— Készpénzt! — forgatta a szemét Paco. — Minő merészség! De el tudom intézni. És a részleteket is ismerem. Lehallgattuk a beszélgetésüket. Nem volt nehéz, mert egy gombmikrofonnal ő maga közvetítette az egészet. Nemigen mertünk belegondolni, kinek szánta az adást, de kétlettük, hogy ő maga tudná…
— Nem vall rá — ráncolta a homlokát Marly —, hogy elnézést kérve felállt és félrevonult, mielőtt előállt a követeléseivel. Mindig azzal hízelgett magának, hogy van érzéke a drámai hatáskeltéshez.
— Kénytelen volt — mondta Paco. — Mi intéztük így; ő azt hitte, a mikrofonja elemével van baj. Hogy megnézze, ki kellett mennie a mosdóba. Amikor egyedül maradt a fülkében, igen ocsmányakat szólott magáról.
Marly intett egy elhaladó pincérnek, és üres poharára mutatott.
— Még mindig nehezen látom át az én szerepemet, a jelentőségemet ebben az egészben. Már úgy értem, amilyennel Virek számára bírok…
— Ne engem kérdezzen. Kettőnk közül maga a filozófus. Én pusztán a Senor utasításait hajtom végre, legjobb képességem szerint.
— Innál egy konyakot, Paco? Vagy talán egy kávét?
— A franciáknak fogalmuk sincs a kávéról — jelentette ki Paco mély meggyőződéssel.
13. MINDKÉT KEZÜKKEL
— Elmesélhetné mégegyszer az egészet — mondta Bobby, miközben újabb adag tojásos rizst lapátolt be. — Azt hittem, azt mondta, hogy ez nem vallás.
Beauvoir levette a szemüvegkeretet és megszemlélte az egyik szárát.
— Nem azt mondtam. Azt mondtam, ne izgasd magad amiatt, hogy ez vallás-e vagy sem. Ez csak egy szerveződés; egy struktúra. Beszéljük meg, mi történik, különben nem tudjuk megnevezni, elemezni…
— De maga úgy beszél, mintha ezek az izék, ezek a lovak…
— Loa — javította ki Beauvoir, szemüvegét az asztalra dobva. Felsóhajtott, kihalászott egy kínai cigarettát Napi Kettő csomagjából, és meggyújtotta a fémkoponyával. — Az egyes és a többes szám ugyanolyan. — Mélyet szippantott, majd ívelt orrlyukain át kifújta a füstöt. — Ha már vallás, akkor mondd el, mégis pontosan mire gondoltál?
— Hát tudja, anyám nővére például elég ortodox tudományokos. Aztán az a nő odaát a hallban katolikus. A mutterom meg… — egy pillanatra elhallgatott, az étel ízetlenné vált a szájában — …néha hologramokat akasztott ki a szobámban; Jézust vagy Hubbardot vagy más, efféle szirszart. Azt hiszem, ilyesmire gondoltam.
— A vudu egészen más — mondta Beauvoir. — Semmi köze a megváltás-elméletekhez és a transzcendenciához. Az a lényege, hogy a dolgok elrendeződjenek. Tudsz követni? A mi rendszerünkben sok isten és szellem van. Egyetlen nagy család tagjai, minden erényükkel és bűnükkel együtt. A közösségi megnyilvánulásnak rituális hagyományai vannak, érted? Persze a vudu is azt tanítása szerint is létezik Isten, a Gran Mét, de ő nagy, túl nagy és túl távoli ahhoz, hogy a halandók sirámaival bajlódjon. Ugyan már, ember, maga is tudja, hogyan működik a dolog. Ez utcai vallás, mocskos és szegény odúkból kúszott elő millió évvel ezelőtt. A vudu olyan, akár az utca. Ha a nővéredet kicsinálja egy narkós, nem borulsz a jakuzák küszöbére könyörögni, igaz? Semmi esetre sem. Inkább keresel valakit, aki elrendezi a dolgot. Jól mondom?
Bobby bólintott, és elgondolkodva rágcsált tovább. Egy friss derma és két pohár vörösbor rengeteget segített rajta, és a nagydarab pasas Napi Kettővel sétára indult a fák és a fluoreszkáló pálcikák között, magára hagyva Bobbyt Beauvoirral. Aztán Jackie bukkant fel vidáman, nagy tálnyi ilyen tojás-plusz-rizs kajával, ami nagyon is finom volt. Amikor lerakta eléje a tálat az asztalra, egyik mellbimbóját nekinyomta Bobby vállának.
