Egy idő múlva Mrs. Kellemes halk, aszmatikus morajlást hallott.
Csöves dorombolni próbált.
Azonban erre nem volt alkalmas a jelenlegi torka.
Egy perc, és rosszkedvűen föl fog ébredni és verekedni akar majd valamivel.
Mrs. Kellemes folytatta a vacsorázást. Annak ellenére, hogy egy nagy behemót férfi épp most evett meg egy tál halfejet és nyalt föl egy tányér tejet az orra előtt és most kényelmetlenül elnyúlt a tűz előtt, rájött, hogy a legkevésbé sem fél. Az igazat megvallva, küzdött a késztetéssel, hogy megvakargassa a pacák gyomrát.
Magrat lecibálta a másik cipellőt, miközben végigszaladt a hosszú, vörös szőnyegen a palota kapuja és a szabadság felé. Csak elmenekülhessen, ez a fontos. A honnan sürgősebb volt, mint a hová.
És akkor két alak libegett elő az árnyékokból és fordult szembe vele. Szánalmasan fölemelte a cipellőt, amikor azok tökéletes csöndben közeledtek, de még az alkonyatban is érezte magán merev tekintetük.
A sokaság szétvált. Lily Mállotviksz siklott át közöttük, selyemsuhogás közepette.
Végigmérte Nénét a meglepetés legcsekélyebb jele nélkül.
— És szintén tiszta fehérben — jegyezte meg szárazon. — Nahát, hogy te milyen rendes vagy.
— De megállítottalak — felelte Néne, még mindig lihegve az erőfeszítéstől. — Megszakítottam!
Lily Mállotviksz elnézett mellette. A kígyónővérek épp jöttek föl a lépcsőn, egy erejét vesztett Magratot támogatva maguk közt.
— Istenek mentsenek minket minden, betű szerint értelmező embertől — jelentette ki Lily. — A nyavalyások párban kaphatóak, tudod.
Odavonult Magrathoz és kikapta a második cipellőt a kezéből.
— Az óra érdekes volt — közölte visszafordulva Nénéhez. — Az óra imponált nekem. De semmi haszna, tudod. Nem állíthatod meg az ilyesmit. Megvan benne az elkerülhetetlenség impulzusa. Nem tehetsz tönkre egy jó mesét. Én csak tudom.
Átadta a topánt a Királyfinak, ám anélkül, hogy levette volna a szemét Nénéről.
— Illeni fog a lányra — mondta.
Két udvaronc tartotta Magrat lábát, míg a Királyfi fölküszködte a cipellőt a tiltakozó lábujjakon túl.
— Tessék — mondta Lily még mindig oda se nézve. — És légy szíves, hagyd abba ezt a zugboszorkány hipnotizálást velem szemben, Eszme.
— Ráillik — állította a Királyfi, ám kételkedő hangnemben.
— Igen, bármi ráillene — vetette ellen egy vidám hang valahonnan a tömeg háta mögül -, ha először szabad neked ráadnod két pár vastag gyapjúzoknit.
Lili lenézett. Aztán Magrat álarcára pillantott. Odanyúlt és lerántotta.
— Aú!
— Téves leányzó — állapította meg Lily. — De még mindig nem számít, Eszme, mert ez a kellő cipellő. Szóval nem kell mást tennünk, csak megtalálni a lányt, akinek a lába beleillik…
Fölbolydulás támadt a tömeg hátsó részén. Kétfelé váltak az udvaroncok föltárva Ogg Ángyit, akit olaj borított és pókhálók lógtak róla.
— Ha ez öt és feles, keskeny fazon, én vagyok a maguk embere — jelentette ki. — Csak hadd vegyem le ezt a csizmát…
— Nem magára utaltam, vénasszony — tiltakozott Lily fagyosan.
— Ó, dehogynem — válaszolta Ángyi. — Tudjuk, hogyan szól ez a rész, tudja. A Királyfi körbejárja a várost a cipellővel, próbálva megtalálni a lányt, akinek ráillik a lábára. Ez az, amit kegyed tervezett. Szóval én megspórolhatok maguknak egy kis fáradságot, mit szól hozzá?
Bizonytalanság villant át Lily arckifejezésén.
