Gianea feléje fordította fejét, és kissé zavartan elmosolyodott.
— Bocsásson meg, Viktor. Én félreértettem magát akkor, és alaptalanul elítéltem.
— Egyáltalán nem sértődtem meg — felelte Muratov. — Mert megértettem magát. Mi, értem ezen a maguk és a mi emberiségünket, észlények vagyunk. Az észlények pedig jóakarattal mindig meg tudják érteni egymást. Még akkor is, ha ez olykor nem is olyan könnyű.
— Igen, néha sokkal nehezebb, mint ahogy látszik — sóhajtotta Gianea, és újból az ernyő felé fordult.
9
A terepjárók még egy óráig haladtak ugyanabban az irányban. Most sem találkoztak olyan hellyel, amely alkalmas lehetett volna a láthatatlan telep számára.
Pontosan tizenkét órakor Stone megállította terepjáróját.
— Kár tovább keresnünk — mondta.
— Pedig a terep éppen most kezd megfelelő lenni — szólalt meg Szinyicin a második terepjáróból.
— Igen, de nekünk hinnünk kell Gianeának — tette hozzá Stone. — Muratov, maga látni akarta a Földet. Nézzen hátra!
Arrafelé, ahol az állomás terült el, a hegygerincnek csaknem félig a látóhatár mögé süllyedt csúcsai fölött egy félhold ragyogott. A Földről látszó, megszokott félholdhoz képest, óriásinak tűnt. A Naptól hátulról megvilágított, tűzpiros légkörgyűrű miatt jól látszott a földgolyó sötét, éjszakai fele.
Hold, csillagok és a Nap egyidőben az égen!
— Kérdezze meg a lánytól — mondta Stone —, érdemes-e tovább keresnünk?
Gianea elcsodálkozott a kérdésen.
— Miért kérdezik ezt tőlem? — felelte. — Maguknak tudniuk kell, mit akarnak tenni, és hogyan akarják csinálni.
— Azért kérdezzük magát — magyarázta Muratov —, mert a maga, helyesebben Riagea szavaira támaszkodunk. Riagea azt hiszem, azt mondta, hogy a telep olyan helyen fekszik, ahonnan sohasem látni a Földet.
— Miért mondja, „azt hiszem”?
— Ne törődjön vele. Csak egy rosszul sikerült mondat. Ezt mondta Riagea?
— Igen. De akkor sem értem, miért kérdezik tőlem? — ismételte makacsul Gianea.
Muratov érezte, hogy logikus, amit a lány mond.
— Azt szeretnénk, ha pontosabban emlékezne mindenre — mondta a férfi. — Ez számunkra rendkívül fontos.
— Én semmit sem tehetek hozzá ahhoz, amit már elmondtam.
Stone-nak lefordították a beszélgetés lényegét.
— Ha tovább folytatjuk a keresést — mondta a parancsnok —, akkor nyugodtan kereshetjük bárhol, ahogy azt korábban tettük. Én azt hiszem, hogy Riagea szavait igaznak kell elfogadnunk, és csak azokra szabad támaszkodnunk. Kinek mi a véleménye?
Mindnyájan egyetértettek Stone-nal.
— Akkor hát visszafordulunk — összegezte az elmondottakat Stone. — Továbbra is ugyanolyan gondosan megfigyelünk mindent, ami utunkba esik, mint eddig, hogy teljes meggyőződéssel állíthassuk: a telep ezen a részen nincs.
De még mielőtt Stone ezt kimondta volna, Muratov már tudta, hogy a kutatást mára befejezték. Gianea azt mondta neki, hogy fáradt, és sehová nem megy.
— Ez nagyon unalmas munka — mondta a lány. — Már sajnálom hogy idejöttem a Holdra.
— De holnap velünk jön?
— Természetesen. Holnap is és azután is. Következetesnek kell lenni — ismételte a szót, amely annyira megtetszett neki. — Rég nem fáradtam el ennyire — tette hozzá rövid hallgatás után —, pedig semmit sem csináltam.
— A tétlenség néha fárasztóbb, mint a munka — mondta Muratov. — Menjen a medencébe. A fürdés felfrissíti.
— Jöjjön maga is — mondta Gianea váratlanul.
Muratov zavarban volt.
— Nem illik — mondta.
