— Ha ez a nő bármi rosszat tesz Nénének, élete hátralévő részét élénk narancssárgán és gömbölyűen fogja tölteni, belül magokkal — közölte.
— Nem hiszem, hogy tetszene Eszmének, ha valami ilyesmit tennél — vélte Ángyi. — Ne aggódj! Nem hisz abban az egész hóbelevancban tűkről meg babákról.
— Néne nem hisz semmiben. De ez nem számít! — indulatoskodott Magrat. — Mrs. Gogol hisz benne! Ez az ő ereje! Az számít, amit ő gondol.
— Nem gondolod, hogy Eszme is tudja ezt?
Mállotviksz Néne elért a lépcső aljához.
— Mistress Mállotviksz!
Néne megfordult.
Mrs. Gogol kezében volt egy hosszú faszilánk. Elkeseredetten rázva fejét, beleszúrta a baba lábába.
Mindenki látta, hogy Eszme Mállotviksz összerázkódik.
Egy másik szálka fúródott egy elnyűtt karba.
Lassan, Néne fölemelte a másik kezét és megborzongott, amikor megérintette a ruhája ujját. Aztán, némileg bicegve, folytatta a lépcső megmászását.
— Legközelebb választhatom a szívet, Mistress Mállotviksz! — kiáltotta Mrs. Gogol.
— Biztos vagyok benne, hogy képes rá. Kegyed jó ebben. Kegyed tudja, hogy jó ebben — válaszolta Néne anélkül, hogy körülnézett volna.
Mrs. Gogol újabb szilánkot szúrt az egyik lábba. Néne megroggyant és megkapaszkodott a korlátban. Mellette az egyik nagy fáklya föllángolt.
— Legközelebb! — helyezte kilátásba Mrs. Gogol. — Rendben? Legközelebb. Képes vagyok rá!
Néne megfordult.
Ránézett a fölfelé fordított arcok százaira.
Amikor megszólalt, a hangja olyan halk volt, hogy mindenkinek erőlködnie kellett, hogy hallja.
— Én is tudom, hogy képes rá, Mrs. Gogol. Kegyed tényleg hisz benne. Emlékeztessen csak újra — ugye, mi most Lilyért mérkőzünk? És a városért?
— Mit számít az már? — kérdezte Mrs. Gogol. — Kegyed föladja, nemde?
Mállotviksz Néne kisujját a fülébe dugta és töprengve huzigálta ki-be.
— Nem — felelte. — Nem, nem hiszem, hogy ezt fogom most tenni. Figyel, Mrs. Gogol? Igazán tüzetesen figyel?
A tekintete végigvándorolt a termen és — csak egy másodperc töredékéig — megpihent Magraton.
Aztán kinyúlt, elővigyázatosan, és könyékig belökte a karját az égő fáklya lángjai közé.
És a baba Erzulie Gogol kezében lángra gyulladt.
Még akkor is folytatta a lángolást, amikor a varázslónő fölsikoltott és a padlóra ejtette. Addig égett egyfolytában, míg Ogg Ángyi oda nem baktatott egy kancsó gyümölcslével a büféből, fütyörészve a foga közt, és el nem oltotta.
Néne visszahúzta a kezét. Az sértetlen maradt.
— Ez a kobakológia — jelentette ki. — Az egyetlen dolog, ami számít. Minden más csak vacakolás. Remélem, nem okoztam fájdalmat kegyednek, Mrs. Gogol.
Azzal fölment a lépcsőn.
Mrs. Gogol nem tudta levenni szemét a nedves hamvakról. Ángyi nyájasan megveregette a vállát.
— Ezt hogy csinálta? — firtatta Mrs. Gogol.
— Sehogy. Hagyta, hogy kegyed tegye meg — válaszolta Ángyi. — Az embernek ügyelnie kell magára Eszme Mállotviksz körül. Szeretném látni az egyik olyan Zen flótást, amint összeütközésbe kerül vele egy nap.
— És ő a jó kettejük közül? — kérdezte Szombat báró.
— Aha — felelte Ángyi. — Fura, hogyan alakulnak a dolgok, de tényleg.
Tűnődve pillantott a kezében tartott üres gyümölcsleves korsóra.
— Amire ennek szüksége van — közölte annak modorában, aki hosszas, megfontolt töprengés után döntésre jut -, az némi banán meg rum meg izék bele…
Magrat megragadta a ruháját, amikor Ángyi eltökélten elindult dajkri iránt.
