Annak a népnek a kultúrája, amelyhez Gianea tartozott, kizárta a nyelv szegénységének lehetőségét. Gianea nyelve feltétlenül gazdag és nagy nyelv, látszólagos egyszerűsége pedig csalóka.
Amikor végleg meggyőződtek róla, hogy Gianea segítségére nem számíthatnak, elhatározták, hogy önállóan folytatják a nyelv tanulmányozását. Miután a vendéglány itt élt a Földön, de inkább csak Muratovával érintkezett, akaratlanul is újabb és újabb szavakat, mondatokat ejtett el. Ezeket feljegyezték és „megfejtették”. Marina, nagyszerű emlékezőtehetségének segítségére, magnót kapott. A miniatűr készülék, amelyről Gianeának sejtelme sem volt, elkísérte mindenhová.
Marina tudta, hogy a vendéglány rokonszenvez vele. Nagyon fontos volt, hogy megszilárdítsa ezeket a baráti kapcsolatokat. A tudósok minden reménye, hogy feltárják Gianea megjelenésének titkát, ezen alapult.
Muratova nagyszerűen végezte feladatát. Az elmúlt másfél esztendő alatt egyetlenegyszer sem bánta meg, hogy sorsát összekötötte Gianeáéval, egyszer sem volt közöttük nézeteltérés. A Föld vendégének sok jó tulajdonsága volt, amelyek napról napra gyarapodtak. Eltűnt feszélyezettsége, hűvös viselkedése és érthetetlen, de kétségtelen óvatossága. Mindez igen szembetűnt az első hónapokban. Gianea most „mindennapi” lány. Mindig élénk, nagyon mozgékony, szeret sportolni és játszani. Ez utóbbiakat meglepően könnyen sajátította el. Szeretett festeni, szerette a zenét, sőt az utóbbi időben, ha egyedül maradt barátnőjével, még tréfálkozott is.
Nem akart hangszeren játszani, de élvezettel hallgatta Marina játékát.
Olykor a földi fül számára furcsa motívumokból álló, ismeretlen dalokat énekelt zenekíséret nélkül, s hallgatóit lenyűgözte hangszínének szépsége, hangjának hihetetlenül széles skálája.
Ezek, a magnetofon által megörökített dalok az elektronikus agy fő „táplálékai” voltak: sok új szót és kombinációt tartalmaztak.
Marina meg volt győződve, hogy Gianea nagyon fiatal, de nem sikerült választ kapnia erre az egyszerű kérdésre. Gianea érthetetlen módon konokul hallgatott, ha kora iránt érdeklődtek.
Muratovát sohasem bosszantotta a vendéglánynak az a szokása, hogy egyes kérdéseket figyelemre sem méltat, és nem is törekedett arra, hogy mindenáron kicsikarja a feleletet. Mindig tisztában volt azzal, hogy jóllehet roppantul hasonlít az emberekre, egy másik világ embere áll előtte, akinek mások a szokásai és fogalmai. Úgy tett, mintha Gianea hallgatása a legtermészetesebb dolog volna.
A két lány között a legteljesebb egyetértés uralkodott, és külsőleg teljes mértékben megértették egymást.
Mindenki azt hitte, hogy Gianeát egyáltalán nem érdekli a földi élet. De Marina látta, mégpedig napról napra világosabban, hogy ez egyáltalán nem így van.
Már nagyszerűen megértette a vendéglány arckifejezésének árnyalatait, de különösen tekintetének kifejezését. Lassacskán rájött, hogy Gianea egyszerűen eltitkolja az emberek előtt, a közömbösség álarca alá rejti a Föld iránti érdeklődését.
Gianea másfél év alatt beutazta az egész Földet. Látta a legszebb és legnagyszerűbb dolgokat. Látszólag mindez nem volt rá különösebb hatással. Sehol sem tartózkodott hosszabb ideig, sohasem gyönyörködött a művészeti alkotásokban, a természet szépségeiben. Elnézte egy percig, legfeljebb kettőig, aztán elfordult.
De amikor az észak-amerikai út után néhány hónappal Marina megpillantotta Gianea rajzát a Niagara-vízesésről ráébredt, hogy vendéglánynak elég egy futó pillantás ahhoz, hogy örökre emlékezetébe vésse a látottakat. A lezúduló víz fenséges látványát a legapróbb részletességgel örökítette meg, mintha Gianea agyában fényképfelvétel készült volna a vízesésről.
S ez így volt nagyon sokszor. Gianea mindenre emlékezett, semmit sem felejtett el.
