— Nagyszerűen úszik — mondta Viktor Muratov lustán.
— De már több mint egy órája elment!
— Na és?
— Nyugtalanít.
Raul Garcia felkönyökölt.
— Keressük meg — javasolta.
— Min menjünk?
— Motorcsónakon. Ha elmondjuk, miről van szó, mindenki átengedi nekünk csónakját.
— Várjunk még egy kicsit.
Húgának nyugtalansága átragadt Viktorra is.
Sokat úsztak ma. Gianea egész idő alatt velük volt. Amikor pedig már mindnyájan kifáradtak, egyedül úszott tovább. Azóta eltelt egy óra, Gianea meg nincs sehol.
Már egy hónapja, hogy a hetedik holdexpedíció visszatért a Földre. Az emberek többsége jóformán elfelejtette e napok izgalmait, aggodalmait. Csupán Gianea földi jelenléte emlékeztette őket a szokatlan eseményekre.
A hetedik expedíció tagjai elhatározták, hogy egy hónapot pihennek, és tanyát vertek a Kaukázusi tengerparton.
Sok mindenre fény derült ez alatt az egy hónap alatt. Gianea észrevehetően őszintébb lett. Végérvényesen kiderült, hogy valahol van egy világ, amelynek lakosai számára égetően szükséges egy letelepedésre alkalmas bolygó Már nem is csodálkoztak azon, hogy Gianea nem emlékszik hazájára. Ez annak idején igen meglepte Muratovot. A lány egy másik bolygón született, amelyet honfitársai találtak, és gyarmatosításra alkalmatlannak minősítettek. Igazi hazáját Gianea sohasem látta.
Fény derült Riagea személyére is. Ez a tudós és mérnök az űrexpedíció műszaki vezetője volt, s egyáltalán nem hasonlított Gianea többi honfitársaira. Mindig ellenezte társainak a Földdel kapcsolatos terveit, s embertelennek tartotta azokat. Amellett kardoskodott, hogy maradjanak az első bolygón, építsék ki, és telepítsék be. Az nem derült ki, miért nem értettek egyet vele. Gianea valamit elhallgatott.
Jóllehet világosak voltak Gianea űrhajójának ellenséges szándékai, a Földön senki sem gondolt a lányra rosszindulattal.
Gianea passzív szerepe érthető volt, szavait pedig, hogy akarata ellenére repült a Földre, elhitték, s ez igazolta az iránta érzett rokonszenvet.
Marina szerint Gianea a Holdról való visszatérése után meglepően megváltozott. Nyoma sem maradt benne annak a palástolt félelemnek, amely azelőtt olykor-olykor meglátszott rajta. Míg korábban kerülte az embereket, most kereste a társaságukat. Kívánságára és javaslatára Marinával csatlakoztak a hetedik expedíció tagjaihoz.
E változás okát mindnyájan sejtették. Gianea tudott a földi embereket fenyegető veszélyről, várta a bűnös terv megvalósulását, és félt a megtorlástól. Bizonyára honfitársainak a szokásai és elképzelései szerint ítélte meg az embereket, s honfitársai valószínűleg rideg és kegyetlen emberek voltak. Nemhiába jelentette ki később, hogy a hazájába vezető út előtte örökre bezárult.
Most pedig, amikor a terv meghiúsult, és többé semmiféle veszedelem nem leselkedett az emberekre, Gianea félelme is elmúlt.
Természetesen senki sem bántotta volna Gianeát, még ha tervük meg is valósul. De félelme érthető volt.
Gianea határozott „nem!”-mel felelt arra a kérdésre, küldhetnek-e honfitársai újabb felderítő holdakat a Föld közelébe.
— Nem szeretném — mondta Marinának —, ha az emberek az eddiginél is rosszabb véleménnyel lennének rólunk. Megértem, hogy részetekről ez nem puszta kíváncsiság, de higgyetek nekem. Soha többé nem fognak ártani a földi embereknek. Ezt Riagea nevében mondom, jóllehet már meghalt. Ha ez nem így volna, nem tette volna meg, amit megtett.
