A tv-ernyőn az általa közvetített kép elmozdult. Ismét az egész telepet lehetett látni. A kettes számú robot továbbra is ott állt a rombusz mellett. A hármas számú robot eltűnt. Tudták, mi lett a sorsa. Egészen megközelítette a felderítő holdat, amely közölte ezt a rombusszal. Parancs következett, és a robot nyomban megsemmisült. Ugyanúgy, ahogy a „Tyitov” fedélzetéről három évvel ezelőtt kiküldött felderítő robotot is megsemmisítették. Valószínűleg akkor is ettől a rombusztól kapta a parancsot a felderítő hold.
— Maga meg mást mondott! — jegyezte meg Tokarev.
— Most is fenntartom a véleményemet — felelte Stone. — A telep veszélytelen. Csak a felderítő holdak vannak felszerelve védőberendezéssel.
— Figyelem! — szólalt meg Szabó. — Kiengedni a négyes számú robotot!
A „Figyelem” szót csupán azért kellett mondani, hogy a működésben levő robotok tudják; ez nem rájuk vonatkozik.
— Mindjárt az elején kellett volna kiküldeni a négyes számút! — motyogta Szabó. — Kár azért a gépért!
— Hisz maga mondta, hogy ki kell próbálni a veszély nagyságát — mondta Stone.
Muratov tudta, hogy a négyes számú robot ugyanolyan gép, mint a kettes és a hármas számú, csakhogy el van látva robbanás elleni védőberendezéssel. Tudta, hogy Szabó most azért küldte ki ugyanahhoz a felderítő holdhoz, hogy kipróbálja.
Az első kettőnél sokkal magasabb és masszívabb harmadik „ember” a katlan felé lépkedett. De még csak a fele utat sem tette meg, amikor megtörtént az, amit senki sem várt. A legközelebb levő felderítő hold hirtelen meglódult, majd gyorsan emelkedni kezdett függőlegesen felfelé. Az elsőt követte a második.
Valami megvillant a készülék alsó részében. S mind a két „tojás” felszállt a katlanból, és egy másodpercre megállt. Újabb két villanás. És a felderítő holdak eltűntek a Hold egének fekete és feneketlen mélységében.
5
Szabó elkáromkodta magát.
— Úgy kell nekünk! — szólalt meg Szinyicin hangja a hangszóróban.
Stone a homlokát ráncolta, de nem szólt semmit, jóllehet Szinyicin megjegyzése neki szólt.
— Nem erről beszélt-e Riagea? — töprengett Muratov. — Vajon nem ezt értette a „katasztrófán”.
— Nem látok katasztrófát — mondta Stone. — A felderítő holdak elszálltak. Elkapjuk majd őket az űrben. A telep rendelkezésünkre áll.
— Aligha — jegyezte meg Vereszov.
— De igen!
A telepen most mozgás támadt. A sok tömlő gyorsan rövidülni kezdett, míg csak el nem tűntek a kupolák belsejében. Aztán ismét mozdulatlanná vált minden.
Váratlanul felnevetett valaki. Gianea volt.
— Mit csináltak maguk? — kérdezte a lány.
— Honnan tudhattuk volna? — felelte Muratoy.
— Elvégre nem figyelmeztetett minket.
— Ezt én magam se vártam.
— Annál inkább mi.
Az események váratlan fordulata zavarba hozta az expedíció tagjait. Muratov szavai gondolkodóba ejtették az embereket. Úgy látszik, a parancsot a felszállásra a rombusz adta ki, és azért, mert emberek jelentek meg a telepen. Építői ezt előre látták, és annak idején megtették az intézkedéseket. Láthatóan nem volt semmi kifogásuk az ellen, hogy a földi emberek megismerkedjenek a teleppel, de egyáltalán nem a felderítő holdakkal. S a két „tojás” teljesítette akaratukat, és elrepült a nemkívánatos szomszédok elől.
De vajon csak elrepültek-e? Csupán egy soronkívüli Föld körüli utazásra indultak? Riagea aligha nevezte volna katasztrófának az egyszerű szökést. Ám teljesen hasztalan most a találgatás.
— Nem tudja, milyen időközönként térnek ide vissza ezek a felderítő holdak? — kérdezte Garcia a lánytól.