Nem, ez nem lehetett közömbösség! Akkor hát külsőség és közömbössége minden iránt — földijeinek tulajdonsága, sajátságos hagyomány, a szokás diktálta kötelező viselkedési forma?
Talán ez is, de Marina, nem tudni, miért, nem akarta ezt elhinni. Az volt az érzése, hogy Gianea mégis „magára erőszakolja” a közömbösséget, úgy tesz, mintha nem érdekelné a Föld. Vajon miért csinálja ezt?
Marinában fokozatosan kezdett kialakulni és erősödni az a meggyőződés, hogy a világűrből érkezett vendéglány hajlamos a képmutatásra. Nemrégiben történt egy eset, amely mélyen felkavart mindenkit, és még jobban megerősítette Muratova feltevését.
Ott álltak a Poltava felé száguldó golyóexpressz vasúti átjárója előtt. Gianea váratlanul olyasmit kérdezett, ami nyilvánvalóan azt bizonyította, hogy nemcsak a múltját, hanem a jelenét is titkolja az emberek előtt.
Honnan tudhatta Gianea, hogy Marinának bátyja van? Mi több: tudta, hogy a golyóexpressz-pálya formája Viktor Muratov konstrukciója.
Gianea csupán Marinával beszélgetett. Mindazt, amit másoknak mondott, és neki mondtak, Marina tolmácsolta. Miután a vendéglány nem beszélt egyetlen földi nyelven sem, egyáltalán nem tudhatott Viktor Muratov létezéséről. De váratlanul kiderül, hogy igenis tud. És nemcsak róla.
A hír igen fontos volt, és előre nem látható következményeket vont maga után. Véletlenül szólta el magát Gianea? Vagy talán szándékosan akarta megmutatni tájékozottságát az embereknek? Ez a fontos kérdés nyomban felmerült az űrhajózási intézet tudományos tanácsa előtt.
Gianea véletlenül-e vagy szándékosan, de felfedte, hogy legalábbis egy földi nyelvet ismer. Korábbi gyanújuk tehát beigazolódott: Gianea valóban azokhoz tartozik, akik a Föld közelébe küldték a felderítő holdakat. Ha pedig így van, akkor más is valószínű: földijei jártak már a Földön. De volt még egy egyszerűbb magyarázata is: Gianea magától, minden segítség nélkül tanulta meg a földi nyelvet.
Nagyon fontos volt kideríteni, hogy Gianea melyik nyelvet ismeri. Muratovát bízták meg ezzel.
Gianea szerette nézegetni a lapokat. Hoztak is ki mindenfélét. Azt gondolták, hogy az illusztrációk érdeklik.
Ekkor felvetődött az újabb kérdés: mely lapokat kedveli leginkább Gianea?
Gianea tudta, hogy az a férfi, aki a golyóexpressz pályájának új formáját javasolta, — útitársnőjének a bátyja. Tehát valamelyik lap cikkében lehetett róla szó.
A cikket nagyon rövid idő alatt megtalálták. A golyóexpresszről szólt, és megemlítette, hogy Viktor Muratov Marina Muratovának, Gianea barátnőjének és tolmácsának az édes bátyja. Nyilván ezt a cikket olvasta el Gianea.
A lap spanyol nyelvű volt.
A Nyelvtudományi Intézetben megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Már rég sejtették, hogy Gianea nyelvében a szavak hangzása és a mondatszerkezet hasonlít valamelyik földi román nyelvhez. Most aztán többé semmi sem volt kétséges. Bármilyen furcsa véletlennek is tűnt, de az ismeretlen bolygón élő emberek (talán nem is valamennyien, csak az a részük, akikhez Gianea is tartozott) a spanyolra nagyon hasonlító nyelven beszéltek.
Ez a második hír sokkal szenzációsabb volt, mint az első.
Sok minden kiderült. Gianea nem tanulhatta meg „véletlenül” éppen ezt a nyelvet, amely a legjobban hasonlított az anyanyelvére. Már azelőtt is beszélte, még mielőtt megjelent volna az emberek között.
Ebből pedig természetszerűleg adódott a második következtetés: Gianea és azok, akik a felderítő holdak gazdái voltak, ugyanahhoz a néphez tartoztak! A talányból valóság lett.
Az emberek szerint egy másik világ lényei még sohasem látogatták meg a Földet. Kiderült, hogy tévedtek. Nem tudni, mikor, de Gianea földijei jártak már a Földön, méghozzá elég hosszú időt töltöttek itt. Volt idejük megismerni és megtanulni a földi nyelvet.