Amikor narancsszínű fürdőruhájában kilépett a partra, egészen frissnek látszott.
— Hát szabad így megijeszteni minket?! — szólalt meg Marina.
Gianea elmosolyodott.
— Messzire beúsztam — felelte nyugodt hangon. — Szerettem volna utolérni a fehér hajót. De nem sikerült. Aztán meg elgondolkodtam, és megfeledkeztem róla, hogy vártok rám. Bocsássatok meg!
Letelepedett a homokos kavicsra. Ez a mozdulata sem árult el fáradtságot.
— Min gondolkodott el annyira? — kérdezte Garcia.
A fiatal mérnöknek különösen tetszett Gianea. Ez a rokonszenv határos volt a szerelemmel, s persze gyakran szolgáltatott okot az ugratásra.
Gianea Muratovhoz fordult.
— Szomorú lettem — mondta, és Viktor nyomban észrevette hangjának másféle csengését. Belenézett a szemébe. Nem, nem volt könnyes, de szavaiból kiérződtek a könnyek. — Szüleim, nővéreim, fivéreim jutottak eszembe, és elfogott a viszontlátás vágya.
A kérdésre nem Garciának felelt. De a mérnök nem sértődött meg érte. Mindnyájan jól tudták, hogy Gianea, ha a kérdést fontosnak tartotta, csakis Muratov felé fordulva válaszolt.
— De már sohasem láthatom őket — tette hozzá Gianea.
Szegényke, semmiről nem tudott!
— Félek, hogy igazat mond — felelte Muratov gyengéden. — Mindent megtennénk, hogy vissza tudjon menni, de maga sem tudja, hol van második hazája. De talán majd érkezik hozzánk onnan egy újabb űrhajó!
— El kellett volna indulnia — szólalt meg Gianea váratlanul. — Ám az utolsó pillanatban úgy döntöttek, hogy mégsem küldik el.
— Még meggondolhatják magukat. Mondja, Gianea — Muratov szerette volna elterelni borongós gondolatait —, miért éppen magát választották tolmácsnak? Talán mert csak maga beszélt spanyolul?
— Apám is jól beszél spanyolul — felelte Gianea. — De ő már öreg ahhoz, hogy másodszor utazzon a Földre. Én voltam a legjobb tanítványa.
— Apja járt nálunk?
— Tagja volt az első expedíciónak. Akkor bukkantak a maguk Földjére.
— Sokáig tartózkodtak itt a Földön?
— Pontosan nem tudom, de azt hiszem, sokáig. Ezalatt apám megtanulta a nyelvet.
— Mikor volt ez?
Raul és Marina fülelni kezdtek, amikor meghallották ezt a régóta vajúdó kérdést. Vajon válaszol-e rá Gianea?
— Bizonyára csodálkozik — felelte Gianea —, de nem tudom. Az űrutazások során az ember nagyon összezavarja az időt. Mindenesetre a maguk évszámítása szerint körülbelül fél évszázaddal ezelőtt lehetett.
— Micsoda?! — Muratov izgalmában felugrott. — Nem téved, Gianea?
— Azt hiszem, hogy nem tévedek. De min csodálkozik?
— Semmin. Mi azt hittük, hogy sokkal korábban volt.
Gianea válasza egy szempillantás alatt halomra döntötte az emberek találgatásait és feltevéseit. Kétségtelennek látszott, hogy Gianea honfitársai a középkorban jártak a Földön. Nehéz volt elképzelni, hogy sokkal későbbi korban senki nem vette észre őket. Fél évszázad! Ez azt jelentette, hogy az idegen űrhajó a huszadik század utolsó negyedében szállt le a Földre. Hihetetlen!
— Tisztázzuk csak ezt a dolgot — mondta Muratov, s igyekezett leplezni Gianea előtt egyre fokozódó izgalmát. — Úgy sincs mit csinálnunk, és nem árt, ha egy kis matematikával ütjük el az időt. Hány éves volt, amikor apja elrepült a Földre?
— Még meg sem születtem — mosolygott Gianea.
Ez megnehezíti a feladatot.
— Akkor hány éves volt az apja?
— Nem tudom.
— De édesanyjának csak kellett emlékeznie arra, mennyi ideig volt távol a maga apja?
— Bizonyára emlékezik is, de én ezt tőle sohasem kérdeztem meg.
