Muratov figyelmes pillantást vetett barátjára.
— Stone azt mondta, hogy ez az expedíció az utolsó.
— Tudom, de nem értek egyet vele.
— Gianea is eljött a fogadásotokra — mondta Muratov, és biztos volt abban, hogy szavai meglepik Szinyicint.
De tévedett. Szergej arca semmit sem tükrözött a hír hallatára.
— Miért volt erre szüksége? — kérdezte közömbös hangon, mint aki választ sem vár.
— Titokzatos eset. — Muratov röviden elmesélte a Gianeával kapcsolatos utóbbi eseményeket.
Szinyicin továbbra is közömbös maradt.
— Ezen érdemes elgondolkodni — mondta aztán. — Tudod mit, Vitya? Ne beszélj nekem Gianeáról. Felingerel már nevének puszta említése is. Nem ismerem hallgatásának okát, de ha arra gondolok, hogy csak egy szavába kerülne.
Stone lépett hozzájuk.
— Hol szálltál meg? — kérdezte Szinyicin sietve. — Aha! Ma este nyolc felé felnézek hozzád. Akkor majd részletesen elbeszélgetünk mindenről. De most, bocsáss meg, de nincs időm.
Muratov távozott.
Marina és Gianea beszélgetése, amit néhány perccel ezelőtt hallott, kétségbevonhatatlanul azt bizonyította, hogy Gianeát érdeklik a holdexpedíció eredményei, hogy nem véletlenül érkezett Szelenába éppen ma.
Mindent tud már!
Lassan odasétált a két lányhoz. Ekkor egy váratlan gondolat villant meg agyában, és egy pillanatra megtorpant: „Mi lenne, ha egyenesen feltenném a kérdést Gianeának?”
Érezte, hogy hiába töpreng, úgyis döntött már. Nincs oly erő, ami visszatarthatná, és nincs is értelme tovább várni. Stone és a tudományos tanács rendkívül óvatosak. Mi baj történhet? Legfeljebb annyi, hogy nem válaszol.
„Eh! Lesz, ahogy lesz!” — gondolta.
— Gianea! — Muratov az izgalomtól észre sem vette, hogy spanyolul beszél. — Nagyon kérem, válaszoljon egy kérdésemre. Nagyon fontos valamennyiünk számára, de különösen az én számomra. Felelnie kell, ha a barátomnak tartja magát. A honfitársai által hozzánk küldött mesterséges holdak most a Holdon tartózkodnak?
Marina a legnagyobb zavarban, de titkolt örömmel hallgatta ezt a váratlan kérdést. Bátyja határozottan és egyszerűen vágta ketté a gordiuszi csomót.
Gianea lehajtotta fejét. Megértett mindent, amit Viktor mondott, és nem is titkolta, hogy megértette. Látszott rajta, hogy vívódik.
Végre, amikor felemelte fejét, és Viktorra pillantott, a férfi látta, hogy a vendéglány hosszúkás, sötét szeme könnyes. Soha senki nem látta még Gianeát sírni.
— Igen — felelte alig hallhatóan.
Muratov torkát az izgalom fojtogatta. Fellélegzett.
— Miért hallgatott eddig? — kérdezte, s hangján még mindig érezhető volt az izgalom. — Hiszen tudja, milyen fontos ez nekünk.
A lány még halkabban válaszolt.
— Féltem. Rég meg akartam mondani, de maga csak nem jött. Most azonban már nem félek. Rég tudom, hogy Riageának igaza volt. Tönkretettem magam, de magukat megmentem.
5
A titokzatos felderítő holdak felkutatására induló hetedik expedíció gyorsan összeállt. Most aztán oly nagyon kellett sietniük, mint még eddig soha. Ott, a rakétatéren, a hosszú és gyötrő hallgatás után, Gianea mondott még néhány szót, amelyek az űrszolgálat számára rendkívül fontosak voltak.
Miután Gianea válaszolt — nyilván a maga számára is váratlanul — Muratov kérdésére, gyorsan el akart utazni. Valószínűleg félt Viktor további kérdéseitől, s talán már megbánta őszinteségét. Rosszkedvű és nagyon izgatott volt.
Muratov kikísérte őket a vecsemobilhoz. Tudta, hogy nem szabad újabb kérdéseket feltennie: többé egyikre sem fog válaszolni. Pedig nagyon szerette volna, és igen fontos lett volna feltennie ezt az egyetlen, de rendkívül fontos kérdést.