E szavak mindenkit meggyőztek. Riagea személye, akit soha senki nem látott, és nem fog látni, még halála után is hatással volt az eseményekre. Hittek neki, abban pedig, amit Gianea az ő nevében mondott, kétségtelen logika volt. Nem lett volna semmi értelme feláldoznia önmagát és útitársait, ha lehetséges lett volna hasonló céllal újabb felderítő holdakat küldeni a Föld közelébe. Abban az esetben, ahogy azt Tokarev megjegyezte, logikusabb lett volna megjelenni az emberek előtt, és figyelmeztetni őket a veszélyre.
Egyébként továbbra is homály fedte azt, miért semmisítette meg Riagea önmagát és az űrhajót. Még akkor is lejöhetett volna az emberekhez, hisz az űrhajónak szándékában volt leszállni a Földre, amit Gianea is igazolt.
A lány sokai őszintébb lett, de nem teljesen. Sok mindent elhallgatott, amit pedig sikerült megtudni tőle, fantáziával kellett kiegészíteni. De reménykedhettek abban, hogy Gianea előbb-utóbb mindent elmond. Mint azelőtt, most is úgy döntöttek, hogy nem siettetik az eseményeket, és teljes szabadságot adnak a lánynak.
Sokan csodálkoztak azon, hogy Gianea jól bírja a tétlenséget. Lassan két éve, hogy a Földön tartózkodik. Beutazta az egész földgolyót, mindent látott, és a földi emberek fogalmai szerint már rég szükségét kellett volna éreznie a hasznos munkának. De ennek semmiféle jelét nem látták.
Azt már megtudták, hogy Gianea nagyon fiatal. Marina végre választ kapott a világűrbeli vendéglány korára vonatkozóan. Sőt Gianea már földi években is ki tudta fejezni korát. Kiderült, hogy csupán tizenhét éves. Ez részben arra vallott, hogy nyilván még nem szokta meg a munkát. Nem volt ideje megszokni.
A vendéglány arra a természetes kérdésre, hogy milyen náluk a legmagasabb életkor, valószínűtlen választ adott. Gianea óriási számot mondott: 500. Ezek szerint, ha földi években számítjuk, honfitársai hatszor annyi ideig éltek, mint a földi emberek. E Matuzsálem-kor okára a tudósok persze nagyon kíváncsiak voltak, ám Gianea válasza csalódást okozott.
— Nem tudom — mondta.
Kevés remény volt megtudni azt, amit Gianea sem tudott. Az emberek azt sem tudták, hol volt szülőhazája.
— De ott csak tudják, hová repültek űrhajóik? — kérdezték a lánytól.
— Nem — hangzott a furcsa válasz.
Sok mindent homály borított, s úgy látszott, örökre. Ha Gianea szülőhazájában nem tudnak a Fold létezéséről, reménytelen, hogy onnan valaha is űrhajó érkezik. Lehetetlen, hogy a Világegyetem térségeiben véletlenül rábukkanjanak arra a bolygóra, amelyet éppen keresnek. E véletlen esélye egyenlő a nullával.
Ez elkeserítő és bosszantó volt. Az emberek akaratlanul is azt kívánták, hogy Gianea helyett bárcsak egy sokkal tapasztaltabb ember tartózkodna a Földön.
— Hej! — sóhajtoztak a tudósok. — Bárcsak Riagea volna itt!
Akkor bizony a két világ kapcsolata nem szakadt volna meg, mint most. De hát így történt, s ebbe bele kellett nyugodni.
Az évszázados álom — végre kapcsolatot teremteni más lakott világokkal — alkalmasint bizonytalan ideig ábránd marad.
— Még jó, hogy kellemes látványt nyújt a másik világnak ez a képviselője — tréfálkoztak a Földön. Borzalmas torzszülött is lehetett volna.
Ám ez gyenge vigasz volt.
Újabb tíz perc telt el. Több tucat ember kémlelte aggodalmas arccal a tengert, s távcsövön kereste az eltűnt Gianeát. Muratov és Garcia már indulni akart, hogy sétahajón folytassák a lány keresését.
— Ott van! — sóhajtott Marina megkönnyebbülten, amint elsőnek pillantotta meg a szökevényt.
A fekete hajuszály gyorsan közeledett a part felé. Gianea nem érzett fáradtságot a csaknem másfél órás úszás után. Zöldes színű karjai egyenletesen és erőteljesen hasították a vizet.