Odakint, az egyetlen, még álló őr úgy találta, hogy többé nem egy férfival, hanem csupán egy fölbőszült kandúrral harcol, bár ez nem jelentett számára vigaszt. Mindössze annyit jelentett, hogy Csövesnek egy további pár mancs állt rendelkezésére.
A Királyfi fölsikoltott.
Hosszú, ereszkedő sikoly volt és brekegésben végződött, valahol nagyjából talajszinten.
Szombat báró egyet lépett előre, súlyosan, eltökélten, s aztán nem volt több brekegés.
A dobolás hirtelen félbeszakadt.
És aztán valódi csönd támadt, amit csak Lily ruhájának suhogása tört meg, amikor fölmenekült a lépcsőn.
Egy hang a boszorkányok háta mögött azt mondta: — Köszönöm, hölgyeim. Lennének szívesek félreállni, kérem?
Körülnéztek. Mrs. Gogol állt ott, kézen fogva Hamukát. A vállán duzzadó, vidáman kihímzett táska lógott.
Mindhárman nézték, ahogy a vudu vajákos levezeti a lányt a csarnokba, keresztül a néma sokadalmon.
— Ez sincs rendben — mormolta Néne a bajsza alatt.
— Mi? — tudakolta Magrat. — Mi?
Szombat báró megütötte sétapálcájával a padlót.
— Ismertek engem — jelentette ki. — Ti mind ismertek engem. Tudjátok, hogy meggyilkoltak. És most itt vagyok. Engem meggyilkoltak és mit tettetek ti…?
— Mennyit tett kegyed, Mrs. Gogol? — motyogta Néne. — Nem, mi nem tűrjük ezt el.
— Pszt, nem hallom, amit mond — szólt rá Ángyi.
— Azt mondja nekik, hogy választhatnak, vagy ő uralkodik rajtuk újra, vagy Hamuka — tudatta Magrat.
— Mrs. Gogol jut majd nekik — dünnyögte Néne. — Ő lesz az egyik olyan eminens gríz.
— Hát, ő nem túl rossz — vélte Ángyi.
— A mocsárban nem túl rossz — ismerte el Néne. — Valakivel, aki ellensúlyozza, nem túl rossz. Ám Mrs. Gogol, amint megmondja egy egész városnak, hogy mit tegyen… az nincs rendben. A mágia túl fontos ahhoz, hogy emberek fölötti uralkodásra használják. Különben is, Lily csak megöletett embereket… Mrs. Gogol meg rászorítaná őket, hogy vágjanak fát és végezzenek házimunkát utána. Szerintem, miután dolgos életet élt, hagyni kellene az embert, hogy kicsit pihenhessen, amikor halott.
— Dőlj hátra és élvezd, ilyesmi — tódította Ángyi.
Néne lepillantott a fehér ruhára.
— Bárcsak a megszokott öltözékem lenne rajtam — kívánta. — A fekete a megfelelő szín egy boszorkány számára.
Lemasírozott a lépcsőn, aztán szócsövet csinált a kezéből a szája körül.
— Hé! Mrs. Gogol!
Szombat báró abbahagyta a beszédet. Mrs. Gogol odabiccentett Nénének.
— Igen, Miss Mállotviksz?
— Mistress — csattant föl Néne, aztán újra lehalkította a hangját.
— Tudja, nincs ez rendjén. A lány az, akinek uralkodnia kellene, ez méltányos. És kegyed mágiát használt, hogy elsegítse idáig, ez is rendben van. De itt rögtön vége is. A lánytól függ, hogy mi következik. Az ember nem hozhat helyre dolgokat varázslattal. Csak megállíthatja, ha rosszul csinálják őket.
Mrs. Gogol teljes, imponáló magasságában kiegyenesedett.
— Kicsoda kegyed, hogy megmondja, mit tehetek itt, mit nem?
— Mi vagyunk a lány keresztanyjai — válaszolta Néne.
— Úgy van — erősítette meg Ogg Ángyi.
— Van varázspálcánk is — tódította Magrat.
— De kegyed gyűlöli a keresztanyákat, Mistress Mállotviksz — tiltakozott Mrs. Gogol.
— Mi másfélék vagyunk — jelentette ki Néne. — Mi az a fajta vagyunk, aki megadja az embereknek azt, amiről tudják, hogy tényleg szükségük van rá, s nem azt, amiről mi gondoljuk, hogy azt kéne akarják.