S ekkor Gianea magától megszólalt, s elmondta azt, amit Muratov éppen meg akart tőle kérdezni.
Már a kocsiban ült, kezét nyújtotta Viktornak, és első ízben történt meg: mintha pirulva, szégyenlősen viszonozta volna a kézszorítását.
— Figyelmeztetnem kell magukat — mondta olyan halkan, hogy Viktor alig hallotta meg. — Legyenek nagyon óvatosak. A mi. (hosszú szót mondott anyanyelvén, amely nyilván a „holdakat”, vagy a felderítő holdaknak egy másik, sokkal találóbb nevét jelentette) veszélyesek. Nem szabad megközelíteniük. Pusztítsák el őket!
Hátradobta magát az ülésen, és behunyta szemét. A szenvedés ráncai kiültek ajka körül, és egész arca mintha megöregedett volna.
— Menjünk már! — súgta oda Marinának.
A vecsemobil elrobogott. Viktor egyedül maradt.
Sokáig nézett a kocsi után. Szíve lecsillapodott, és egyenletesebben vert.
Teljes siker! Felbecsülhetetlen eredménnyel járt a meggondolatlan és kockázatos roham. A mesterséges holdak a Holdon vannak, és Gianea maga tanácsolja, hogy a közelükbe sem menve, semmisítsék meg.
Muratov elindult, hogy megkeresse Stone-t.
A tudományos tanács elnöke és a hatodik expedíció részvevői még nem hagyták el az épületet. Valamennyien örömmel és csodálkozással fogadták Muratov közlését.
Néhány óra múlva Muratov hosszasan beszélt rádiófonon a húgával. Marina elmondta, hogy Gianea nyomban hazaérkezésük után lefeküdt, s megkérte, ne háborgassák.
— Nyugodtnak, de nagyon komornak látszik. Valami aggasztja, s nincs tőle nyugalma. Azt hiszem, megbánta, hogy levetette álarcát.
— Milyen nyelven beszél hozzád? — kérdezte Muratov.
— Az anyanyelvén, mint mindig. Én meg nem merek spanyolul szólni hozzá.
— Nem is kell. Rövidesen saját maga szólal meg spanyolul. Meglátod!
— Gianea el akar ma utazni.
— Hová?
— Mindegy neki, csak minél messzebbre innen.
— Megértem. Gyötrődik, mert megszegte hazájának törvényeit. De hisz magad is hallhattad, amikor azt mondta, hogy már rég őszinte akart lenni, és ennek csak az én távollétem volt az akadálya. Mivel magyarázod ezt?
Marina nem felelt rögtön.
— Talán szerepe van ebben kettőtök hasonlatosságának.
— Ebből oda lehet kilyukadni, hogy Gianea szeret engem. — Muratov elmosolyodott, mert eszébe jutott Szergejjel folytatott vitája a rakétatér épületében.
— Lehet, hogy így van — felelte Marina komolyan.
— Ostobaság! Egyszer majd megtudjuk, miért viselkedett velem oly különösen. Ez Gianea újabb rejtélye. Szóval, ma elutaztok?
— Igen. Azt javasoltam neki, hogy látogassuk meg a Japán szigeteket, ahol még nem járt. És első ízben történt meg, hogy Gianea nem utasította vissza a légi utazást. Nyilván már alig várja, hogy minél előbb elhagyja ezt a helyet.
— Hát akkor — mondta Muratov — szerencsés utat! De még volna néhány szavam hozzád. Megsúgom neked, hogy Gianea rövidesen ismét említeni fog engem. Ha már egyszer megszólalt, mindent el szeretne mondani.
Kikapcsolta a rádiófont.
Még aznap este levelet kapott. Gianea írta. A borítékban talált cédula elárulta, hogy Gianea a levelet a rakétatérre való indulásuk előtt írta.
„Teljesen megnyugodott — írta Marina. — Megszokott módon viselkedik, tréfálkozik, és végleg áttért a spanyol nyelvre. Fesztelenül beszél, mintha világéletében csak spanyolul beszélt volna. Ezen nagyon csodálkozom. És te? Ugye furcsa? Nemigen vagyok megelégedve, és ezt közöltem Gianeával. Megértette az okát, és megígérte, hogy mindennap nyelvórát fog adni nekem. Úgy látszik, nagy lendülettel akar hozzáfogni. Végre!”