— De miért? — Gianea őszintén csodálkozott. — Nem értem. Marina azt mondta, maguknál nem szokás, hogy férfiak és nők együtt fürödjenek. De én magam láttam, amikor a tengerben együtt fürödtek. Ha meg felvettem a fürdőruhát, Marina megengedte, hogy az uszodában mindenki jelenlétében fürödjek. Hol itt a logika? Magyarázza meg nekem, Viktor! Nagyon szeretném megérteni magukat.
Muratov az utóbbi napokban sokszor érezte, hogy a Gianeával kapcsolatos egyik rejtély küszöbén áll. A többihez képest jelentéktelen volt, de mégiscsak rejtély. S miután Gianea maga kérdezősködött, talán sikerül megoldani.
Összeszedte gondolatait, hogy megmagyarázza a lánynak a földi szempontot.
— Sokféle oka van annak, Gianea — mondta aztán. — A lényeg a következő: az emberek megszokták, hogy ruhával takarják el testüket. Évszázadokon át formálódott ki az a szempont, hogy nem szabad meztelenül járni. A tudatban gyökeret vert szokás nagy erő. Most már érthetőbb? — kérdezte. — A tengerben fürdőruhában fürödnek. A fürdőruha is ruha. A szokást tehát betartották.
Muratov azt hitte, hogy kimerítően megmagyarázta a dolgot a lánynak.
— Maga semmit sem magyarázott meg nekem — szólalt meg Gianea váratlanul. — De azt hiszem, értem már. Maga szerint a fürdőruha eltakarja a testet, és azt nem látni, így van?
Muratov e pillanatban mindent megértett. A lány kérdése feltárta az igazságot.
Erről van hát szó! Megfeledkezett az élő testek hőkisugárzásáról, arról a kisugárzásról, amit Gianea és bolygójának lakói fényként érzékelnek, és amit látnak.
Az ő világukban a ruha csupán a hidegtől és a portól védi az embert. Az emberek, függetlenül a ruhától, mindig látják egymást.
Vacsora után Muratov újra Gianea szobájában ült, és beszélgettek. A lány kérte, hogy jöjjön be hozzá.
Viktor többé nem volt zavarban a jelenlétében. A logika szerint Gianea más szemmel néz mindenre, mint a földi emberek.
Muratov már elmesélte a többieknek legújabb felfedezését, de senki sem csodálkozott rajta.
— Ez így is van — mondta Tokarev. — Az infravörös hőkisugárzás keresztülhatol a szöveten, és Gianea természetesen látja azt, ami el van rejtve a mi szemünk elől. De másképpen látja, mint ruha nélkül. Nagyon érdekes volna, ha Gianea lefestené az embert, amilyennek látja.
— Igen, de nekünk nincs olyan festékünk, amely továbbítja az infravörös színt — mondta Stone. — Nagyon valószínű, hogy ezt a színt Gianea nem olyannak látja, mint amilyennek mi látjuk az infravörös ernyőn.
Muratov beszélgetés közben megpróbált választ kapni erre a kérdésre.
— Igazán nem tudom, hogyan magyarázzam meg ezt magának — felelte Gianea. — Ez a szín összekeveredik más színekkel, és nehéz megtalálni. Ezért rajzolok én csak ceruzával. Maguknak nincs megfelelő festékük. Ez döbbentett rá arra, hogy maguk nem úgy látnak, mint mi. Azt pedig megmagyarázni, hogyan néz ki az a szín, amelyet maga még soha sem látott, lehetetlen.
— Ezek szerint — mondta Muratov —, maga egyetlen pillantás alatt megállapítja a test hőmérsékletét?
— Mi nem ismerjük a „hőmérséklet” szót, és soha nem is szoktuk mérni. Miért? Azt úgyis látni.
„Lám, ezért hárította el Jansen hőmérőjét” — gondolta Muratov.
— Mondja, Gianea, amikor maguk a Hermeszhez közeledtek, látták, hogy az aszteroid lakott?
— Igen. Az olyan méretű égitestek hidegek. Észrevettük, hogy a mesterséges létesítményből — akkor még nem tudtuk, mi az — két fajta fény árad. Egy mesterséges, hideg és egy élő, meleg fény. Tudtuk, hogy élőlények, vagyis emberek vannak ott.