— Tehát — folytatta Beauvoir —, minket az érdekel, hogy a dolgok elrendeződjenek. Ha jobban tetszik, rendszerekkel foglalkozunk. Ahogyan te is teszed, vagy szeretnéd tenni; máskülönben nem lennél cowboy és nem lenne beceneved sem, ugye? — Cigarettája maradványait egy vörösborral félig teli, összefogdosott pohárba fullasztotta. — úgy fest, Napi Kettő épp komoly bulira készült, amikor szar került a palacsintába.
— És miféle szar került bele? — kérdezte Bobby, kézfejével megtörölve a száját.
— Te — felelte homlokráncolva Beauvoir. — Nem mintha tehetnél róla. Napi Kettő kábé eddig a szintig szeretne tisztán látni az ügyben.
— Tényleg tisztán akar látni? Most elég feszültnek és háklisnak tűnik.
— Pontosan. Jól látod. Feszült. Bár az a kifejezés, hogy „marhára be van szarva”, jobban illene rá.
— Szóval mi van vele?
— Nos, tudod, Napi Kettővel kapcsolatban a dolgok nem egészen azok, aminek látszanak. Úgy értem, tényleg szokott ilyen piti dolgokkal tökölni, mint amiket te is megszoktál tőle, vadiúj software-t passzol el, már megbocsáss — és elvigyorodott — tejbebabáknak, szerte Barrytownban, miegymás. De a fő témája, úgy értem, a tényleges ambíciói másutt keresendők. — Beauvoir felemelt egy kiszikkadt szendvicset, nyílt gyanakvással méregette, majd átfricskázta az asztal felett, be a fák közé. — Tulajdonképpen a Sprawl-beli nagymenő ounganok számára dolgozik.
Bobby kérdőn pislogott.
— Olyan fickóknak, akik mindkét kézzel szolgálnak.
— Továbbra sem kristálytiszta.
— Hivatalos papi dolgokról beszélünk; te akartad így. Egyébként olyan menő fickókat képzelj el, akik — amellett, hogy többek közt konzolcowboyok — abból csinálnak üzletet, hogy elrendeznek dolgokat az embereknek. A „mindkét kézzel szolgálni” kifejezésünk arra utal, hogy mindkét véglettel dolgoznak. Fehérrel és feketével, érthető?
Bobby lenyelt egy falatot, és megrázta a fejét.
— Varázslók — próbálta magyarázni Beauvoir. — Na mindegy. Gonosz pofák, sok dohány, ennyit elég tudnod. Napi Kettő afféle csúcsapródként dolgozik ezeknek az embereknek. Ha néhanapján olyasmit talál, ami érdekelné őket, akkor elsózza nekik, és később bekaszál érte pár szívességet. De ha túl sok szívességet kaszált már be, akkor esetleg ők sóznak oda neki. Nem éppen azonos súlycsoport, tudsz követni? Tegyük fel, hogy van valamijük, ami feltehetőleg sokat ér, de tartanak tőle. Ezek az alakok hajlanak kissé a konzervativizmusra, érted? Nem? Sebaj, majd fogod.
Bobby bólintott.
— Az olyan software, amit a hozzád hasonlók kölcsönöznének Napi Kettőtől, az semmi. Úgy értem, működni működne, de a nehézfiúk hozzá sem nyúlnának. Már sok cowboyfilmet láttál, ugye? Nahát, az a cucc, amiket azok összeszednek maguknak, nem sokat érne egy olyan szarsággal szemben, amivel egy igazán tökös operátor találkozhat. Különösen igaz ez a jégtörők esetében. Nehéz jégtörőkben még a nagyfiúk is szívesen utaznak. És tudod, miért? Mert a jég, ami igazán kemény dolog, ami falakat képez a mátrixban minden főbb adattár körül, mindig egy MI-től, egy mesterséges intelligenciától származik. Semmi egyéb nem elég gyors, hogy jóminőségű jeget szőjön, s azt állandóan változtassa és frissítse. Szóval amikor egy igazán erőteljes jégtörő felbukkan a feketepiacon, akkor jó néhány igen kockázatos tényező is felmerül. Először is, honnan származik a termék, például? Tíz esetből kilencszer egy MI-től, és a MI-ket állandóan figyelik, jobbára a Turing emberei, nehogy túl ügyesekké váljanak. Szóval a Turing-gépezet könnyen az ember seggében terem, csak mert valahol egy MI talán a saját likviditásán próbál javítani. Néhány MI-nek állampolgársága is van, stimmt? Akad még, amire vigyázni kell; meglehet, hogy a jégtörő katonai, ami szintén meredek dolog, vagy esetleg valami zaibatsu ipari kémkedéssel megbízott egységétől került ki, ami szintén nemkívánatos eset. Meg tudod emészteni mindezt, Bobby?