanian nemet intett. Fogta a listát, amely visszaérkezett hozzá, és olvasni kezdte, apró jeleket téve a nevek mellé.
— Egy tisztességes robbanótöltet persze a levegőbe röpítené — folytatta McCork nyugodtan, mintha a világ leghétköznapibb témájáról beszélne. — De a töltetet előbb a közelébe kell juttatni, és attól tartok, hogy ez nem lesz könnyű.
— Hol van tulajdonképpen a lézerje? A fejében? — kérdezte valaki.
— Nincs feje, csak egy domborulat a vállai között. Ezzel is növelni akarták az ellenállóképességét omlás esetére. A Szetaur kétszázhúsz centiméter magas, tehát a lézervillanás körülbelül két méter magasból várható; a lézer nyílását elfordítható fedél takarja; ha törzse mozdulatlan, a Szetaur harminc fokos szögben változtathatja a sugár irányát, ennél nagyobb szögben csak akkor, ha egész törzsét elfordítja. A lézer maximális kapacitása negyvenötezer kilowatt; minden szakember előtt világos, hogy ez nagyon nagy energiájú sugár, könnyen átüti a több centiméter vastag acéllemezt…
— Milyen távolságból?
— Ibolyalézerről van szó, tehát a fénynyaláb szóródási szöge igen kicsiny… Ezért a hatótávolságot gyakorlatilag csak a horizont határolja; mivel itt a síkságon két kilométerre lehet ellátni, legalább ennyi lesz a hatósugara.
— Különleges bányalézereket kapunk, hatszor ekkora kapacitással — vetette közbe Achanian.
— Ez az, amit az amerikaiak overkillnek neveznek — felelte McCork mosolyogva. — De a Szetaur lézerével vívott párbajban a nagyobb kapacitás semmiféle előnyt nem jelent…
Valaki megkérdezte, nem tudnák-e űrhajóról megsemmisíteni a robotot. McCork azt mondta, hogy erre nem tud válaszolni, Achanian pedig, a jelenlevők listájára pillantva, így szólt:
— Jelen van Pirx első osztályú navigátor… Talán lenne szíves felvilágosítást adni?
Pirx felállt.
— Elméletileg egy közepes tonnatartalmú hajó, amilyen az én Cuivier-m, tizenhatezer tonna nyugalmi tömeggel, biztosan megsemmisíthetne egy ilyen Szetaurt, ha az a fúvókái alá kerülne. A kilövellt gázok hőmérséklete kilencszáz méter távolságban is meghaladja a hatezer fokot, ez alkalmasint elég lenne…?
McCork bólintott.
— De ez csak elmélet — folytatta Pirx. — A hajót a robot fölé kellene kormányozni, és egy olyan kis célpont, mint az embernél alig nagyobb Szetaur, mindig el tud siklani, hacsak nem mozdulatlan, mert a holdfelszín közelében, a gravitációs mezőben mozgó hajó oldalirányú sebessége igen csekély, hirtelen üldöző manőverekre pedig nem képes. Szó lehetne kisebb egységekről, például a Hold saját flottillájának hajóiról. Ezeknek a gázkilövellése viszont gyenge és nem túl magas hőmérsékletű, úgyhogy az ilyen hajócskát legfeljebb bombázóként használhatnánk… De a pontos bombázáshoz különleges irányzókészülékek szükségesek, ilyenek pedig nincsenek a Lunának. Nem, nem látom lehetségesnek a dolgot. Természetesen fel kell használni a kis űrhajókat, de csak felderítésre, mármint a robot tartózkodási helyének megállapítására.
Már le akart ülni, mikor hirtelen új ötlete támadt.