A lenyűgözött tömegben számos ajak moccant, miközben az emberek ezt kibogozták.
— Akkor hát elvégezték kegyedék a keresztanyáskodást — vágta rá Mrs. Gogol, akinek a többségnél gyorsabban vágott az esze. — Nagyon jól csinálták.
— Nem figyelt ide — felelte Néne. — Mindenféle dolgok tartoznak a keresztanyasághoz. A lány akár egész jó is lehet az uralkodásban. Lehet, hogy rosszul csinálja majd. De erre neki, magának kell rájönnie. Beavatkozás nélkül bárki részéről.
— És mi van, ha nemet mondok?
— Akkor, gondolom, egyszerűen csak folytatnunk kell a keresztanyáskodást — vélekedett Néne.
— Tudja azt, hogy milyen sokáig dolgoztam ezért a győzelemért? — kérdezte dölyfösen Mrs. Gogol. — Tudja, hogy mit vesztettem?
— És most győzött és ezzel vége is — szögezte le Néne.
— Azon van, hogy kihívjon engem, Mistress Mállotviksz?
Néne tétovázott, aztán kihúzta a vállát. Karja elmozdult az oldala mellől, szinte észrevehetetlenül. Ángyi és Magrat kissé elhúzódtak tőle.
— Ha kegyed ezt kívánja.
— Az én vudum a kegyed… kobakológiája ellen?
— Ha kegyednek úgy tetszik.
— És mi a tét?
— Nem lesz több mágia Génua ügyeiben — felelte Néne. — Nem lesz több mese. Nem lesz több keresztanya. Csak emberek, akik maguk döntenek. Jóban-rosszban. Jót vagy rosszat.
— Oké.
— És kegyed rám bízza Lily Mállotvikszet.
Mrs. Gogol lélegzetvétele hallható volt az egész csarnokban.
— Soha!
— Hmm? — jegyezte meg Néne. — Nem gondolja, hogy veszíteni fog, ugye?
— Nem akarok fájdalmat okozni kegyednek, Mistress Mállotviksz.
— Ez remek — helyeselt Néne. — Én sem akarom, hogy fájdalmat okozzon nekem.
— Nem akarom, hogy bármiféle küzdelem legyen itt — közölte Pipőke.
Mindnyájan ránéztek.
— Most ő az uralkodó, nem igaz? — kérdezte Néne. — Hallgatnunk kell arra, amit mond.
— Kívül maradok a városon és ügyein — mondta Mrs. Gogol, fütyülve a lányra. — De Lilith az enyém.
— Nem.
Mrs. Gogol benyúlt a táskájába és meglengette a viseltes babát.
— Látja ezt?
— Igen. Látom — válaszolta Néne.
— Úgy volt, hogy ez Lily lesz. Ne akarja, hogy kegyed legyen!
— Sajnálom, Mrs. Gogol — felelte eltökélten Néne. — De én világosan látom a kötelességem.
— Kegyed okos asszony, Mistress Mállotviksz. De messze van az otthonától.
Néne vállat vont. Mrs. Gogol a derekánál fogva föltartotta a babát. Annak zafírkék volt a szeme.
— Ismeri a tükrökkel végzett varázslást? Ez itt az én tükörféleségem, Mistress Mállotviksz. Kegyeddé tehetem. És aztán szenvedést okozhatok neki. Ne kényszerítsen arra, hogy ezt tegyem. Kérem.
— Tegyen, ahogy jónak látja, Mrs. Gogol. De én fogok elszámolni Lilyvel.
— Én a helyedben egy kissé dörzsöltebben bunyóznék, Eszme — mormolta Ogg Ángyi. — Mrs. Gogol szakértője az ilyesminek.
— Azt hiszem, nagyon könyörtelen tud lenni — jegyezte meg Magrat.
— Mást se érzek Mrs. Gogol iránt, mint a legnagyobb tiszteletet — válaszolta Néne. — Nagyszerű asszony. De egy kissé túl sokat beszél. A helyében én mostanra már keresztüldöftem volna azt az izét vagy két nagy szöggel.
— Te aztán megtennéd — bólogatott Ángyi. — Jó dolog, hogy te jó vagy, nemde.
— Na jó — mondta Néne újfent fölemelve a hangját. — Meg fogom keresni a nővérem, Mrs. Gogol. Ez családi ügy.
Rendületlenül sétált a lépcső felé.
Magrat elővette a varázspálcát.