— Ne most — tiltakozott. — Jobb lesz, ha Néne után eredünk! Szüksége lehet ránk!
— Egy pillanatig se hinném — válaszolta Ángyi. — Nem szeretnék Lily helyében lenni, amikor Eszme utoléri.
— De sose láttam még Nénét ennyire fölkavartnak — vetette ellen Magrat. — Bármi megeshet.
— Az a jó, ha úgy lesz — vélte Ángyi. Jelentőségteljesen odabiccentett egy lakájnak, aki, mivel gyorsan kapcsolt, készségesen ugrott.
— De esetleg valami… szörnyűségeset fog tenni.
— Pompás. Mindig azt szerette volna — vágta rá Ángyi. — Még egy banán dajkrit, mahatma libéria, hipp-hopp.
— Ne! Nem lenne jó ötlet — tartott ki álláspontja mellett Magrat.
— Ó, na jó — törődött bele Ángyi. Odanyújtotta az üres korsót Szombat bárónak, aki afféle hipnotizált kábulatban vette át.
— Csak megyünk és elrendezzük a dolgokat — jelentette be. — Sajnálom, hogy így esett. Folytassák a bohóckodást… már ha bárkinek maradt hozzá kedve.
Amikor a boszorkányok már elmentek, Mrs. Gogol lehajolt és fölvette a baba nedves maradványait.
Egy-két ember köhögött.
— Ez minden? — kérdezte a Báró. — Tizenkét év után?
— A Királyfi halott — válaszolta Mrs. Gogol. — Már ha annak lehet nevezni.
— De megígérted, hogy bosszút állsz értem rajta — mondta a báró.
— Azt hiszem, lesz bosszú — vélte Mrs. Gogol. A padlóra hajította a babát. — Lilith tizenkét évig harcolt velem és sosem járt sikerrel. Ennek meg meg sem kellett izzadnia. Szóval azt hiszem, lesz bosszúállás.
— Nem kell betartanod az ígéreted!
— De be fogom. Valamit muszáj megtartanom. — Mrs. Gogol karjával átölelte Pipőke vállát.
— Ez van, lányom — mondta. — Tiéd a palota. Tiéd a város. Nincs itt senki, aki ezt elutasítaná.
Fenyegetően meredt a vendégekre. Egyikük-másikuk hátralépett.
Pipőke fölnézett Szombatra.
— Úgy érzem, ismernem kellene magát — jelentette ki. Odafordult Mrs. Gogolhoz. — És magát is — tette hozzá. — Mindkettejüket láttam már… korábban. Valamikor régen?
Szombat báró szóra nyitotta a száját. Mrs. Gogol föltartotta a kezét.
— Megígértük — emlékeztette. — Semmi beavatkozás.
— Tőlünk se?
— Még tőlünk se. — Visszafordult Pipőkéhez. — Csak alattvalók vagyunk.
— Úgy érti… — szólalt meg Pipőke -, hogy évekig robotoltam a konyhában… és most… nekem kellene uralkodnom a városban? Csak így?
— Így áll a helyzet.
Pipőke, mélyen elgondolkozva, lesütötte a szemét.
— És bármit, amit mondok, a nép meg kell tegyen? — kérdezte ártatlanul.
Némi ideges köhécselés hallatszott a tömeg felöl.
— Igen — felelte Mrs. Gogol.
Pipőke csak állt a padlót bámulva és szórakozottan rágcsálta a körmét. Aztán fölnézett.
— Akkor az első dolog, ami meg fog történni, a bál vége. Most azonnal! Megyek megkeresni a karnevált. Mindig szerettem volna táncolni a karneválon. — Körbenézett az aggódó arcokra. — Nem kötelező senki másnak eljönnie — fűzte hozzá.
Génua nemeseinek elegendő tapasztalata volt ahhoz, hogy tudják, mit jelent, amikor egy uralkodó valamiről azt állítja, hogy nem kötelező.
Perceken belül kiürült a terem, kivéve három alakot.
— De… de… én bosszút akartam - kesergett a Báró. - Halált akartam. Azt akartam, hogy a lányunk legyen hatalmon.
HÁROMBÓL KETTŐ NEM ROSSZ.
Mrs. Gogol és a Báró megfordultak. A Halál letette a poharát és előrelépett.