Muratov terve összeomlott. És mégsem tudott hinni Gianea szavainak. Fél évszázad! Gianea biztosan téved. Még a tizenkilencedik század elejét elhinné, de a huszadik végét. Gianeát megtéveszti az az időbeli különbség, amely a bolygón tartózkodók és a világűrben fényen túli sebességgel száguldók időszámítása között van.
Ám Gianea tévedhetett egy évszázadot, másfél évszázadot, de semmi esetre sem többet. A földi történelem középkoráról szóló feltevést el kellett vetniük. Ez megváltoztatta az egész képet, amelyet a földi tudósok Muratov közvetlen közreműködésével állítottak össze.
„Bizony nagyon rossz — gondolta —, hogy nincs itt Riagea. Vajon kiderül-e valaha az igazság, vagy mindörökre homály borítja?”
— Nézzék csak — szólalt meg Garcia —, Stone szalad felénk.
— Szalad? — csodálkozott Marina.
Mindnyájan megfordultak. Stone valóban futott.
Ez egyáltalán nem vallott reá. Úgy látszik, történt valami. Még csak nem is köszönt, hanem lihegve így szólt:
— Fordítsák le neki! A Föld közelében feltűnt egy űrhajó amely kétségtelenül honfitársaié.
8
A holdbeli állomások graviométerei fedezték fel elsőnek a láthatatlan űrhajó közeledését a Föld felé.
Már csak az is, hogy láthatatlan, arra vallott, hogy az űrhajó azoké, akik másfél éve jártak itt. De az sem történhetett meg, hogy két különböző bolygó lakói látogatták meg a Földet ilyen rövid idő alatt. Ez túlontúl hihetetlen, véletlen volna, ha nem számítják Gianea honfitársainak látogatását.
Természetesen ők voltak azok. De mi célból jelentek meg ilyen gyorsan?
Gianea honfitársainak terve teljesen világos volt, ezért előre lehetett látni további akciójukat. A második űrhajó Földre érkezése korai volt.
A felderítő holdak sugárzását felfogták a műszerek, áttanulmányozták és megfejtették. Hasonlított az atomrobbanások sugárzásához, és az emberi szervezetre gyakorolt hatásának a születések teljes megszűnéséhez kellett vezetnie. A földi emberiségnek „természetes módon” kellett kihalnia.
E terv megvalósításához legalább nyolcvan-kilencven év kellett. Csak azután volt várható a második látogatás.
Az első űrhajó személyzetét Riagea megsemmisítette. Az otthonmaradottak nem tudhatták, hogy a terv megbukott. De íme, alig másfél év múlva ismét megjelentek.
Feltétlenül arra kellett gondolniuk, hogy a felderítő holdak berendezéseit az első űrhajó utasai bekapcsolták. Hogy mi történt a valóságban, nem tudhatták.
Hát akkor miért jöttek? Három magyarázata volt.
Az első és a legvalószínűtlenebb, hogy azért, mert Riagea űrhajója nem tért haza. Ez azért volt valószínűtlen, mert az űrhajó utasainak bizonyos időt kellett tölteniük a Földön, ami Gianea jelenlétének tényéből fakadt. Másfél év túlságosan kevés idő ahhoz, hogy megtegye az utat a Földről bármely legközelebbi csillagig, meg még legalább egy hónapot itt töltsön a Földön.
A második feltevés sokkal valószínűbbnek látszott. Eszerint az űrhajó felderítés céljából érkezett. S végül, ami a legkellemetlenebb volt, azzal a céllal is érkezhetett, hogy fokozza a felderítő holdak akcióját, meggyorsítsa azt, új, sokkal nagyobb erejű sugárzásadagot zúdítson a Földre.
Ez utóbbit mintha megcáfolta volna Riagea lépése és az, amit Gianea mondott a nevében. De a lány tévedhetett is. Felvetődött a kérdés: miként fogadják a hívatlan vendégeket?
A földi emberiségnek joga volt megsemmisíteni a berepült űrhajót. Ez, ahogy a múltban mondták, jogos önvédelem. Könnyű lett volna megtenni. Ám ilyesmi senkinek sem jutott eszébe.
A tudósok és a mérnökök csalódtak: a telep és a felderítő holdak nyomtalanul eltűntek, így hát senki sem ismerhette meg berendezéseiket, működésük elvét. Mert hiszen ez egy másik világ technikája volt, és természetesen nagyon jó lett volna kitanulmányozni.