— Egy lány — mutatott rá -, aki házasulandó korban van.
— Ezzel semmi gond — vágta rá Ángyi derűsen.
Casanunda, a törpe büszkén megbökte egy udvaronc térdét.
— Ő nagyon közeli, személyes barátnőm — kérkedett.
Lily a nővérére nézett.
— Ezt te csinálod. Ne hidd, hogy nem tudom — dühöngött.
— Nem csinálok semmit — közölte Néne. — Ez a valódi élet, ami teljesen magától zajlik.
Ángyi kirántotta a cipellőt a Királyfi kezéből és mielőtt bárki más megmoccanhatott volna, fölhúzta a lábára.
Aztán meglengette a lábát a levegőben.
A topán tökéletesen passzolt.
— Tessék! — mondta. — Látják? Elvesztegethették volna az egész napot.
— Különösen, mert százával kell legyenek öt és feles…
— …keskeny méret…
— …keskeny méretet viselők egy ekkora városban — folytatta Néne. — Hacsak, természetesen, véletlenül valahogy nem mennek a jó házba rögtön az elején. Ha disznó szerencsével, tudják, véletlen eltalálják?
— De az csalás lenne — vélte Ángyi.
Megbökte a Királyfit.
— Csak annyit szeretnék hozzátenni — mondta -, hogy nem bánom azt az összes integetést meg dolgok megnyitását meg a hasonló királyi vicik-vackot, de meghúzom a határt az egy ágyban alvásnál ezzel a derűs palival itt.
— Mert ő nem ágyban alszik — fűzte hozzá Néne.
— Nem, ő medencében alszik — pontosított Ángyi. — Láttuk. Csak egy óriási nagy, fedett medence volt ott.
— Merthogy ő egy béka — mondta Néne.
— Telis-tele legyekkel az egész helyiség arra az esetre, ha fölébred éjjel és kedve támad falatozni — mesélte Ángyi.
— Gondoltam! — csattant föl Magrat, kitépve magát az őrök markából. — Nyirkos volt a keze!
— Rengeteg pasinak van nyirkos keze — mutatott rá Ángyi. — De ennek azért, mert ő béka.
— Én királyi herceg vagyok! — háborgott a Királyfi.
— Meg béka — egészítette ki Néne.
— Nem bánom — közölte Casanunda valahonnan lentről. — Élvezem a nyitott kapcsolatokat. Ha egy békával akarsz járni, semmi kifogásom ellene…
Lily a tömegre pillantott. Aztán pattintott az ujjával.
Mállotviksz Néne érzékelte a hirtelen támadt csöndet.
Ogg Ángyi fölnézett az emberekre jobbra is, balra is. Meglengette kezét az egyik őr arca előtt.
— Tyű! — ámult el.
— Nem tudod ezt sokáig fenntartani — szögezte le Néne. — Nem vagy képes ezer embert hosszasan leállítani.
Lily vállat vont. — Ők nem fontosak. Ugyan ki fog emlékezni arra, ki volt ott a bálon? Csak a megfutamodásra fognak visszaemlékezni meg a cipellőre meg a boldog befejezésre.
— Megmondtam neked. Nem tudod újra elindítani. És az ipse béka. Csak hát még te sem vagy képes formában tartani őt egész nap. Éjjelente visszaváltozik régi alakjába. A hálószobájában van egy medence. Merthogy ő egy béka — jelentette ki kereken Néne.
— De csak belül — hárított Lily.
— A belső az, ami számít — nyilvánított véleményt Néne.
— Jelzem, azért a külső is eléggé lényeges — vélekedett Ángyi.
— Rengeteg ember állat belül. Rengeteg állat ember belül — állította Lily. — Mi ebben a rossz?
— Az ipse béka.
— Különösen éjjel — erősítette meg Ángyi. Fölmerült benne, hogy egy férj, aki egész éjjel férfi és egész nap béka csaknem elfogadható lenne; nem kapnád ugyan meg a fizetési borítékot, de kevesebbet rongálná a bútorzatot. Valamint bizonyos magánjellegű tűnődéseket se tudott kiverni a fejéből a pasas nyelvének hosszát illetően.