Turner maga sosem tudott közelebbi kapcsolatba kerülni a zaibatsuk embereinek, ezeknek az életfogytosoknak a meglehetősen törzsi szerveződésű világával. Ő örökös kívülálló volt; a vállalatközi politika titkos tengerén hánykolódó zsivány-tényező. A vállalati alkalmazottak képtelenek lettek volna olyan kezdeményezésekre, amilyeneket Turnernek kellett megtenni egy-egy kimenekítés megtervezése során. Képtelenek lettek volna arra is, hogy olyan profi hányavetiséggel igazítsák hűségüket új munkaadójukhoz, ahogyan Turner szokta. Vagy talán arra nem lettek volna képesek, hogy a szerződés megkötése után olyan rendíthetetlen elkötelezettséggel dolgozzanak neki, ahogyan ő. Turner tinédzserkora végén sodródott bele a biztonsági munkákba, amikor a háború utáni gazdaságban dühöngő pangás teret nyitott az új technológiák lendítőerejének. Tekintve, hogy nem volt különösebben nagyravágyó, biztonsági munkáit jól végezte. Keménykötésű, erős testtartása mély benyomást tett gazdái ügyfeleire, és ravasz volt, nagyon ravasz. Jól öltözködött, és jó érzéke volt a technológiához.
Conroy Mexikóban fedezte fel, ahol Turner munkáltatója a Sense/Net egyik szimstim forgatócsoportjával szerződött le a biztonsági feladatok ellátására. A csoport félórás epizódokat akart felvenni egy futó dzsungelkaland-sorozathoz. Amikor Conroy megérkezett, Turner már az utolsó simításokat végezte. Összehozta egymással a Sense/Netet és a helyi kormányt, lefizette a városi rendőrfőnököt, kielemezte a szálloda biztonsági rendszerét. Elbeszélgetett a helyi idegenvezetőkkel és sofőrökkel, majd kétszer is leellenőrizte a történeteiket. Digitális hangvédelmet biztosított a szimstim-csoport adó-vevői számára, megszervezte a válságstábot is, és a Sense/Net táborhelye köré szeizmikus érzékelőket telepített.
Bement a szálloda bárjába, ami a hall dzsungelkertszerű meghosszabbítása volt, és leült az egyik üveglapú asztalhoz. Egy sápadt, kócos, hidrogénezett hajú pasas, mindkét kezében egy pohár itallal, odasétált hozzá. Sápadt bőre megfeszült csontos arcvonásain és magas homlokán; bőrszandált, farmert, és gondosan vasalt katonai inget viselt.
— Maga azoknak a szimstimes srácoknak a biztonsági embere — szólította meg Turnert, és az egyik poharat letette eléje az asztalra. — Alfredótól tudom.
Alfredo a szálloda egyik csaposa volt. Turner felpillantott a pasasra: szemmel láthatóan józan volt, és világraszólóan pökhendi.
— Nem hiszem, hogy bemutattak volna minket egymásnak — mondta Turner, s nem mutatta jelét, hogy elfogadná a felkínált italt.
— Annyi baj legyen — felelte Conroy, s letelepedett az asztalhoz. — Egy csapatban játszunk.
Turner csak bámult. Testőrszerű mivolta lerítt róla, alakja sohasem nyugvó éberséget sugárzott, és akkor holmi jöttment csak ilyen lazán megsérti a személyes terét.
— Tudja — folytatta a férfi, olyan hangnemben, mintha egy csapatot dorgálna, akiknek nem ment az idény túl fényesen —, azok a szeizmikus érzékelők, amiket kirakott oda, szart se érnek. Tudok olyan embereket, akik bemennének oda, megennék a srácokat reggelire, tekéznének egyet a csontjaikkal, és fütyörészve távoznának. Azok a szeizmikus egységek észre sem vennék az egészet.
A „tekéznének egyet a csontjaikkal” kifejezés elég is volt Turnernek. Úgy döntött, hogy kidobja a pasast.