— Nem tudom. De sokáig szoktak repdesni.
— Majd az égben kell elkapnunk őket — mondta Szabó. — Ez sokkal bonyolultabb. Kár, hogy így történt. Itt egyszerűbb lett volna megsemmisíteni őket. De nincs öröm üröm nélkül. Most legalább alaposan megismerkedhetünk a telep berendezésével. Egyáltalán nincs értelme megsemmisíteni.
— Ahogy vesszük — mondta Tokarev. — Lehet, hogy éppen ellenkezőleg, meg kell semmisíteni a telepet, és ezzel megfosztani a felderítő holdakat a lehetőségtől, hogy feltöltődjenek. Ha majd visszatérnek, a kezünkbe kerülnek.
— Egyáltalán nem valószínű — mondta Vereszov. — Ki tudja, milyen hosszú ideig képesek védekezni, még akkor is, ha már nem tudnak repülni. Aligha lesznek képesek visszatérni a telepre, ha megsemmisítjük a rombuszt.
Stone sokáig hallgatott.
— Valamiben tévedtem — szólalt meg. — Úgy döntöttem, hogy a telepet megsemmisítjük, de csak azután, hogy részletesen átvizsgáltuk. A felderítő holdakat is elpusztítjuk az égben. Van ellenvetésük?
— Az átvizsgálást rendkívül óvatosan kell végezni — figyelmeztette Szinyicin. — Ki tudja, milyen meglepetéseket tartogatnak számunkra!
— Óvatosak leszünk.
Stone javaslatát elfogadták.
A kettes számú robot még mindig mozdulatlanul állt a rombusz előtt. A negyedik ott maradt állva, ahol a felderítő holdak váratlan elrepülése érte. Úgy látszik, parancsot kapott a gömbtől a megállásra.
Ám a következő pillanatban mind a két robot megmozdult. A gömb elektronikus agya tisztába jött a helyzettel, és parancsot adott a munka folytatására. A kettes számú ismét felemelte kezeit, és a rombusz felületére helyezte, a négyes számú pedig előrelépett.
— Jószerint már nincs is rá szükség — mondta Szabó.
— Nem fontos — felelte Stone. — A robbanás elleni védőberendezés nem akadályozza a munkában.
Gianea Muratovhoz fordult.
— Miért tetézik a hibákat? — kérdezte. — Vagy talán tönkre akarják tenni a gépeket? Sajnálom őket, nagyon okos gépeknek látszanak.
— Akkor is fenyegeti őket veszély, ha már a felderítő holdak nincsenek itt?
— Mondtam már maguknak: semmisítsék meg!
— Magyarázza meg világosabban, Gianea.
— Hát meg tudom? — felelte a lány, és némi szomorúság csendült ki a hangjából. — Én keveset tudok.
— Akkor hát miért ajánlja olyan kitartóan mielőbbi megsemmisítését?
— Azért, mert hallottam valamit. Riagea egyik emberünknek azt mondta, hogy a földi emberek soha nem ismerhetik meg sem a felderítő holdak, sem a telep berendezéseit, még ha rájuk is bukkannak. Majd hozzátette: „Ez a kísérlet sokba kerülne nekik.”
Muratov sietve lefordította a lány szavait a többieknek.
— Szerintem — tette hozzá — az a Riagea arra gondolt, hogy ha rábukkanunk a telepre, valamilyen veszélyes akciót hajtunk végre a felderítő holdak ellen.
— Teljesen figyelmen kívül hagytuk azt a tényt, hogy amint felfedeztük a telepet, a felderítő holdak elrepültek — szólalt meg Stone izgatott hangon. — Parancs következhet az akcióra.
— Sőt egészen biztos, hogy következik — hallatszott Szinyicin hangja. — Feltétlenül előre látták, hogy rábukkanunk erre a telepre, és jól tudták, hogy ebben az esetben elpusztítjuk.
— Egyes szám! — Ez alkalommal Szabó hangja nem volt oly zavartalanul nyugodt. — Abbahagyni a keresést! Vissza! — Stone-hoz fordult: — Valóban nagyon nagy a kockázat. Jobb, ha nem hívjuk ki magunk ellen a sorsot.
— Bármilyen sajnálatos, de úgy látszik, ez lesz a legjobb.