— Nézze csak, Turner, itt a főnöknője! — A férfi rámosolygott Jane Hamiltonra, aki viszonozta a mosolyt. Hatalmas kék szemei tökéletesen és tisztán ragyogtak, s mindkét írisz körül megcsillantak a Zeiss Ikon embléma miniatűr aranybetűi. Turner megdermedt, a másodperc törtrészéig teljes bizonytalanság fogta el. A sztár ott állt mellettük, túlságosan is közel, és a sápadt pasas felkelt…
— Örülök, hogy találkoztunk, Turner — mondta. — Előbb vagy utóbb összekerülünk. Ami a szeizmikus érzékelőket illeti, azt tanácsolom, egészítse ki őket egy sor vijjogóval!
Aztán megfordult és elballagott; barna, frissen vasalt inge alatt táncoltak az izmai.
— Ez jó, Turner — mondta Hamilton, leülve az idegen helyére.
— He? — Turner a pasast figyelte, amint eltűnik a rózsás bőrű turistáktól zsúfolt hallban.
— Sosem láttam még magát másokkal társalogni. Maga mindig mintha csak adatokat gyűjtene és jelentést írna az emberekről. Jólesik látni, hogy a változatosság kedvéért barátkozik is velük.
Turner ránézett a lányra. Húsz éves volt, néggyel fiatalabb Turnernél, heti keresete pedig durván kilencszerese volt annak, amit Turner egy év alatt kapott. Szőke haját a sorozatbeli szerep miatt rövidre vágatta, bőre csokibarna volt, s a lány sugárzott, mintha kvarclámpák hevítenék belülről. Kék szemei embertől idegen, tökéletes optikai készülékek voltak: tápoldatban növesztették őket, Japánban. A lány színésznő és kamera volt egy személyben; szemei sok millió új yenbe kerültek, és ő még nem is számított drágának a Sense/Net sztár-rangsorában.
Ott maradt vele a bárban, amíg a lány felhajtott két italt, aztán visszakísérte a táborhelyre.
— Most sincs kedve bejönni még egy italra, igaz, Turner?
— Nincs — felelte a férfi. A lány már előző este is felajánlotta ezt, és elég nyilvánvaló volt, hogy többet nem fogja. — Ellenőriznem kell a szeizmikus egységeket.
Később, de még aznap éjjel, felhívta New Yorkot egy olyan mexikóvárosi cég számáért, amely szállítana neki vijjogókat a táborhely körbekerítéséhez.
De egy hét múlva Jane és még három társa — a forgatócsoport fele — már halott volt.
— Részünkről kiguríthatjuk a dokikat — jelentette Webber. Turner észrevette, hogy a nő ujjatlan, barna bőrkesztyűt visel. Napszemüvege helyett átlátszó lövész-szemüveget tett fel, csípőjéről pisztoly lógott. — Sutcliffe a bázishatár egységeit figyeli távszabályzóval. Mindenki másra szükségünk van, hogy azt a dögöt áttoljuk a bokrokon.
— Rám is?
— Ramirez arra hivatkozott, hogy ilyen kevéssel a becsatlakozás előtt már nem szabad semmilyen fárasztó munkát végeznie. De szerintem csak a lustaság beszél a kis Los Angeles-i szarfaszúból.
— Téved — kelt fel Turner a padról. — Igazat beszélt. Ha meghúzza a csuklóját, mi a bokánkat ütjük meg marhára. Még egy olyan apró sérülés is kihathat a sebességére, amit esetleg meg se érezne…
Webber vállat vont.
— Egen. Most a bunkerben ül, a maradék vizünkben sikálja a kezét, és dúdol hozzá, úgyhogy biztos nem lesz semmi baj.
Amikor a műtőmodulhoz értek, Turner gépiesen megszámolta a fejeket. Hét. Ramirez a bunkerben volt. Sutcliffe pedig valahol a salaktégla-labirintusban, az öregségeket lesve. Lynch egy Steiner-Optic lézert akasztott a jobb vállára; kompakt modell volt, behajtható, ötvözött válltámasszal, és beépített telepekkel, amelyek a csőként szolgáló titánzávárzat alatti, vaskos markolatban rejtőztek. Nathan fekete kezeslábast vett fel, hozzá porlepte fekete ejtőernyős-csizmát. A nyakában ott lógott a dülledt, hangyaszem-szerű képerősítő szemüveg. Turner levette mexikói napszemüvegét, kék munkásinge mellzsebébe dugta, és rágombolta a hajtókát.